A stroke (agyérkatasztrófa, agyérgörcs, agyvérzés, agyi infarktus, szélütés) egy hirtelen fellépő neurológiai kórkép, amelynek során egy adott agyterület vérellátása megszűnik. Az esetek 85 százalékában agyi infarktus lép fel, amikor vérrög vagy érelmeszesedés miatt eldugul az ér, ezért szűnik meg az adott agyterület vérellátása. A maradék 15 százalékban bevérzés történik (ez a tulajdonképpeni agyvérzés): egy ér elpattan, a vér elönti az adott agyterületet és ezért hal el.
 

Kiváltó okok

Az agyérkatasztrófák közel 90 százalékáért az érelmeszesedés felelős. Ez azt jelenti, hogy az erek falán lerakódások jelennek meg, amelyek egyrészt szűkítik az ért, másrészt viszont sérülékenyebbé is teszik azt. Ezek a lerakódások (más néven plakkok) férfiaknál már a harmincadik életév, míg nőknél leginkább a menopauza után jelennek meg.

Az érelmeszesedésnek és ezáltal magának a stroke-nak is vannak befolyásolható és nem befolyásolható okai. A nem befolyásolható kiváltó tényezők közé soroljuk az életkort (az életkor előrehaladtával nő az atherosclerosis kialakulásának kockázata), a nemet (férfiaknál gyakoribb, mint nőknél), illetve különböző genetikai tényezőket (pl. zsíranyagcsere-zavarokat). A befolyásolható, kezelhető tényezők közül a legfontosabbak a magas vérnyomás (hipertónia), dohányzás, magas koleszterinszint, cukorbetegség, túlzott alkoholfogyasztás, túlsúly, mozgásszegény életmód, illetve bizonyos szívbetegségek, szívritmuszavarok.

Az érelmeszesedésnek legjobban a nagy és közepes nyaki és agyi erek vannak kitéve (legalább annyira, mint a szívkoszorúerek). A nyaki, illetve agyi erek elmeszesedésének foka invazív beavatkozás nélkül, egy egyszerű ultrahangvizsgálattal megállapítható.
 

Tünetek

A stroke (régiesebb nevén szélütés) tünetei hirtelen lépnek fel, néhány perc leforgása alatt alakulnak ki (az angol stroke szó éppen ezt jelenti). De pontosan melyek ezek a tünetek, mire kell odafigyelnünk?

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy az agyérkatasztrófák tünetei szinte mindig féloldaliak. Ha pl. a jobb testfél érintett, akkor az agy bal oldala sérült, és fordítva. A féloldali lokalizáció alól kivételt képeznek bizonyos látás- és szemmozgászavarok, amelyek általában mindkét szemet érintik. Az infark­tusos és vérzéses agyérkatasztrófákat az esetek többségében nem lehet pusztán a tünetek alapján megkülönböztetni, képalkotó eljárásra mindenképpen szükség van (koponya-CT, illetve -MR).

A legfontosabb és leggyakoribb tüneteket az angol FAST mozaikszó foglalja magában. Face (arc): az arc, pontosabban egyik arcfél eltorzul, a beteg szája lekonyul, fél oldalra lelóg, aszimetrikussá válik. Arm (kar): az egyik kéz, teljes kar és/vagy láb aszimmetrikusan lelóg, erejét veszti. A beteg zsibbadást, gyengeséget, koordinációzavart vagy teljes mozgásképtelenséget érez az érintett végtagban. Speech (beszéd): ez beszédzavart jelent. Ilyenkor a beszédértés és/vagy a beszédképzés sérül: a beteg elmosódottan, érthetetlenül beszél, vagy egyáltalán nem képes beszélni. Time (idő): ha a fenti tünetek közül valamelyik fennáll, azonnal mentőt kell hívni. Minden perc számít annak érdekében, hogy a lehető legtöbb működőképes agyszövetet megmentsük, ezáltal minimalizáljuk a tünetek súlyosságát és az ezzel járó rokkantságot.

Más tünetek: hirtelen fellépő szédülés, egyensúlyzavar, fejfájás. A kettős látás, illetve látótérkiesés (a beteg nem lát jobbra vagy balra megtartott szemmozgás mellett) hátterében szintén állhat agyértörténés. Hirtelen fellépő, szigorúan féloldali zsibbadás, érzészavar az arcban, egyik vagy másik végtagban, illetve teljes testfélben.
 

A stroke kezelése

Azért annyira fontos, hogy a tünetek fellépésekor azonnal hívjunk mentőt, mert a stroke kezelésére egy mindössze négyórás időablak áll rendelkezésünkre vérrög okozta érelzáródás esetén. Ahhoz, hogy az okozott kárt megpróbáljuk visszafordítani vagy legalább enyhíteni, egy nagyon erős vérhígító gyógyszert kell adni a betegnek a vérrög oldása céljából (thrombolysis). Ez a tünetek fellépésétől számított legtöbb négy órán belül végezhető el. Minél korábban kerül sor a kezelésre, annál kevesebb az elhalt agysejt, és annál több agyszövetet lehet megmenteni. Minél több idő telik el a tünetek fellépésétől számítva, annál inkább tekinthető véglegesnek a károsodás, és az időablak elteltével a sürgősségi kezelést már nem hajtják végre. Ennek a kezelésnek nagyon szigorú ellenjavallatai vannak, tehát ha nagyon gyorsan került kórházba a beteg, akkor sem biztos, hogy beadható neki a gyógyszer, illetve a kezelés sem garancia a gyógyulásra.

A következő lépésben, a kórházi ellátás alatt a betegnek részesülnie kell a tüneteinek megfelelő, nem gyógyszeres, kiegészítő kezelésben: bénulás esetén gyógytorna (fizikoterápia), beszéd- és nyelészavar esetén logopédia, illetve a kéz finom funkcióinak (finommotorika) sérülése esetén ergoterápia.

Ezzel párhuzamosan elkezdődik a másodlagos megelőzés, gyógyszerek segítségével megpróbáljuk megelőzni egy újabb stroke kialakulását. Ilyenkor az első, amit a betegnek felírnak, az aszpirin. Ez egy gyenge vérhígító, amely antithrombotikus hatása révén gátolja a vérrögök kialakulását. Nagyon fontos a szigorú vérnyomás-, vércukor- és koleszterinszint-ellenőrzés.
 

Diagnosztika

Minden stroke-os beteg már a betegség gyanúja pillanatában bizonyos kivizsgálásokban részesül. A legelső a koponya-CT (egyes kórházak akár egyből MR-t is tudnak biztosítani), amely segítségével azonnal megállapítható egy bevérzés. Egyes helyeken angiográfiát is végeznek már a beteg érkezésekor – ez kontrasztanyagos érfestést jelent. Ha nem bevérzés történt, akkor egy ér záródott el, ezt pedig szintén azonnal ki lehet mutatni.

Első lépésben a beteg monitoros felügyelet alá kerül. Itt a szigorú pulzus- és vérnyomásmérés mellett bizonyos szívritmuszavarokra is fény derülhet. A stroke szempontjából a legrelevánsabb szívritmus­zavar a pitvarfibrilláció. Ilyenkor a szívizom nem képes egységként összehúzódni és a vért egyetlen veréssel kipréselni magából, hanem összevissza remeg, fibrillál. Ez azt jelenti, hogy mindig marad valamennyi vér a szívben, ez megalszik és vérrög képződik benne. Ezt erős vérhígítóval kezelik.

Egy másik nagyon fontos vizsgálat a nyaki ütőerek ultrahangos vizsgálata, ezáltal kimutatható az érelmeszesedés és annak foka, illetve az érszűkületet is magas pontossággal lehet megállapítani.

A következő fontos lépés a szív­ultrahang, amely által kimutatható egy előzőleg (esetleg tünetmentesen) elszenvedett szívinfarktus nyoma. Igaz, hogy a stroke az agyban keletkezik, de ez a kórkép az érrendszeri betegségek nagy családjába tartozik, a kiváltó ok gyakran a szívben keresendő, ezért kell a szívet vizsgálni. A tartósan magas, nem megfelelőképpen kezelt vérnyomás minden eret károsít, így az agyszövetet ellátó ereket is. Egy korábban lezajlott szívinfarktus olyan heget tud hátrahagyni a szívizomban, amely következtében azon a helyen a szív nem tud már rendesen működni, és ritmuszavar alakulhat ki, ennek következménye lehet vérrögképződés, elzáródik egy fontos ér, ami stroke-hoz vezethet.
 

Megelőzés

Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos megelőzést.

Az elsődleges prophylaxis annyit jelent, hogy megteszünk mindent annak érdekében, hogy ne jöjjön létre a stroke: kezeljük a magas vérnyomást, cukorbetegséget, esetlegesen már fennálló szívbetegséget, egészségesen étkezünk, odafigyelünk a testmozgásra, nem dohányzunk és nem fogyasztunk túlzott mértékben alkoholt.

A másodlagos prophylaxis ezzel szemben azt jelenti, hogy egy újabb stroke kialakulását próbáljuk megelőzni. Ebben az esetben is mind érvényesek a fentebb elmondottak, de hozzátartozik még a vizsgálatok alkalmával talált elváltozások szigorú kezelése is.
 

Prognózis, rehabilitáció

Az agyértörténések után visszamaradt rokkantság mértékét viszonylag objektíven meg lehet mérni különböző skálák segítségével. Ez nagyjából azt is megmondja, mennyi külső segítségre van szüksége a betegnek, mennyire önellátó vagy sem. A betegség kialakulása után fellépő nyelészavar, lázzal társuló tüdőgyulladás, esetleg az érintett agyterület másodlagos bevérzése mind-mind rontja a prognózist.

Ahhoz, hogy ezt legalább részben megelőzhessük, fontos a korai rehabilitáció. Nem kell egyből flancos rehaklinikákra gondolni, performans tornagépekkel és csinos gyógytornászokkal. A legfontosabb a korai logopédia és a beteg állapotának függvényében a korai mobilizálás fizikoterapeuták segítségével.

A rehabilitáció harmadik fontos része az ergoterápia: ez az alacsony fokú bénulást, finommotoros zavarokat, kettős látást és látótérkiesést tudja javítani.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a stroke, amely emberek tömegeit teszi rokkanttá nap mint nap, több figyelmet és főleg megfelelő felvilágosítást érdemel, mert jobb megelőzni, mint kezelni.

Dr. Lukács Imola neurológus szakorvos, Németország