Félreértés ne essék: az RMDSZ által kormányzati konzultáció néven meghirdetett beszámoló- és fórumsorozat, felmérés igenis dicséretes kezdeményezés. A választópolgár jó néven veszi, ha vezetői beszámolnak munkájukról. Az elmúlt hetekben szervezett réteg- vagy szakmai találkozók, fórumok – mint az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete kezdeményezésére múlt szerdán Sepsiszentgyörgyön tartott oktatási témájú megbeszélés is – minden bizonnyal hasznosak. Az RMDSZ honlapján bárki által kitölthető kérdőív is erősítheti a köteléket vezetők és választók között, miközben lehetőséget biztosít, hogy utóbbiak megfogalmazzák elvárásaikat. Mindezek ellenére maradhat hiányérzet mindazokban, akik e kezdeményezést komolyan veszik.

Az idézett cinikus mondásra ürügyet szolgáltat maga a konzultáció kifejezés. Mintha betegekről lenne szó, akik esetleg kezelésre szorulnak – nem pedig beszélgetőpartnerekről, akikkel dialógust lehet folytatni. Nem sokat segít az sem, hogy a beszámolók szinte kizárólag a sikerekről szólnak, főként gazdasági, szociális és infrastrukturális téren elért eredményekről – mintha mindannyian eljutottunk volna a tejjel és mézzel folyó Kánaánba. Feltűnő továbbá, hogy az elért eredmények között nem nagyon esik szó a magyar közösség sajátos, nemzeti identitáshoz kötődő igényeiről. Mintha nem is RMDSZ, hanem RDSZ lenne a szövetség neve, mintha az M eltűnt volna, ha szabad Dsida Jenő sorait ily profán módon parafrazálni, hiányzik belőle a „szó, hogy magyar”. Nincs utalás sem arra, hogy mit nem sikerült megvalósítani, pedig ez a lista sem lenne rövid, ide sorolhatnánk a különféle autonómiaformák biztosítását, a kisebbségi törvény elfogadását, a nyelvi jogok bővítését, közösségi jelképeink szabad használatát, az elharapódzó gyűlöletbeszéd visszaszorítását stb.

Nyilván, a politikai kommunikációban nincs helye a kudarcnak, de a párbeszéd csak akkor lehet őszinte, ha van bátorságunk szólni ezekről is, másként egyoldalú propagandává süllyed az amúgy tényleg jó kezdeményezés. Nem kellene félniük a szövetség vezetőinek attól, hogy elismerjék korlátaikat: minden ellenkező vélekedés dacára az erdélyi magyar választók elsöprő többsége érti a matematika alapjait. Tisztában van azzal, hogy egy ilyen nagykoalícióban a magyar szervezet mozgástere igen-igen szűk, a két nagy pártnak kényelmes parlamenti többsége van a Kelemen Hunor vezette szövetség nélkül is. Az RMDSZ nincs abban a helyzetben, hogy a mérleg nyelve legyen, nem szégyen beismerni, hogy érdekérvényesítési potenciálja a kormányon belül csekély. Több, mint amit ellenzékben el lehetne érni, mert legalább az önkormányzatok számára pénzügyi forrásokat lehet biztosítani, és néhány közpolitikai döntést befolyásolni lehet, de alapvetően csekély. Nem az RMDSZ hibája ez, nem Kelemen Hunor tehet arról, hogy a két nagy párt úgy döntött, inkább elosztják valahogy egymás között a forrásokat, mintsem hogy egészséges versenyhelyzetet teremtsenek, amelyben az RMDSZ számára is több babér teremhetne. De az már felróható a szövetségnek, hogy sikerpropagandával próbálja elfedni ezt.

Kelemen Hunornak különben bizonyára igaza van: valamilyen formában tényleg folytatni kell a konzultációt. Valahogy úgy, hogy siker-kommunikáció mellett legyen helye őszinte párbeszédnek is.

Borítókép: rmdsz.ro