Már most nincs, és messze még az év vége – ha valamit nem lépnek a döntéshozók, a tervezettnél jóval nagyobb lesz a költségvetési hiány. Márpedig a deficitet nem lehet a végtelenségig növelni, hiszen a hiányt újabb és újabb hitelekből kell fedezni. Ráadásul ezek a kölcsönök egyre nehezebben hozzáférhetőek és egyre drágábbak lesznek, ha a hiányt nem sikerül fokozatosan és kiszámíthatóan csökkenteni és a tervezett keretek közé szorítani. A pénzpiacok már csak így működnek, a tőkével rendelkezők annak nyújtanak hitelt, akiről elhiszik, hogy vissza is tudja fizetni azt. Márpedig az állami költségvetés első negyedéves mérlege semmiképp sem erősítheti a hitelezők bizalmát a kormányzat iránt: a legfőbb gondot nem is a deficit mértéke jelenti, sokkal inkább az, hogy ez nem tervezett hiány. Azt a következtetést vonhatják le tehát a tőkével rendelkezők, a bankok, pénzintézetek, nemzetközi befektetők, hogy a bukaresti kormány egészen egyszerűen nem tud tervezni, képtelen kidolgozni egy reális költségvetést. Ha pedig így van – márpedig nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet –, akkor igen hamar és könnyen meginog nem csupán a bukaresti kormányzókba, de a román gazdaságba vetett hitük, kölcsönt pedig csak nagyon nehezen és igen drágán adnak majd.

Érthető, hogy jó néhány napja kitört a pánik a Victoria-palotában. Forranak az agyak, zajlik az ötletelés, különféle elképzelések röppennek fel, tervezett költségvetési intézkedések, adópolitikai módosítások szivárognak ki. S bár mindenki kínosan kerüli a megszorítás, takarékoskodás, adóemelés, költségcsökkentés kifejezéseket, de azért a felvetett, kiszivárgott vagy kiszivárogtatott ötletek igen közel állnak ezekhez. Néhány napja a nagyvállalatoknak ment neki a miniszterelnök, azzal vádolva őket, hogy nem fizetik be adójukat – sokak szerint ez valamiféle különadó előkészítése lehetett. Marcel Ciolacu szociáldemokrata pártvezér pedig az államelnöknél nagyobb jövedelemmel rendelkező még dolgozó, de fizetésben is részesülő nyugdíjasok túladóztatásának ötletével rukkolt elő. Az már eldöntöttnek tűnik, hogy alkalmazási stopot vezetnek be a közszférában és az állami intézmények, minisztériumok, hivatalok kiadásait lefaragják. Hogy mindebből végül mi valósul majd meg, még nem világos, mindenesetre az egyértelmű: nagyobb a baj annál, semhogy néhány látszatintézkedéssel meg lehetne oldani.

Feltűnő azonban, hogy miközben a kormányzók kétségbeesetten próbálnak bevételeket növelni, kiadásokat faragni, egy szó nem esik a probléma eredőjéről: a rosszul kidolgozott költségvetésről. Normális országban Adrian Câciu pénzügyminiszternek már napokkal ezelőtt le kellett volna mondania, hiszen politikai értelemben őt terheli a felelősség azért, hogy Románia egy, a valóságtól elrugaszkodott, megalapozatlan, irreális bevételekkel számoló büdzsével vágott bele egy gazdasági-szociális szempontból bonyolult, kihívásokkal teli évnek. Az már igazi romániai sajátosság, afféle „románikum”, hogy ez idáig a felelősség kérdése fel sem merült, és továbbra is Câciu számításain alapszanak majd az ezutáni döntések, intézkedések...

Borítókép: Inquam Photos / George Călin