– Milyen meggondolásból indítanak elemi tagozatot a tanítóképzőben?
– A pedagógiai líceumok számára a tanítóképzősök megfelelő szakmai felkészítése, valamint a mentorok finanszírozásának szempontjából is létszükséglet, hogy legyenek jogilag is hozzá tartozó gyakorló intézményeik: bölcsőde, óvoda, valamint elemi iskola. Ezek közül egyelőre csupán egyik teljesült, amikor 2014-ben a Vackor Napközi Otthont hozzánk csatolták. A pedagógiai iskolák működését szabályozó, 2020-ban kiadott 4812-es törvény 19. cikkelye kimondja, hogy ha nincs gyakorló intézménye az iskolának, az igazgatónak meg kell tennie a szükséges lépéseket a létrehozás érdekében. Már tavaly kértük az Országos Minőségbiztosító Hatóság, majd a tanfelügyelőség és az önkormányzat jóváhagyását az elemi tagozat indításához, amelyet meg is kaptunk. Nagyon örülnénk, ha sikerülne beiskoláznunk már az idén. A Vackor óvodásai is az udvaron felépülő új épületben kezdenek szeptemberben. Ezáltal az intézmény falain belül olyan nevelési központ alakulhat ki, mely generációk találkozásának, együttlétének, elfogadó tiszteletének és egymás szeretetnyelvének tanulási színtere lenne. Ehhez járulna hozzá az idősgondozói poszt­liceális képzés beindítása is, amelyet hamarosan szintén meghirdetünk.

– Hogyan viszonyult a többi iskola a tervükhöz? Miként érinti ez a többi iskola beiskolázását?
– Nagyon lényeges kérdés, ugyanis bevallom, komoly vitasorozat és ellenállás előzte meg e kezdeményezést. Igazgatókollégáim azon félelmüket, aggodalmukat fejezték ki, hogy mivel csökkenőben a gyereklétszám, valahol egy osztály megszűnik. Nem szeretnénk sehol ily módon befolyásolni az iskolák meglévő struktúráját. A neveléstudomány szakértői is megerősítenek abban: a mindenki számára jó megoldás az lenne, ha létszámon felül nem iskoláznánk be diákokat, a minimum 17-es létszám bőven elég lenne egy előkészítő osztályba, így jutna minden iskolába elegendő tanuló. Ezt a szülőknek is érdemes tudniuk: nagyobb létszámú osztályban a tanítónő sem tud megfelelő módon figyelni minden tanuló egyéni igényeire, képességei fejlesztésére, a diákok lemaradásának, tanulási nehézségeinek, motiválatlanságának oka gyakran ez a probléma. Természetesen, a létszámváltoztatásba a tanfelügyelőségnek is bele kell egyeznie. Egyre inkább e felismerés felé tartunk a tanügyben is: nagy tömegben minőségi nevelői munkát végezni, kiegyensúlyozott személyiséget formálni nem lehet.

– Ki lesz a tanítónő az előkészítő osztályban?
– Molnár Éva lesz, aki Kézdivásárhelyen született és Kézdiszentléleken él. 2004-ben az akkor főiskolaként működő Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kézdivásárhelyi Kihelyezett Tagozatán szerezte meg tanítói képesítését. A tanulást ezek után sem hagyta abba, a tanári szakmában lévő fokozati vizsgákat sorozatban sikerült letennie, 2016-ban szerezte meg az I-es fokozatot. 2018-ban fejezte be a nevelési tanácsadói mesterképzést. A pályája elején óvónőként dolgozott nyolc éven keresztül Kézdiszentléleken, majd Kézdisárfalván. Az előkészítő osztályok indulásával, versenyvizsgát követően, a kézdivásárhelyi Turóczi Mózes Általános Iskolában dolgozott, majd a szülőfalujához tartozó Kézdikővári Általános Iskolában tanít a mai napig.

A Bod Péter Tanítóképzőbe várják az előkészítő osztályosokat is. A szerző felvétele

– Mi mást nyújthat egy előkészítős tanulónak, valamint szüleinek a tanító­képző?
– Biztonságot. Ez jelenti egyrészt a fizikai biztonságot azáltal is, hogy nem csak a tanítónő, hanem a módszertanos kollégák, tanítóképzősök, sőt, még az óvónők gondoskodó odafigyelése, szeretete is körülveszi a gyerekeket a hétköznapokban, szüneteken. Itt szeretnék egy félreértést tisztázni: a pedagógiai gyakorlat az osztályban nem azt jelenti, hogy a tanítóképzősök állandóan jelen vannak a kisdiákok és a tanítónő óráján, zavarva személyes terüket, életüket. A fokozatosság elvét betartva kezdjük el őket is beavatni, hogy fogadják el a nagyok jelenlétét, s fordítva is: a nagyoknak is meg kell szokniuk a kicsikét. Ez majdnem úgy működik, akár egy nagy családban, csak itt tudatosabban szervezzük meg: egy nap egy-egy csoport lesz jelen órákon, tevékenységeken. Ezenkívül délutáni foglalkozásokon, játékdélutánokon, valamint szüneteken fognak velük találkozni – egyáltalán nem erőltetve az együttlétet, figyelve érzékenységükre. Az érzelmi biztonságukra is gondolunk tehát: arra, hogy nyugalom, feszültségoldó játékos tevékenységek vegyék körül őket. A mi iskolánkban tilos kiabálva, agresszívan beszélni s akár rendreutasítani egy gyermeket vagy kollégát. Meleg ebédet is jelent, melyet az óvodásokéval együtt rendelünk. Szeretnénk minél több támogatót szerezni annak érdekében, hogy ezt ingyen vagy akár jutányosan tudjuk biztosítani. Amit már ígérhetek: havonta két előkészítős kisdiák ingyenebédben részesül. Ezt havonta sorsolással fogjuk eldönteni, s mindenkire sor kerül. Ugyanakkor ingyenes délutáni felügyeletet is jelent, melyen a játszva tanulást, tehetségfejlesztést is el tudnám képzelni, figyelve arra, hogy ne kötelezőnek, hanem szabad játéknak érezze a gyerek. 12–15/16 óráig a tanítónő és/vagy módszertanos és/vagy pedagógiai gyakorlatot vezető tanárok tanítóképzős diákokkal együtt vállalják. Annak függvényében, milyen szakos a felügyelő módszertanos, gyakorlatvezető, tematikus napok is lennének: sportnap – ügyességi, labdajátékok, szabad mozgás; kézműves nap – gyurmázás, festés, ragasztás, szoborkészítés stb.; természetismereti nap – kertészkedés, virágok, bogarak megfigyelése, keresése, a természet hangjainak megfigyelése; anyanyelvi nap – beszélgetés, papírszínház, meseolvasás, bábkészítés; zenenap – zenehallgatás, hangszerek készítése, kipróbálása, együtt éneklés; táncnap – vidám zenés mozgás, ritmusgyakorlatok. Igény szerint olyan játszódélutánokat is tudunk szervezni, amikor a szülők számára a nekik is oly szükséges szabad időt tudjuk biztosítani. Ebben már tapasztalatunk van, hiszen gyerekeink a Zöld Nap Egyesülettel együtt vettek részt már ilyen önkéntes tevékenységekben. Van hozzá terünk: a hatalmas udvar, melyen nem csak az óvodások, hanem az előkészítő osztályosok számára is játszóteret tervezünk felállítani a nyár folyamán. Tervezzük olyan tanösvények, kertészkedésre, valamint firkálásra alkalmas falak kialakítását, amelyek segítik a gyerek kreativitásának megélését, a természet megfigyelését, a környezetének aktív alakítását. Pályázunk, valamint támogatókat keresünk annak érdekében is, hogy a sportpályát átalakítsuk, létrehozzunk társalgásra, pihenésre alkalmas, barátságos tereket padokkal, asztalokkal.

– Ön az utóbbi időben többször is hangsúlyozta: azon dolgozik az iskola munkaközösségével együtt, hogy a tanítóképző otthonná váljék a tanulók számára, és abból, amit elmondott, már ez az otthonteremtési folyamat körvonalazódik. Mégis, arra kérem, hogy foglalja össze dióhéjban: mit is jelent ebben a kontextusban ez a fogalom?
– Otthonként az iskola olyan fizikai és érzelmi színtér, ahol olyan készségek, képességek felismerése és fejlesztése, olyan tudás szerzése a cél, amelyek segítik a diákot, hogy – kezdetben tanítói kezének, tapasztalatainak, tudásának biztonságát érezve, majd azt szép lassan, bátorsággal tele elengedve – megtegye a lépéseket afelé, hogy megismerje a világ múltját, jelenét s benne önmagát, örökölt sorsát; felfedezze annak szépségeit, értékeit, lehetőségeit, összefüggésrendszerét, a negatív élmények, kudarcok, küzdelmek közösségi és egyéni vállalásának szükségszerűségét; megtalálja és szeresse helyét a világban; kialakuljon az értékrendje, amelyet képes legyen megőrizni, s hozzárendelni azt, ami gazdagítja s nem szegényebbé teszi; képessé váljék ugyanakkor arra is, hogy alakítsa, építse, teremtse újjá szavai és tettei, munkája által nem csak a maga, hanem utódai, közössége és nemzete számára. A világban való boldog otthonteremtés képességének magas szintű kiművelését jelenti.