Vallomással kezdte megnyitóbeszédét Antal Árpád: „ez a város, a mi városunk, az otthonom – a közösségünk otthona. Itt melegség, a valahová tartozás megnyugtató érzése vesz körül: biztonságban vagyunk, itt szabadok lehetünk, és ez fantasztikusan nagy dolog”.

Az otthon fontosságára utalva szólt a háború elöl menekülőkről, de azokról is, akik azért kelnek útra, mert máshol remélnek jobb életet. „Szóval a sárkányok, akikről tavaly is beszéltem, léteznek: új és új fejeket növesztenek, s bár legyőztük a vírus nevűt és el-elhallgattatjuk a zászlóevőt, az új fejek is éhesek. Immár van háború és infláció nevű, van széthúzás és elvándorlás nevű, de van olyan sárkányfej is, amelyik csak azért létezik, hogy jajveszékelésével megtörje bennünk a hitet. Ezek a sárkányok nem tudják vagy nem akarják elfogadni, hogy hiába okádnak ránk tüzet, nekünk „szülőhazánk ez a lángoktól ölelt kis ország”, Erdély, Székelyföld, Sepsiszentgyörgy, ezért bármi áron védjük és mindenkor szeretjük!”

A polgármester idézett Mózes László lapunkban megjelent cikkéből is: „...ez a rendezvény azért is lehetséges, mert a szentgyörgyiek akarják. Ha tehát egy közösség valamit igazán akar, valami mellett határozottan és konokul kiáll, ha valamihez cselekvően viszonyul, akkor az létre is jöhet, meg is születhet.” Sose szűnjünk meg szeretni városunkat, és legyen mindig erőnk érte igazán akarni – kívánta Antal Árpád és azt is: „Legyen Sepsiszentgyörgy az a biztonságot és szabadságot nyújtó otthon, ahová jó megtérni, megérkezve erőt gyűjteni, megpihenni”, majd boldog 30. születésnapot kívánt a találkozások ünnepének.