Mihail Afanászjevics Bulgakov (Kijev, 1891 – Moszkva, 1940) több regénye után írja meg főművének tekintett, különleges témájú és hangulatú művét, amelyben szinte bábművészként játszik a szereplőivel, és szabadon szárnyaló fantáziával viszi végig a több szálon futó történetet.
Ebben talán az a legérdekesebb, hogy Margarita az első könyvben jóformán meg sem jelenik, hogy a második könyvben férjezett asszonyként a bírálatok miatt elkeseredett Mester bátorító kedvese legyen.
A regény csodatevő hőse a fekete mágiát gyakorló és több helyzetet megoldó Woland professzor, cselekedetei miatt a sátán képviselője, aki főszereplőként irányítja a regény menetét mind Moszkvában, mind Judeában, Krisztus elítélése, megfeszítése kapcsán. A sötét erőket uraló Woland legfőbb segítőtársai az öltönyös mesterlövész Azazello és az emberi vonásokkal felruházott fekete macska, Behemót.
Az események egyik jelentős helyszíne a Varieté színház, ahol Woland csúnyán megtréfálja a bemutatójára összegyűlt kíváncsi moszkvaiakat a mennyezetről lehulló szebbnél szebb ruhákkal, amelyek később szétfoszlanak, és a saját ruháikat levető kapzsi nézők immár meztelenül szaladnak el. (Érdekesnek tartom, hogy a regényből készült film minden rejtegetés nélkül mutatja a teljesen meztelen nőket és férfiakat. Ilyent még nem láttam.)
Egy másik szálon a Mesterről van szó, akinek Poncius Pilátusról írott regénye nem illeszkedik a diktatorikus kommunista rendszer felfogásához, ezért a Mester kényszerzubbonyos diliházba kerül. Sajátos módon ábrázolja a regény jeruzsálemi részében Jesuát, a vándor filozófust, Krisztus demitizált alakját. Margarita a Sátánnal szövetkezve keresi szerelmét, a Mestert, és menti meg az elkeseredett szerző regényét az elégetéstől. Az örökös lemondás és remény között viszonylag kevés teret kap az akadályoztatott szerelem megvalósulása, de annál többet a szellem megnyilvánulásának elfojtása: ez mind a moszkvai, mind a jeruzsálemi eseményekben erőteljesen jelenik meg. A Hatalmat Woland és Poncius Pilátus képviseli, a zsarnokságot személyében hordozó Sztálin vagy Tiberius római császár alakja sehol nem jelenik meg.
A regény nem könnyű olvasmány, nagy odafigyelést igényel, mégis ajánlom, mert úgy szórakoztató, hogy közben szellemi táplálék is; magam is újra elolvastam, mert az elsőből csak a hatás maradt meg. Érdekes, hogy állítólag Sztálin kedvelt könyve volt. Film is készült belőle, a YouTube csatornán elérhető, helyenként jól kiegészíti az olvasottakat, képzeletünket.
