Úgy tartják, a balett a táncművészet császára. A tehetségen, alkati adottságon, kitartáson, állóképességen túl elengedhetetlen a ritmusérzék, kecsesség, az érzelmi síkon történő hozzáállás, a klasszikus zene és általában a kultúra klasszikus műfajai iránti vonzalom. Ez akkor is elvárható, ha valaki műkedvelőként, szabadidőben kíván balettet tanulni. Csakhogy ez utóbbi nem ilyen egyszerű, főként mifelénk, elsősorban azért, mert kevés a szakképzett balettoktató, másodszor, mert Székelyföldön nincs igazi hagyománya a balettnek. A tánc világát a néptánc uralja igen magas színvonalon és más művészetek, valamint a különböző sportágak terén is nagy a kínálat, a gyermekeknek, fiataloknak bőven van, amiből szabadidős tevékenységet választani.

Oktató testvérpár

Annak ellenére, hogy a már említett okokból kevésbé otthonos a balett Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön nem előzmény nélküli a balettoktatás. Tüzes Csilla nyolc évvel ezelőtti érkezéséig a Művészeti és Népiskolában Benkő Gizella képzett balett-táncos és -oktató tanította a balettet, aki negyven év alatt nemzedékek egész sorában hintette el ennek a táncművészeti műfajnak a szépségét, és vezetésével 2000 és 2006 között a Plugor Sándor Művészeti Líceum tánc tagozatán hét balett szakos évfolyam végzett. Az első esztendő végzősei között szerezte meg érettségi oklevelét Tüzes Csilla is, de mivel Sepsiszentgyörgyön táncosként nem tudott elhelyezkedni, tizennégy évig a Háromszék Táncegyüttesben táncolt, majd váltott és visszatért a baletthez oktatóként. Csilla testvére, Cseke Ágnes gyermekként a baróti művelődési ház Nagy-Kopeczky Annamária által vezetett tánccsoportjába járt, tízéves korában egy tehetségkutató alkalmával válogatták be a budapesti balettiskolába, 2006-ban érettségizett, az utolsó négy évet néptánc szakon végezte, majd néptánc-színházi táncművészként szerezte meg felsőfokú diplomáját a Magyar Táncművészeti Főiskolán (2017-től Magyar Táncművészeti Egyetem). Ágnes előbb a Honvéd Együttesnél táncolt (2014-től Magyar Nemzeti Táncegyüttes a neve), majd a neves ExperiDance Tánctársulatnál, a harmadik állomása a Győri Nemzeti Színház volt, onnan jött haza ezelőtt két esztendővel.

Vivaldi – A nyár.

Mindketten sokat köszönhetnek Bretus Márta budapesti tánc­oktatónak, Csilla az iskola utáni balettkurzusokon, Ágnes az egész tanulási időszak alatt követte útmutatásait. Hazatérve Cseke Ágnes egyből kenyérbe esett: az István, a király Székelyföldi Nagyproduk­cióban koreográfus-asszisztensként dolgozott Orza Călin rendező-koreográfus mellett, a Háromszék Táncegyüttesnél a Könczei Árpád rendezte-koreografálta Tragédiában szintén koreográfus-asszisztensként és balettmesterként járult hozzá az előadáshoz, jelenleg testvérével ketten oktatnak hat csoportban százhúsz gyermeket a Művészeti és Népiskolában.

Válogatás nélkül

Igaz, ha lehetőség lenne a válogatásra, magasabb szintre juthatnának el a tanítványaik, ennek hiányában a két oktató azt tartja fontosnak, hogy mindenki megtalálja a helyét a csoportban és esélyt adjanak mindenkinek a fejlődéshez. Alapfokú művészeti oktatásról van szó, ami öt évet tart, de aki akarja, folytathatja. Újabban működik egy óvodás csoport is, de igazán csak hatéves kortól számítanak elsőéveseknek, jelenleg a legnagyobbak tizenhat-tizenhét évesek. Fontos az állóképesség, a precizitás, a figyelem és a fegyelem a diákok részéről, akik a tananyag szerinti oktatás mellett művészeti nevelésben is részesülnek. Csilla és Ágnes az orosz Vaganova-féle módszer alapján állította össze a tantervet, eszerint haladnak a csoportonként heti egy alkalommal tartott órán. Elmondták, hogy a tantervi szabályok betartásával együtt rugalmasnak is kell lenniük, mert az adott csoport összetételére kell szabniuk a ritmust, nem mindenkivel lehet egyformán gyorsan haladni. Azt hangsúlyozzák a diákok körében, hogy mindenki egyformán fontos, akkor is, ha az adottságaik igen eltérőek.

Vivaldi – Az ősz.

Nehézségek

Amikor arról érdeklődtünk, miért a tavalyi előadással léptek idén is színpadra, nem gondoltuk, hogy ennek milyen sokrétű oka van. A tanterv betartása mellett nagyon nehéz új műsort betanítani úgy, hogy mind a hat csoport szerephez jusson, azt összehangolni, termet találni az összpróbákhoz és elkészíteni közel száz gyermek (a legkisebbek nem lépnek fel) jelmezét méretre szabva. A jelenlegi előadásban a négy évszaknak megfelelően más-más ruhákat viseltek a balerinák, A Dzsungel könyve, A padlás, a Hair, a Hajlakk musicalek betétdalaira bemutatott dzsesszbaletthez szintén sokféle kosztümben jelentek meg a lányok. Bartók Ildikó jelmezei nem csak csodásak, de ilyen sok és ennyiféle kosztüm költségei is nagyon magasak.

A padlás.

Mozgás, zene, érzelem

A két oktató szerint a Művészeti és Népiskola biztosít minden feltételt, ami a műkedvelő balett tanításához szükséges – tágas terem, megfelelő padlózat, rudak, nagy méretű tükrök –, és rendkívül fontos, hogy élő zenére gyakorolnak Székely Mónika korrepetitor jóvoltából.

A tanult művekről, a zenéről főként a táborokban nyílik alkalom beszélgetni, de már tervezik, hogy a következő műsoruk a Diótörő lesz, a felkészülés időszakában sokat fognak beszélni a műről és egy filmet is megnéznek. A próbákon arról is szó esik, hogy egy mozdulat mikor fejez ki örömet, mikor bánatot. A kicsiknél ez nehezebb, mert koncentrálnak arra, hogy helyesen végezzék a lépést, a mozdulatot, még a mosoly is nehéz számukra. Az egységet kívánják megteremteni, ha valaki ront, segítik, nem gúnyolják ki. Azt hangsúlyozzák a diákok körében, hogy mindenki egyformán fontos, akkor is, ha az adottságaik igen eltérőek. Vannak, akiknek a képességeik kiemelkedőek és őket előtérbe helyezik az előadásokban, de mindenkit egyformán bátorítanak. Ha legtöbbjük csak néhány évig jár balettre, akkor is megmarad az itt szerzett helyes és szép testtartás, rugalmasság, kecsesség, könnyedség, fegyelmezettség, a közösségbe való beilleszkedés képessége, a csoportszellem – mondja Tüzes Csilla és Cseke Ágnes.