Sepsiszentgyörgy főterén április 22-én, szombaton a városi önkormányzat, a MERT Egyesület és a Romániai El Camino Egyesület szervezésében a Mária-út és az El Camino zarándokutak bronzjelzéseinek kétnyelvű avatóünnepségére került sor. Így az országban először Sepsiszentgyörgyön van a kockakövek között bronztábla, amely a zarándokutakat jelzi. Összesen 32 darabot helyeztünk el a főtérre.
A városi önkormányzat és a polgármester nevében Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, a két egyesület kereste meg a városvezetést, hogy közösen valósítsák meg az elképzelést: döntött a tanács, finanszírozta és lerakatta a bronzjelzéseket, s segítettek az engedély megszerzésében is, így a városunk központi tere megkapta ezt a szimbolikus jelzést a két útvonalra. A sétáló egyik végén tábla is lesz, amely többet elmond azoknak, akik nem ismerik a zarándokutakat. „Nagyon örvendünk, amikor a civil szféra mozog, valamit szeretne tenni. Támogatjuk, ahogy csak tudjuk. Örvendünk, hogy ez sikerült. Köszönöm mindenki fáradozását, aki ebben a nagy munkában partner volt, s aki a két útvonal romániai és erdélyi megjelenítésében is együttműködik” – zárta gondolatait a városgondnok.
Az ünnepségen Benedek József sepsiszentgyörgyi zarándok saját El Caminó-élményeiből osztott meg gondolatokat. Először 2007-ben, fia biztatására indult útnak. Eddig összesen négyszer járta végig harminc nap alatt az El Camino útvonalat és a Mária-útra is elment. Idén a felesége is elzarándokol a Mária-útra. „Nekünk is van hála Istennek két Caminónk is: az egyik, a ››klasszikus‹‹, ami Jászvásárból indul és ki van festve egészen Santiago de Composteláig, a másik, ami az előbbit nem zárja ki, sőt, gyakorlatilag egymásra illeszkednek gyönyörűen, az a Mária-út, ami szintén az európai zarándokutak lényege. Zarándoknak lenni nagyon sok mindent jelent. Nemcsak azt, hogy közeledni próbálunk az Istenhez és zarándokolunk a gyönyörű tájakon, hanem befelé is fordulunk, van időnk önmagunkkal foglalkozni, saját magunkra figyelni. Zarándoknak lenni azt is jelenti, hogy megismerjük saját hazánkat. Amikor nap mint nap 25 kilométert gyalogolunk, rácsodálkozhatunk arra, hogy milyen gyönyörű helyen lakunk. Ez a miénk. Ezt érdemes szeretni. Észrevettem, hogy értéket tudunk átadni gyermekeinknek. Én láttam nagytatákat tízéves unokákkal az utolsó száz kilométeren. Úgy mentek, hogy élvezte a nagytata is, az unoka is. Találkoztam olyan német zarándokkal is, aki az elmúlt három évben hetvenezer kilométert ment biciklivel. Dicsekedjünk mi is azzal, hogy van saját zarándokutunk.”
Nicolae Ion professzor a Romániai El Camino Egyesület részéről elmondta, 19 alkalommal tette meg az El Camino zarándokutat élete során. Majd történeteket osztott meg munkájukról, ahogyan az útjelzéseket festették. Országos, akkreditált zarándokutakról beszélünk. Egyik felől Moldvában, másik felől az erdélyi részen Aldobolyban kezdték festeni a kagylós jelzéseket, majd Illyefalván keresztül Sepsiszentgyörgyön is. Az öt egyesületi alapítóból kettő jelen volt az ünnepségen.
A Romániai Mária Út ügyvezető igazgatója, Molnár Sándor gratulált a szentgyörgyi csapatnak, hogy megelőzték a csíkiakat, és olyan jelzéseket tettek a járdára, amelyek maradandóak. Megköszönte a polgármesteri hivatal segítségét, Vajna Csilla és Melkuhn Andrea munkáját, és a Romániai El Camino Egyesületnek, hogy együtt tudnak dolgozni két megyében.
Vajna Csilla, a Magyar Erdélyért Egyesület titkára elmondta, összesen 32 bronzplakettet tettek le, abból kettő nagyobb, rajta van a Mária-jel, a kagyló jel és egy zarándok-figura. A kicsikből 20 Mária-utas és 10 az El Camino kagylós plakettje.
Melkuhn Andrea idegenvezető, zarándok elmondta: neki támadt az ötlete, hogy Sepsiszentgyörgyön is letegyék a caminós jeleket, miként Pamplonában. Megköszönte a városvezetésnek, hogy segítettek a bronzjelzések kivitelezésben, amelyet Sánta Csaba képzőművész készített. Kiemelte, hogy most van Csernátonban a hatodik Caminós találkozó, amit a temesvári Turi Erzsébettel közösen szervezett.
Fülöp Szabolcs, a Krisztus Király-templom segédlelkésze magyarázta az áldás jelentőségét: „Áldani azt jelenti, hogy valakinek jót kívánni, jót mondani, tulajdonképpen nem más, mint a jó Istent bekapcsolni, az egész életünkre áldást kérni. Mint ahogy a közlekedésben is szükség van útjelző táblákra, úgy a családban, az életünkben is szükség van olyanokra, amik jelzik ezt az utat. Így nemcsak az utat szenteljük, hanem azt is, akiknek az életét akarjuk követni.” Majd a boldogságos Szűz és Szent Jakab közbenjárását kérve megáldotta a zarándokjelzéseket.
