Két tárlat a képtárbanHagyomány, hitelesség, kísérlet, A kecskeméti műhely tárlatának margójára — Bogdán László

2009. január 10., szombat, Kultúra

Benes József: Hústorony

2008 utolsó nagyszabású kulturális eseménye a testvérváros, Kecskemét immár húszéves múltra visszatekintő képzőművészeti közösségének nagyszabású tárlatmegnyitója volt. Harmincegy, különféle műfajokban, megejtően különböző elképzelésekkel operáló alkotó mutatkozik be, mutatva, hogy a kecskeméti kísérlet méltó figyelmünkre.

A közösség — amint vezetője és egyik nagy művésze, Balanyi Károly kifejtette — ,,nem stiláris erővonalak mentén szerveződik, hanem a hitelességet és a művészi minőséget tekinti mértéknek", számukra, legalábbis az alkotóközösség egy részének számára, mert a képtárban bemutatkozó művészek meglepően, sőt, megdöbbentően különböző módon viszonyulnak témáikhoz, nemcsak stiláris, hanem szemléletbeli sokféleség is jellemzi őket! — a nagy kérdés az, hogy Kodály példája nyomán hogyan lehet hagyományokra építve, magyar kultúrába ágyazottan hiteles kortárs művészetet teremteni?

A tárlat meggyőzően bizonyítja, hogy lehet.

A grafika, festmény, plasztika, tűzzománc nagyon sokszor igen méltánylandó magas színvonalon, sokat próbált korunk nagy művészeti kihívásainak igyekezvén megfelelni úgy tiltakozik az elidegenedés ellen, hogy síkraszáll egy új vonzó, bensőséges, emberközpontú környezetért. Felemeli szavát az autonóm létért, állandóan, nyomatékosan figyelmeztetve a veszélyeztetett létezésre. Átvilágítja, leleplezi, megmutatja az elnyomás különféle formáit. A megalázottság, a nyomorúság, a félelem bugyraiba száll alá, leképezni a manipuláció hálószerűen terjeszkedő struktúráit, az ember új világát létrehozó akadályok ellen harcol, a szennyezett, veszélyeztetett környezetre hívja fel a figyelmet a jogaiba visszaállított, sokszor devalvált Humánum nevében.

Leleplez és mozgósít. Új vizuális kultúra létrehozásán dolgozik, mintegy visszahajolva a magyar művészet és a város igen gazdag hagyományaihoz.

Hogyan is írta a húszas években az új művészetek egyik ideológusa, Moholy Nagy László? ,,Mindenekelőtt a művészetek titokzatosságának kell eltűnnie, korlátozottságának, miszerint csak szakemberekhez szól, a művészetet körüllengő misztikumnak, az állandó és kizárólagos zsenikeresésnek. (…) A művészet közösségi jellegű, és az a hivatása, hogy áttörje a szakszerűség határait."

Névsorolvasás helyett — hiszen adott terjedelemben legfeljebb erre lett volna lehetőségünk, ami a kiállított harmincegy művész elleni inszinuáció is lehetett volna, hiszen valaki óhatatlanul és érdemtelenül mindég kimarad — inkább ezekre a közös tanulságokra és kihívásokra szerettünk volna figyelmezni. (Mindkét kiállítás januárban még megtekinthető. Higgyék el, érdemes…)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 499
szavazógép
2009-01-10: Kultúra - x:

Keménykalap és sámán (Két tárlat a képtárban) — Bogdán László

Sánta Csaba: Sámán
Lehetne ugyan keresni Ferencz S. Apor és Sánta Csaba műveiben a közös jegyeket — ha már közös kiállításon mutatkozhattak be, felvetődik a kérdés: miért? —, de nem érdemes, s nem is túlságosan érdekes. Vannak persze mindenekelőtt a szemléletmódban, ahogyan a világot látják és kifejezik. Bizonyos — hol erősebb, fifikusabb, hol rejtett, bujkáló — irónia jellemzi őket, de célravezetőbb, ha külön-külön közelítjük meg a képtárban kiállított s még megtekinthető művészek világát, tekintve, hogy az egyik képekben, a másik plasztikákban mutatja meg a világ benne élő képét.
2009-01-10: Kultúra - x:

Szerelmi bonyodalmak Kézdivásárhelyen — Mózes László

Új színházi tér született Háromszéken: bár a kézdivásárhelyi Vigadó már a múlt század elejétől emblematikus épülete az udvarterek városának, a nemrégiben felújított művelődési házba ― nem csak a kézdivásárhelyiek örömére ― most végre profi produkció költözött. A Tamási Áron Színház legújabb előadása ― Figaro házassága, avagy Bolond 1 őrült nap!!! ― a szerelem megszámlálhatatlan bonyodalma körül vibrál, hullámzik, de addig, míg egymásra lelnek a párok, a történet sodrása nem csak hőseinket, hanem rekeszizmainkat is alaposan próbára teszi. Így aztán a könnyeket, egy hevülő viszony eme nélkülözhetetlen kiegészítőit ezúttal legfeljebb a röhögés csalogatja ki a rejtett csatornákból...