A budapesti Stella Kamarakórus fennállásának negyvenötödik évfordulóján vett részt a hét végén a sepsiszentgyörgyi Vox Humana. A közel két évtizedes testvérkórusi barátság újabb megerősítése az ünnepi hangversenyen túl egy különleges zenei produkció bemutatására is alkalmat teremtett.
A Vox Humana a fél évszázados fennállásának évfordulójára időzített tavalyi stellás háromszéki látogatást viszonozta. A Láng Művelődési Központban működő kórusközösség a fellépések mellett gazdag és tartalmas programot állított össze. Az esztergomi bazilika, illetve a királyi vár Koditek Pál, az Esztergom Barátainak Egyesülete elnökének gazdag történelmi és művészettörténeti bemutatója révén kelt életre, annak ellenére, hogy a felújítás alatt álló székesegyház nem a legszebb formáját mutatta. Budapest legújabb látványossága, a nemrég átadott Magyar Zene Háza pedig, amely sorra zsebeli be a legrangosabb szakmai díjakat, a szintén szakavatott vezetés folytán tárta fel a kortárs építőművészet, a zeneművészet, na meg a természeti környezet rendkívül érdekes kapcsolatát. A különleges akusztikájú előadótermet egy kórusmű erejéig a Vox Humana is kipróbálhatta.
Ha testvérkórusok találkoznak, ráadásul ünnepi pillanatban, akkor természetesen nem maradhatnak el a közös koncertek sem. A jubileumi ünnepségre ezúttal négy együttes is elhozta műsorát, amellyel igazi családias hangulatban, együtt és külön-külön is énekelve örvendeztették meg a nagyszámú közönséget. A Zongor Attila által vezetett házigazda együttes ugyanis, még alapító karnagya, néhai Baráz József jóvoltából szorosan együttműködik a Fóti Zenebarátok Egyesületének kórusával, mostani vezetője pedig meghívta az általa alapított Capo di Tutti i Capi Kamarakórust is. Na meg az évek során a Stellában éneklőket. Így nemcsak a karmesterek – Zongor Attila, Csima Zsolt és Szilágyi Zsolt Herbert –, hanem a kórustagok is sűrűn váltották egymást, aki ismerte az éppen soron következő művet, az színpadra lépett.
De a zsúfolásig megtelt esztergomi ferencesek Szent Anna-templomában is közös volt a koncert, ráadásul egy chilei zeneszerző, Mauricio Vicencio a kilencvenes évek elején írt Andok miséje csendült fel a budapesti Los Gringos együttes kíséretében. Amint nevéből is következtethető, a hagyományos dél-amerikai zenét játszó zenekar különleges hangszereivel, na meg az egymástól távoli világokat idéző, zenekarra és nagy kórusra írt többtételes zeneművel nagy közönségsikernek örvendett a produkció.
