A kézdivásárhelyi színjátszás történelmének harmadik évszázadában, a múlt század elejéről pontos adataink vannak. A század első éveiben két helyi szerző – az iskola tanárai – tollából kerül ki színmű bemutatásra. Ezek Sylveszter Ferenc Ünnepi dialógusa és Erős József Ágyúöntő Gábor Áron című színműve négy képben. A szerző ezzel állít emléket a megye nagy szülöttjének, az iskola volt növendékének. Az iskolai ünnepélyek során több darab került bemutatásra, mint pl. Szemlér Ferenc (id.) Szent Imre, Felix Endre Kurucvilág, Pásztor József A szabadság ünnepe, Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című színműve. Az időszak fő jellegzetessége a színjátszás tematikájának elvilágiasodása. Elvileg előtérbe kerülnek a hazafias érzelmeket tápláló színművek, különös tekintettel az anyanyelv ápolására.
A két világháború közti időszakban helyi szerzők darabjainak bemutatására kerül sor. Szőcs Mihály – az iskola tanára, majd igazgatója – darabjai elsősorban a diákéletből merítik az ihletet. A Faust, A tanév bezárása, az Árpád új hazát keres című háromfelvonásos színművek nagy sikerű előadásai modern iskolapolitikai eszméket hirdetnek. Az irodalmi beállítottságú szerző a reáltárgyak előtérbe helyezését sürgeti. Ezen időszakban mutatják be Schubert Három a kislány című zenés színművét, amelynek alapján a zenei oktatás fejlettségére tudunk következtetni.
Az iskolai színjátszás új, lendületes időszaka a tanügyi reform (1948) utáni esztendőkben következik. Bővül az iskolai kultúrmunka célja. Az iskola keretein túl a nagyközönség elé kell vinni a haladó, a társadalomépítő kultúra legjelesebb alkotásait. Eljutni a környéki és a legtávolabbi falvakba, bekapcsolni őket a kultúrélet vérkeringésébe. Egy-egy bemutatott darab 10–15 előadást is megél, a színjátszók teherbírása szab határt a további szerepléseknek.
Ez a korszak még a televízió nélküli korszak, a műkedvelő színjátszás a fénykorát éli. Az együttesek nem adják alább háromfelvonásos színműveknél. A világirodalom remekeiből, a hazai drámairodalom jeles termékeiből áll össze a repertoár. Minden évben bemutatásra kerül legalább egy színdarab.
A felsorolást Móricz Zsigmond 1952-ben bemutatott Hét krajcárjával kezdjük, majd 1958-ban Gogol A revizor c. vígjátéka következik. A sor folytatódik, Gergely Sándor Vitézek és hősök, Petőfi Sándor János vitéz, Seprődi Anna A Szent Anna-tó legendája, Muhari Elemér Muzsikáló doboz, Octavian Sava Magaviseletből elégtelen, Rozov Boldogság, merre vagy? Jaroslav Hašek Švejk, a derék katona, Vinnikov Diákok, Páskándi Géza Az eb olykor emeli lábát, Kocsis István A kapca, és még mások, amelyek az iskola monográfiájában részletesebben szerepelnek. Helyi szerző, Szőcs Géza Ébred az erdő c. zenés-táncos mesejátékát 14-szer adták elő Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön.
Lemérni hatását e mozgalomnak nehéz. Eredmény a műkedvelő színjátszó mozgalom fellendülése, az anyanyelv magas szintű ápolása, a szépen kiejtett szó kultusza. A művészi igényesség fokmérőjeként tekinthető az is, hogy más városok, más megyék színházi közönsége is szívesen megtapsolta a kantaiak vendégjátékát. Újjászületését éli a műkedvelő színjátszás.
A kantai színjátszás mellett a kézdivásárhelyi Művelődési Ház színjátszó csoportja méltó társ a város színjátszó hagyományainak továbbvitelében. A bemutatott darabok 10–15 előadást is megérnek, s nem is az érdeklődés hiánya, hanem szintén a színjátszók teherbírása szab határt a szerepléseknek.
Az iskolai keretekben működő diákszínjátszás után a kézdivásárhelyi színházi hagyományok továbbörökítése tette szükségessé, hogy intézményesített keretben a Városi Művelődési Ház égisze alatt kell folytatni a munkát, ezt vállalta a Népszínház 1982-től. A megalakuló Népszínház a szembenézést vállalta a közönség kulturális és művelődési igényeivel. A Népszínház műsorpolitikája nem tért el a tömegek művészi igényének kielégítésétől. Működésének 15 éve alatt egy sor művészi igényű előadást tartott a világirodalom, sőt, helyi szerzők alkotásaiból, melyeknek címét és rendezőit érdemes felsorolni. Ezek időrendi sorrendben: Fodor Sándor: Megőrizlek, rendező László Károly; Cseke Gábor: Érzelmes levelek, rendező Szabó Szende; Méhes György: 33 névtelen levél, rendező Kúti-Krausz István; Jaroslav Hašek: Švejk, a derék katona, rendező dr. Szőcs Géza; Weöres Sándor: Csalóka Péter, rendező László Károly; Jó munkára jó mulatást!, rendező Sinka Károly; Tudor Popescu: Egy szalmaözvegy utolsó kalandja, rendező Kalamár György; Így is lehet, rendező Kalamár György; Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, rendező dr. Szőcs Géza; Bálint Tibor: Túl az óperencián, rendező Kalamár György; F. G. Lorca: Vérnász, rendező Ambrus Ágnes; Csiribiri – Szabó Szende előadó műsora, rendező Nászta Katalin; I. T. Șerban: Láthatatlan kötelék, rendező Szabó Szende; Salamon András: A levegő lovagjai, rendező Ambrus Ágnes; Nem szól ránk a házmester, rendező Páll Imre.
Ezekről az előadásokról az akkori színjátszásért felelős szakirányító hivatott beszámolni. A Vérnász volt a legszínvonalasabb, a műkedvelői szintet messze túlhaladó előadás.
A népszínházi munka mellett dr. Ambrus Ágnes magyar irodalom szakos tanár irányítása alatt tovább fejlődik a diákszínjátszás. Két munkahelyén, az akkori Faipari Líceumban és a kantai gimnáziumban több színművet jelenítettek meg. Egy irodalmi-zenés összeállításának a címe: Itt, Erdélyben…, többnyire erdélyi, kortárs magyar költők – Szilágyi Domokos, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Király László, Salamon Ernő – versei szerepeltek benne. Az előadás újdonsága a vetített képek beépítése – Bartha Zsolt természetet és tájat ábrázoló művészi fotóiból –, valamint a fényjátékok alkalmazása.
1989 őszén a fiatalokkal tovább folyt a munka, és Nagy István marosvásárhelyi színész együttműködésével elkezdődtek Marton Lili Taligás király c. mesejátékának a próbái. Következett Salamon András A levegő lovagjai c. darabja. 1995-ben újból kapcsolatba került a népszínházzal a fortyogói táboros képzés kapcsán. Páskándi Géza Az eb olykor emeli a lábát c. darabját próbálják a tanítóképzős diákok Tini-Tháliának elnevezett színjátszó csoportjával. A darabot Magyarországon Pakson, Bonyhádon, Tamásiban is bemutatták.
A Faipari Líceum színpaddal ellátott klubbá átalakított ebédlője valóságos kis stúdiószínházként működött: itt próbáltak a versmondókkal és színjátszókkal, itt adták elő a műsoraikat, tartották vetélkedőiket, minden írót megünnepeltek, akinek évfordulója volt, a farsangi, március 8-i műsoraik is nagy sikernek örvendtek. A tanítóképzős rendezések közül Lázár Ervin a Négyszögletű Kerek Erdő, Weöres Sándor Csalóka Péter, Janikovszky Kire ütött ez a gyerek c. előadás kiemelkedő. A magyar államalapítás 1000. évfordulója alkalmával a Nagy Mózes Elméleti Líceumban Ratkó József Segítsd a királyt c. drámáját rendezték Nagy B. Tamás magyartanárral együtt.
Visszatérve a népszínházi tevékenységre, Dali Sándor írja a következőket: „Több újdonság is van a Népszínház munkájában, amely a Méhes György 33 névtelen levél című vígjátékával – Kuti István rendezése – és Hašek Švejkjével valósággal felcsigázta a közönség érdeklődését. Kézdivásárhely 300 éves színjátszásának múltjában ritkán fordult elő az, ami a Švejk-előadásokkal. Hetekkel előre elkelt minden jegy. A sikert több kedvező körülmény is elősegítette: a városban jól ismert és újabb tehetséges színjátszók összefogása, vállalat- és intézményvezetők segítő szándéka és Szőcs Géza, a város elismert tanáregyéniségének rendezői szakavatottsága, az a törekvése, hogy nem annyira a korhűségre, mint inkább a korszerűségre – a háborúellenességre – összpontosítsa az együttes figyelmét. A rendezői szándék megvalósítását segítik Kosztándi Jenő helybeli festőművész kiváló színpadképei.”
Két nagy színházi produkció, melyeknek közönségsikerét az előadások mutatós számai igazolják: a Švejk 36 előadást ért meg Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, a Légy jó mindhalálig Móricz-darab több mint 80 előadással szerepelt Erdélyben és Magyarországon. A harmadik nagy látogatottságnak örvendő színdarab Földi István Gábor Áron c. drámája, melyet a Vigadó Művelődési Ház felújítása, Kézdivásárhely 600 éves fennállásának alkalmából mutattunk be az akkori Siculus Rádió munkatársai és a kantai színjátszók együttműködésével.
A színjátszás folytatódik, immár tömeges mértékben a megújult karneváli színjátékokban, a szavalat- és szónokversenyeken, az énekkari és zenekari szerepléseken.
Dr. Szőcs Géza
