Ha a madárvonulás közben zorddá válik az időjárás, a vándormadarak megállásra kényszerülnek, és van, hogy napokig is elidőznek, mire kedvezőre válnak a körülmények és folytathatják útjukat.

A tavaszi madárvonulás többek közt abban különbözik az őszi vándorlástól, hogy míg ősszel a madarak ráérősek, addig tavasszal sietős a vándorút megtétele. A madarakat sürgeti a párválasztási, költési, az utódokról való gondoskodási ösztön.

Február végén érkeznek az első vándorok, és május közepén az utolsók.

Térségünkben a sort a seregélyek, bíbicek, fekete gólyák kezdik, utánuk érkeznek a barázdabillegetők, pacsirták, házi rozsdafarkúak, búbos bankák, csilpcsalpfüzikék, majd a sor végén a tövisszúró gébicsek, sárgarigók, kerti gezék.

Majdnem minden év márciusában jelzik innen-onnan, hogy megérkeztek a sárgarigók, hallották az énekét, a közismert „huncut a bíró” kiáltást. Minden alkalommal kiderült, hogy egy tanulékony seregély utánozta a sárgarigó füttyöt.

Április szeszélyes, és ugyanúgy becsaphat, mint a sárgarigót utánzó seregély. A tavaszias, meleg időjárás pillanatok alatt megváltozhat, és esőre, havazóra válthat. Az egyik nap még abban gyönyörködtem, hogy milyen szépen és kitartóan énekel a nemrég hazaérkezett vörösbegy. Még éjszaka is énekelt, csakhogy felhívja magára a vörösbegy tojók figyelmét. Másnap reggel fehérbe öltözött a táj, a vörösbegy elhallgatott, és számára már a túlélés volt a tét.

A visszatérő télies időjárás, ha elhúzódik, igen próbára teszi a vándormadarakat. Sokszor megfigyeltem és elcsodálkoztam, hogy miként tudják átvészelni a kis testű madarak azokat a napokat, amikor vastag hótakaró borít be mindent és vele együtt a táplálékforrást. Láttam már tojásokon kotló balkáni gerlét, gólyát behavazva.

Ilyenkor aggódik az ember, de végül mindig jóra fordulnak a dolgok, és a megfelelő kondícióban levő kis énekesmadarak különösebb gond nélkül át is vészelik a visszatérő hideg téli napokat.

Kelemen László