Harag, bosszú, gyűlölet, irigység, eltiprás stb. – számos formában tehetünk kárt egymásban, egészen bő az eszközök palettája, amikkel – akár gyilkos fegyverként – mások életében szenvedést okozhatunk. És itt nem testi bántalmazásra gondolok, hiszen annyi „kifinomult” eszköz van, amit akár naponta látunk, és sajnos megengedjük vagy mi magunk tesszük: félrevezetés, hazugság, közömbösség, elkerülés, ítélkezés, irányítás, (meg)csalás stb.
Ezek mind egyetlen minőségnek az ellenpárjai, a szeretetnek.
Szeretetet kellene éreznünk, s azzal tennünk egymásért. Minden érzés, gondolat, tett, ami nem szeretetből indul, az árt, az elvesz mindenkitől. Nem csak attól, aki ellen irányul, hanem a kezdeményezőtől is. Téves azt hinni, hogy csak a célzott személy kárára van, hiszen ugyanúgy visszahat a kibocsátóra – felemészti, kiégeti, megkeseríti, megbetegíti –, valamilyen formában, mint a bumeráng, visszajön.
Mindez nem azt jelenti, hogy nem fordulhatnak elő problémák, félreértések, bármennyire is igyekszünk szeretettel viszonyulni. Inkább az a lényeges, ahogyan ezeket a helyzeteket kezeljük: ha valaki megbántott vagy mi okoztunk kárt – bocsássunk meg, illetve kérjünk bocsánatot. Itt továbbmennék azzal, hogy ha nem kérnek bocsánatot, akkor is bocsássunk meg, mert a magunkban hordozott negatív érzések saját (lelki) egészségünket és életünket emésztik fel.
Tehát közeledjünk embertársainkhoz jó szándékkal, szeretettel, és nézeteltérések esetén éljünk a megbocsátással, ettől lesz életünk nyugodt és békés. Régi bölcseletek hívják fel a figyelmünket erre. Csak emlékeztetőül:
Én egy másik Te vagyok. (maja mondás)
Úgy viselkedj másokkal, ahogyan te is elvárod, hogy veled viselkedjenek. (Szókratész)
Úgy bánjatok másokkal, ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak veletek! (Lukács evangéliuma)
Keresztes Erika, bizalmi tanácsadó
