Lássuk előbb azt, ami nem változott. A legfontosabb ezek közül az elnök személye: Kelemen Hunort újraválasztották. Első elnöki mandátumáért még versenyben kellett győznie Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely előtt, most már nem akadt kihívója. Mindez jelezheti a jelenlegi elnök erős támogatottságát a szervezeten belül, de sugallhatja azt is, hogy jelenleg nincs túl sok olyan vezető az RMDSZ-en belül, aki vállalná a feladatot, alkalmas lenne a tisztségre és megharcolna a bizalomért. Ugyanakkor tünete lehet annak is, hogy a szövetségen belüli nézetkülönbségek, viták egyre inkább háttérbe szorultak.

Ugyancsak állandó eleme az RMDSZ kongresszusainak, hogy a bukaresti pártok szebbnél szebb szavakkal méltatják a szövetség munkáját. A stabilitásra való törekvést, a megbízhatóságot, az RMDSZ-es kormánytagok szakmai felkészültségét hangsúlyozzák, ami kétségkívül hízelgő, bizonyára igaz is, mégis hiba lenne elszállni e bókhalmaztól: ugyanazok a politikusok, akik ma dicsérik, holnap talán már hazaárulással vádolhatják a szervezetet. Alighanem tisztában van ezzel az RMDSZ vezérkara is, a legfőbb problémára azonban egyelőre nem találják a választ – éspedig, hogy miként lehet ezt a körüludvarlást átkonvertálni a magyar közösségre. Mit lehet, mit kell tenni ahhoz, hogy a romániai magyar közösség megbecsültsége, elfogadottsága legalább olyan szintű legyen a román társadalomban, mint az RMDSZ-é a parlamentben. Mert egyelőre azt látjuk, hogy sokkal jobban kedvelik a bukaresti pártok az RMDSZ-t, mint a román közvélemény a magyarokat, ha előbbieket körülbókolják a politikai vezetők, a közösség tagjainak nagyon gyakran kell szembesülniük diszkriminációval vagy éppen gyűlöletbeszéddel.

A Temesváron elhangzott bóközönből még egy aktuálpolitikai jelentést ki lehet hámozni: a szövetségnek a kormányon belüli stafétaváltás után sem kell attól tartania, hogy a két nagy párt kiebrudalja őket a hatalomból.

Ami a fontos újdonságok közé tartozik, az a magyar anyanyelvű cigányság integrációjának fókuszba állítása. A népszámlálási eredményekből is kitetszik: a Romániában élő magyarság demográfiai helyzetének stabilizálására kiemelt fontosságú a külföldre távozott magyarokkal való kapcsolattartás, illetve a magyar anyanyelvű romák felzárkóztatása. Ha utóbbi téren sikerülne előrelépni, az hosszú távon pozitív következményekkel járna.

Nem jelentős újdonság, de hangsúlyeltolódás észlelhető az elfogadott pártpolitikai programban is: a nemzeti identitással kapcsolatos kérdések hangsúlyozása helyett egy pragmatikus megközelítés sejlik fel, fejlesztési, gazdasági, szociális kérdések kerültek előtérbe. Az olvasható ki ebből, hogy az RMDSZ inkább a többi magyar politikai erőre bízná a Bukarestben kényelmetlennek számító ügyek felvállalását, mint például az autonómia. Egyre inkább az látszik tehát, hogy a különösen Székelyföldön fontos, identitáshoz kapcsolódó kérdésekben az RMDSZ átadja a terepet a kisebb pártoknak, reményeik szerint így egyszerre maradnak úgymond szalonképesek Bukarestben, és valamiféle együttműködés, összefogás révén a nemzeti ügyek iránt elkötelezett választókról sem kell lemondaniuk.

Hogy ez csupán taktikai megfontolás vagy stratégiai irányváltás, az a jövőben derül ki, miként az is, hogy az új megközelítésnek milyen következményei lesznek az érdekérvényesítés hatékonyságára, illetve a választókkal való kapcsolatra.

Borítókép: Facebook / Kelemen Hunor