A szemerjai tömbházak ölelésében, a Domb utcában egy kis zöld sziget ad otthont Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész házának és műtermének. A Szent György Napok alkalmával a kapu kitárult az érdeklődők előtt, és betekintést nyerhettek a rendkívüli életútba, felvilágosítást kaphattak, miként is születnek a jelentős köztéri alkotások. Az udvaron felszolgált uzsonna jó alkalom volt arra, hogy folytatni lehessen a szobrok és rajzok közt elkezdett beszélgetést.
Petrovits István a nagy érdeklődéstől láthatóan megilletődve mesélt kökösi származásáról, a marosvásárhelyi művészeti iskolában eltöltött, a két évig tartó műépítészi, majd a bukaresti képzőművészeti egyetemi évekről, a Gyergyótölgyesen kezdett, a Gyergyószentmiklóson folytatott, majd a sepsiszentgyörgyi pionírháznál és a Plugor Sándor Művészeti Líceumban negyven évig tartó tanári munkájáról.
A művész rövid beavatást tartott arról is, miként készül a szobor: miért fontos a rajz, miként mintáz agyagból, mihez kell gipsz és homok, miként jön létre a negatív, hová kerül viasz, hol és ki önti ki bronzból. Nincs ebben semmi ördöngösség, régi technika ez, már az ókori görögök is így dolgoztak – mondotta.
Kérdésre válaszolva szólt arról, hogy pályafutása alatt kiket mintázott meg, hol található meg itthon, Erdélyben és az anyaországban közel negyven köztéri szobra, majd azt is elárulta, szívéhez legközelebb talán a meg nem született gyermekeknek a sepsiszentgyörgyi kórház udvarán elhelyezett emlékműve áll.
Érdekességképpen részletesebben kitért az 1974-ben diplomamunkaként készített, Orsován elhelyezett, eredetileg a Duna hullámai címet viselő, majd kényszerűségből Orsova zászlója névre keresztelt alkotásának történetére. Szerencsének nevezte, hogy Orsovát akkor emelték városi rangra, épült a vízi erőmű is, a hatóságok pedig készek voltak a képzőművészeti egyetemmel együttműködni. Így történhetett meg, hogy biztosították az alaphoz szükséges húsz teherautónyi betont, azontúl az erőmű építéséhez használt különleges, víz alatt is tartó betonból is kaptak, s megönthették a 35–40 centiméter vastagságú, négy méter magas és közel nyolc méter szélességű szobrot. „Általában nem szerencsés, ha betonból készül egy szobor, de ez még legalább száz évet ki fog bírni” – jelentette ki derűlátóan.
A Made in Sepsi ArtBrunch – Kóstolj bele a művészetbe! sorozat révén hétfőn és kedden műtermi uzsonnára nyílt lehetőség Vargha Mihály szobrászművész, Simó Enikő textilművész és Nicu Barb festőművész műtermében, a rendezvény ma délelőtti házigazdái Miklóssy Mária, Albert Levente és Éltes Barna képzőművészek.
