Demeter J. Ildikó
A kormány 2500 lejt ígért egy évre a pedagógusoknak, akik azért sztrájkolnak, mert nem tudnak megélni a bérükből. A szakszervezetek havi 4000 lejes nettó munkabért kértek a kezdő és 7000 lejt a nyugdíj előtt álló tanárok számára, ami a jelenlegi 2400, illetve 4500 lejhez képest havi 1600, illetve 2500 lejes különbséget jelent. Ehelyett havi 208 lej 30 bani a hatalom „végső ajánlata” a pedagógusok, és havi 83,3 (évi 1000) lej a kisegítő személyzet számára.
Abban az országban, ahol egy képviselő naponta 400 lejt számolhat el étkezési költség címén (a fizetésén és más juttatásokon felül), miközben a mögöttünk levő langyos télen bő kétmillió háztartás kapott energiakártyát, mert ennyi családban volt kisebb a fejenkénti jövedelem havi 3000 lejnél. Az állam hivatalosan is elismeri, hogy ennyiből nem lehet megélni, mégsem fizeti meg a jövő nemzedékeket nevelő, felsőbb iskolát végzett tanárokat, tanítókat, akik nem sokkal vannak többen a különnyugdíjban részesülő kiváltságosoknál. Ezekre van pénz: számuk és a rájuk költött összeg évről évre emelkedik (egyes számítások szerint a speciális nyugdíjak tíz százalékkal való csökkentéséből kitelne a tanügyiek tízszázalékos béremelése), ahogy a parlament, a kormány, az adminisztráció költségvetése is mindig magasabb az előző esztendeinél. Ebben az országban az adók emelését soha nem mulasztják el, a román rendőrség drágább autókat kap, mint a német, az államelnök pedig – aki maga is tanár volt, és tegnap meg is látogatta azt az iskolát, ahol 23 éve zárolt katedrája van, habár aligha fog visszatérni régi munkahelyére – luxusrepülőgépekkel utazgat a világban. Iohannis amúgy jogosnak nevezte a tanügyiek követeléseit, de megjegyezte, hogy nem lehet mindent egyik napról a másikra megoldani.
Nem is így kell. Lett volna alkalom a sztrájk előtt, hiszen az előző években Románia rekord gazdasági növekedésével dicsekedett minden kormányunk. De hiába vagyunk „Európa tigrisei”, ha az oktatásra kevesebbet fordítunk, mint 1990-ben, és a krónikus elhanyagoltság eredményeként korai iskolaelhagyásban, funkcionális analfabetizmusban is élenjárói vagyunk a földrésznek; itt a járvány alatti iskolabezárások is nagyobb károkat okoztak, mert több volt belőlük, mint másutt. Ezeken a bajokon a Képzett Románia program sem segít, sőt, szakértők szerint csak tovább rontja a helyzetet. Megoldást ez a politikai osztály nem kínál: a miniszterek hárítanak (elsőként az oktatási), a kormányfők – a távozó és a leendő – elbújtak a feladat elől, az államfő tegnap a fogadására kivezényelt gyermekek előtt már tréfára vette a sztrájkot. Majd bizalmat kért, mert jobbra fognak fordulni a dolgok. Persze. 33 éve ígérik.
Borítókép: Facebook / Nicolae Ionel Ciucă
