Közel hatvanéves eredményes munkásságáért, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megalapításáért végzett tevékenységéért kapott Pro Urbe díjat Péter Sándor pedagógus, kutató, újságíró Sepsiszentgyörgy önkormányzatától. A kitüntetést vasárnap a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében ünnepélyes körülmények között adták át.
A díjátadón a városvezetők mellett a helyi tanács tagjai, a polgármesteri hivatal több munkatársa, tizenegy testvértelepülési küldöttség (mind magyarországiak), korábbi Pro Urbe díjas személyiségek, rokonok, barátok, ismerősök voltak jelen.
Az 1997-ben alapított elismerést azok kaphatják meg, akik évtizedeken keresztül önzetlenül szolgálták a várost és annak lakóit – emlékeztetett beköszöntőjében Vargha Fruzsina alpolgármester, aki azt is elmondta: az idén már a 96. Pro Urbe díjat osztják ki. Nincs egyedül Szent György, a város védőszentje, akitől megtanultuk, hogy az egyik kezünkkel építkezünk, a másikkal védekezünk vagy tüzet oltunk – tette hozzá Antal Árpád polgármester, aki szerint a díj üzenet is, egyszerre több irányba. Jelzi a saját közösségnek, hogy kitartó munkával, megfelelő odaadással lehet cselekedni, eredményt elérni, és azt is mutatja, hogy a közösség értékeli azokat az embereket, akik a kötelezőnél többet tesznek. Ugyanakkor kifelé, a nagyvilágnak is üzeni ez a díj, hogy saját szülőföldünket szeretve, hozzá ragaszkodva, itt akarunk és itt tudunk alkotni, értéket teremteni.
Az idei díjazott értékteremtő munkájáról Erdély András mondott laudációt, kiemelve, hogy a pedagógus, kutató, újságíró, iskola- és újságalapító, könyvkiadó, számos egyesület, társaság és szervezet létrehozója, rendezvényszervező mindig a szép, tiszta magyar nyelv megmaradásáért küzdött.
Péter Sándor először meghatottságának adott hangot, és miután köszönetet mondott, a tőle megszokott közvetlen hangon közölte: szinte maga sem hiszi, hogy a felsoroltakat mind ő vitte véghez – és még mindig vannak tervei. Elmesélte a tanári, illetve újságírói munkájában aratott legnagyobb győzelmeit (amikor valóban segíteni tudott egy kirekesztett diákon, illetve magányos öregen), és felsorolta életének fontosabb mérföldköveit, attól kezdve, hogy bátyja egy kis faluból (a Hargita megyei Bögözről) elsőként jutott be egyetemre. Beszélt a Baróton pályakezdőként talált erős tanári közösségről, az újságírással szerzett tudásról, az oktatáshoz való visszatérésről és nyugdíjba vonulásáról is („mert a természetnek is vannak törvényei, nem csak az államnak”); díját a feleségének ajánlotta, akinek önzetlen segítsége nélkül „az Erdély András által felolvasott lista sokkal rövidebb lett volna”. Végül megjegyezte, hogy Bögözből, a Péter családból már ketten kapták meg a Pro Urbe díjat.
Az ünnepség a Plugor Sándor Művészeti Líceum két diákja, Opra Fruzsina Kitty és Opra Balázs által előadott rövid, de nagyon igényes, színvonalas zenei műsorral ért véget.
