Haragszik, de nem szándékszik beperelni a vádhatóságokat, ám kérni fogja rehabilitá­cióját Markó Attila, az országos tulajdon-visszaszolgáltatási bizottság egykori elnöke, akit a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt ítéltek jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre 2014-ben, majd újabb ügy miatt kénytelen volt elhagyni az országot. A volt parlamenti képviselő azt követően térhetett vissza, hogy minden ellene indított perben felmentő ítélet született. Tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a nyolc és fél év kényszertávollétre rossz álomként tekint, illetve hogy a közösség szolgálatában szeretné folytatni a jövőben.

Markó Attila harmadmagával, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnökének társaságában találkozott a sajtó képviselőivel. Felvezetőként Antal Árpád kifejtette: a Markó Attilával történtek megerősítik, hogy két világ létezik, az egyik azoké, akik szeretik a szülőföldjüket, akik itthon és Bukarestben is azon dolgoznak, hogy az otthon, a szülőföld egy élhető világ legyen, másrészt azoké, akik abban érdekeltek, hogy vagy beolvadjunk, vagy elmenjünk, és azon munkálkodnak, hogy elvegyék az életkedvünket. Történelmi pillanatnak nevezte, hogy Markó Attila nyolc és fél év után hazatérhet, amikor kénytelen volt távozni, a főtér ebben a formájában még nem létezett, taxisok parkoltak a Bazár előtt. Végig tudták, hogy ártatlan, amint azzal is tisztában voltak, miért történt minden, a román államnak nyolc és fél évre volt szüksége, hogy kimondja ugyanezt – hangsúlyozta. Annak kapcsán, hogy mit is jelentett a nyolc és fél év, Antal Árpád rámutatott: a Markó Attila védelmében 2012 szeptemberében Sepsiszentgyörgyön szervezett Az igazság napja elnevezésű tiltakozáson részt vevő elemis diákok is mára már középiskolások vagy felnőttsorba léptek. Tamás Sándor szerint Románia kirakatállam, Markó Attila pedig egy ártatlan áldozata a mélyállami rendszernek.

Az elnök felidézte, hogy Románia az Európa Tanácshoz, majd a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozásakor a visszaszolgáltatások kérdésében is mindent megígért, részben teljesített is, majd lefékezték a visszaszolgáltatásokat, adminisztratív és bírósági úton elsorvasztották.

Csillaga hazavezette

Markó Attila szerint akárcsak a Republic dalában, őt is csillaga vezette haza. Az elmúlt tizenöt év – még akkor is, ha csak nyolc és fél volt emigráció – egy hatalmas szakadás, törés volt az életükben, mivel pontosan akkor történt, amikor úgy érezte, a legtöbbet tud tenni – fogalmazott Markó Attila. Köszönetet mondott Tamás Sándornak és Antal Árpádnak, akik mindvégig mellette álltak, illetve Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettesnek és Brendus Rékának, a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága főosztályvezetőjének a Magyarországon nyújtott segítségért. Felidézte, hogy öt ügyben indult ellene teljes körű bírósági eljárás visszaszolgáltatási/kárpótlási perekben. Ezekből hármat a legfelsőbb bíróságon megnyert, az egyiket az első jogerős felmentő ítélet után visszavonta az ügyészség. Megtudta ugyanakkor, hogy további 32 kárpótlási ügy „volt még csövön” a vádhatóságnál, amelyek végül vádemelés nélkül zárultak. Ebből jól látszik, hogy amennyiben akarják, tudnak zajt csinálni. Esetében is zaj volt, mivel felmentették minden ügyben, de a figyelmet ráirányították. Nem volt választott ügyvédje, mivel úgy gondolta, ha egyedül nem tud nyerni, akkor ügyvéddel sem fog – részletezte.

A felmentések megmutatták, hogy alaptalanok voltak a vádak, az ügyei ugyanakkor jól tükrözik a romániai igazságügyi rendszer helyzetét – véli Markó Attila. Mintegy négy-öt évvel ezelőttig az igazságszolgáltatás azt tett, amit akart, pontosabban úgy döntött, ahogy a titkosszolgálatok utasították, 2018-at követően, amikor megjelentek a sajtóban a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás intézményei közötti protokollumokról szóló hírek, ez a rendszer fellazult, és megjelentek azok a bírók is, akik a jog, a törvények alapján döntöttek, és nem parancs szerint. Ennek ellenére azt kell mondani, hogy Romániában a jogállamiság ezen része nem működik. Egy jogállamban az igazságszolgáltatás nem lehet személy és szerencse függvénye. Aki bűnös, feleljen, aki nem, azt hagyják békén, és ne a vádlottnak kelljen ártatlanságát bizonyítania, hanem a vádlónak a bűnösséget. A lazulás ellenére úgy véli, az igazságszolgáltatás helyzete nem sokat javult, a visszaszolgáltatások terén pedig nem történt érdemleges változás.

Nem lehet elfelejteni

Feleségével még nem dolgozták fel, mit jelentett a nyolc év kényszertávollét. Máig használják azt a másfél szobás lakrészt abban a budapesti házban, mely sorszerűen talán, de pont a Háromszék utcában található. A munka, amihez nyolc és fél év alatt hozzájutott, úgymond visszacsatolta az otthonhoz, a magyar kormány minden intézménye részéről, melyek Erdélyhez köthető tevékenységet folytatnak, rendszeresen megkeresték, háttéranyagok készítésére kérték fel. A másik munkája egy könyv volt, melyben igyekezett 1995-től összefoglalni mind bukaresti, mind háromszéki, sepsiszentgyörgyi tevékenységét. Készül egy, az elmúlt tizenöt év kálváriáját feldolgozó könyv megírására. Voltak pillanatok, amikor úgy érezte, nincs értelme a további harcnak, de olyan is, amikor arra gondolt, hajléktalanná, nincstelenné válnak. Sokáig éjszakánként félálomban a vádlóival vitázott, érvelt. Később, amikor már rendezettebbé váltak a dolgai, sikerült szellemileg is visszakerülnie a normális állapotba. A nyolc és fél évet nem lehet feledni, de mostanra egyfajta rossz álomként él a tudatában. Markó Attila elmondta, hogy voltak különféle próbálkozások, hogy hazahozzák őket, foganatosítsák a nemzetközi elfogatóparancsot. Ugyanakkor rámutatott: a körözés ellene 2021 januárjában érvénytelenné vált, ám csak azt követően akart hazatérni, hogy az összes eljárás lezárult. Az utolsó két ügyében egyébként nem bocsátottak ki elfogatóparancsot ellene. A felmentés emberi tartásában is megerősítette, morális fölényt is adott, főképp, hogy kiderült, nemcsak elkövető nem volt, de bűncselekmény sem történt.

Haragszik, de csak a rehabilitációt kéri

Lenne, amiért beperelnie a romániai vádhatóságokat, hiszen amikor 2014. november 22-én elhagyták az országot, tudta, hogy kérik az előzetes letartóztatását, annak dacára, hogy az ügyészségi vádiratban benne volt a dokumentum, mely bizonyította, hogy nem vett részt a restitúciós bizottság azon ülésén, amely a vizsgálat tárgya volt. Úgy érzi ugyanakkor, sem forrásai, sem energiája nincs ehhez, volt, ami volt, lezárult, haragszik rájuk, de részéről ennyi. Tisztára szeretné mosni ugyanakkor a nevét, ezért egyértelműen kérni fogja a rehabilitációját. A rá kiszabott felfüggesztett börtönbüntetés ötéves próbaidős volt, ez lejárt, a többi ügyben pedig felmentették, az állam nem indított polgári keresetet ellene az esetleges kár megtérítéséért, ezért kérni fogja a rehabilitációját, valamint azt is, hogy oldják fel a még mindig érvényben levő vagyonzárat.

Ami a jövőbeli terveit illeti: mindenképpen szeretné folytatni a közösségszolgálatot, konkrét elképzelése még nincs, nyitott kérdés, hogy milyen formában fog ez megvalósulni. Már 2012-ben, majd később is a közösségtől, a várostól, a megyétől, Erdélytől olyan kézfogást kapott, amely nagyon ritka. Megérezhette a saját bőrén, milyen az, ha nem a pódiumon áll, hanem az emberek között van. Ezért nagyon fontos, hogy újra emberközelben lehessen, csatlakozzon a közösséghez, szolgálja azt.