Igazi kulturális csemegéje az idei Szent György Napoknak az a fotókiállítás, amelyen hatvan ország kétszázötven nemzetének kétezer népviseletét mutatja be Dávid Botond székelyudvarhelyi fotográfus. A Székely Mikó Kollégium udvarán hétfőn, a Népviselet Napján megnyitott tárlat jövő hétre a város főterére költözik, addig is az iskolaudvaron ismerkedhetünk a világ népeinek ünnepi viseleteivel.
Erdély és Magyarország néprajzi tájegységei mellett A világ népeinek viseletei – Geofolk nevű kiállítás – amelynek projektje Vincze Loránt RMDSZ-es EP-képviselő felterjesztésére 2021-ben az Európai Parlament Európai Polgár díjában részesült – elkalauzol Európa szinte minden országába, de Ázsia és Dél-Amerika több száz népének ünnepekhez és fesztiválokhoz kötődő ruházatát is megismerhetjük. A szerző a kulturális sokszínűséget mutatja be a különböző korok és korosztályok hagyományos viseletén keresztül, olyan gyermekek, fiatalok és öregek néznek vissza a képekről, akik a fotográfus kedvéért öltötték magukra a dokumentáltan autentikus népi ruházatot.
A sepsiszentgyörgyi kiállítás a székelyudvarhelyi fotóművész hetvenedik egyéni tárlata és a huszonhetedik Geofolk-helyszín, amelynek hétfői megnyitóján Vargha Fruzsina alpolgármester arról beszélt: miként a városünnep célja, hogy helyet adjon a találkozásoknak, Dávid Botond kiállítása is egyfajta találkozás, ismerkedés a népviseletek által képviselt különböző kultúrákkal. Kiemelte, a Szent György-napi fesztiválhétvégét megelőző kulturális programok alkalmasak arra, hogy megmutassák, mennyi alkotó energia van Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön, Erdélyben. Szebeni Zsuzsanna, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője – az Árkosi Kulturális Központtal együtt a kiállítás szervezője – felidézte, hogy az 1940-es években a háziipar középpontjában a viseletkészítés állt, Erdélyben nagyon sok ruhadarab azokból az időkből származik.
Lapunk érdeklődésére Dávid Botond elmondta, többgenerációs városi családban nevelkedett, nem voltak ismeretei a népviseletről, de amikor az érettségi tablókhoz készítette a székely ruhás fiúkról és lányokról a fényképeket, megfigyelt minden részletet. Aztán elkészítette az Erdély egy gyönyörű nő című képsorozatot, amely esztétikai szemszögből közelíti meg a népviseletek világát, mely képeken nem a ruhán van a hangsúly, sokkal inkább az azt viselő személyen. Ezáltal még közelebb került a népviseletek sokszínűségéhez, és eltervezte, hogy megismerkedik és fotóin keresztül megmutatja, milyen az ünnepi viselete egy északi, déli, keleti és nyugati embernek, hegyvidéken, síkságon, többségében meleg vagy zordan hideg vidéken élőnek. Hagyományőrző csoportok, táncegyüttesek, fesztiválszervezők segítségével rendezték meg a különböző helyszíneken a fotózást, szakemberektől kapott információkat a fotókat kísérő szövegekhez, viseletleírásokhoz, majd ezeket rendszerezte, és kialakított egy sajátos munkamódszert annak érdekében, hogy a meglévő adatbázist folyamatosan bővíteni tudja. Dávid Botond úgy tartja, az ő adattára lehet egy majdani világszintű népviseleti enciklopédia alapja, amelyhez szabadon hozzáadhatnak más gyűjtők is.
