Nyolc és fél év távol az otthontól hosszú idő. Hogy mennyire hosszú, azt talán csak akkor vesszük észre, ha régi fényképeket nézünk. Az akkori kisgyermekek immár életerős fiatalok, talán most készülnek megváltani a világot – vajon miért lázadnak épp, vajon mi jár a fejükben, milyen érzés lehet lemaradni erről a felnövési, érési folyamatról? A nyolc és fél évvel korábban a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtt tüntető fiatalok ma már felnőttek, otthont építők, talán édesanyák, édesapák. Nyolc és fél év alatt az ember életében annyi minden történik, hogy számba venni is nehéz. Kimaradnak a reggeli kávézások a kollégákkal, a heti foci a haverokkal, a közös kulturális, társasági élmények a barátokkal. Nyolc és fél év alatt talán haláleset történt a családban – távol az otthontól temetésre sem tud elmenni az ember. Vagy ellenkezőleg, bizonyára ünnepelnivaló is akad: keresztelő, idős szülő köszöntése, terített asztal karácsonykor – és hiába a huszonegyedik század vívmányai, a fénykép, a telefon, a videokapcsolat, vajon lehet-e érezni a húsleves ízét távol az otthontól?

Markó Attila 2014 ősze óta nem jöhetett haza. Nyolc és fél éven át kellett kényszerű száműzetésben élnie, miután 2014-ben egy koncepciós perben elítélték a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt, és további négy restitúciós ügyben indult bűnügyi vizsgálat ellene, miközben 32 másik ügy volt még előkészületben. Az összes ilyen esetben vagy felmentették, vagy még csak vádemelésig sem jutottak el az ügyészek – nyolc és fél évet azonban elraboltak az életéből. És a legrosszabb az egészben, hogy még csak úgymond bűnhődnie sem adatott, hiszen nem követett el semmiféle bűncselekményt: egyszerűen csak végezte a munkáját, jóhiszeműen, legjobb tudása szerint, közössége szolgálatában.

Amikor mélyállamról vagy jogállamiságról beszélünk Románia kapcsán, hajlamosak vagyunk elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni. Amikor az igazságszolgáltatási törvényekről, az ügyészek potenciális visszaéléseiről, a titkosszolgálatok befolyásáról van szó, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindez valamiféle politikai thriller, amilyent a tévében vagy a Netflixen látunk. A valóság ezzel szemben az, hogy ordas nemzetállami eszméknek vagy árnyékhatalmi törekvéseknek emberi sorsok válnak áldozataivá, a jogállamiság sérülése, a titkosszolgálatok túlhatalma emberéleteket tehet tönkre. A valóság az, hogy a szekusállam áldozatai hús-vér emberek. Olyanok, akik közöttünk élnek, ismerőseink, barátaink.

Nyolc és fél év után, miután az összes ellene indult eljárás lezárult, miután ártatlansága sokszorosan bizonyítást nyert, Markó Attila hazatért. Olyan emberek társaságába, akik nem kételkedtek benne, akik várták. De egy olyan országba, amely ezt művelte vele.

Borítókép: Albert Levente