A pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. Keresztény, ún. sátoros ünnepeink közül a leglátványosabb a karácsony, aztán a húsvét következik, a pünkösdöt nem kísérik külsőségek, kivéve a pünkösdszombati csíksomlyói búcsút, amely már-már ökumenikus nemzeti ünneppé nemesedett. Erdélyi magyar történelmi egyházaink főpásztorai Jézus születése és feltámadása ünnepén körlevélben köszöntik híveiket. A Szentlélek kitöltetésének ünnepén csupán az Egy az Isten!-t hirdető Magyar Unitárius Egyház püspöke szokott pásztorlevelet küldeni. Kovács István üzenetét ezúttal az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből vett igére építette: „Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?”
A pünkösdi történet változatlan, mégis minden évben más értelmet nyer – írja az egyházfő. Életünk valóságai árnyalják és értelmezik újra meg újra üzenetét. Az idén leginkább ezeket a sorokat hallom ki a történetből: „mindnyájan megteltek Szentlélekkel”, „így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra”, „amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?”, „Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg”, „ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban”, „egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban”.
A legtöbbször sóvárogva, hiányérzettel idézzük fel ezeket a sorokat. Arról beszélünk, hogy mennyire jó volna visszatalálni az első keresztény gyülekezet lelkesedéséhez, lángra lobbantani a bennünk pislákoló isteni szikrát. Olyan jó volna azzal az elhatározottsággal, világot átformálni képes erős akarattal nézni a holnapok elé, mint az akkor ott lévők! Megtérni, visszatérni a jó Istenhez és Istennel a lelkünkben olyan nagy dolgokat létrehozni, mint ők! Olyan jó volna, ha közösségeink olyan erősek volnának, mint az akkori, ha mi magunk is egy szívvel, egy lélekkel tudnánk együtt lenni! Ha minden nehézség ellenére kitartóan, töretlen hittel tudnánk imádkozni és hirdetni, másokkal is megosztani azt, amiben hiszünk. Olyan jó volna Péternek lenni, bizonyságot tenni, hozzá hasonlóan nekünk is kiállni az igaz ügyek mellett! És olyan jó volna, ha annak ellenére, hogy esetleg más nyelvet beszélünk, ha másképp visszhangzik is bennünk a jó Isten hangja, de értenénk egymást, különbözőségünk ellenére is együvé tartoznánk! Olyan jó volna, ha…!
Az idei pünkösd ünnepén arra hívlak, Testvéreim, hogy töröljük lelkünből, önmagunkhoz és közösségeinkhez való viszonyulásunkból ezt a lemondást is sugalló sóhajt, és tegyünk azért, hogy mindezek valósággá váljanak! – fogalmazza meg a felhívást Kovács István. A püspök magyarázza: Mert én hiszem és hirdetem, hogy mindez nem csak óhaj és kívánság, hanem létező valóság, amennyiben engedjük, hogy Isten szent lelke kiáradjon ránk. Az idei ünnepünk ne hiányosságainkra világítson rá, hanem segítsen meglátni erősségeinket! Hirdetem annak az áldott valóságát, hogy a lélek kiáradása folyamatos. A jó Isten nemcsak megteremtette a világot, benne az embert, és aztán magára hagyta, hanem végtelen, feltétel nélküli szeretettel küldi és osztja meg folyamatosan velünk erejét: az ő szent lelkét. A csoda azonban csak akkor történik meg, amikor a lélek kiáradását be tudjuk fogadni, amikor az isteni hangot meghallani nem tudó állapotból felébredünk.
Pünkösd ünnepe minden évben esélyt ad nekünk a felébredésre, az újraindulásra, arra, hogy a mindennapokban süketté és vakká vált lelkünk újra lásson és halljon, megfáradt akarásunk újból teremtsen, egész lényünk újjászülessen. Esélyt arra, hogy magunkba nézzünk, közösségeink felé forduljunk, és felismerjük, nincs okunk sóhajra. Mert ott ég bennünk az isteni szikra, képesek vagyunk erős akarattal jövőt álmodni, hitünk megtart még akkor is, ha gyakran megtépázzák azt kételyeink és nehézségeink, és mindezt nemcsak érezzük, de minderről vallani is tudunk, amikor lélektől átitatott Péterekké változunk, hogy másokat is lelkesítsünk, támogassunk. Mert tudunk, tényleg tudunk egy szívvel és egy lélekkel együtt lenni és ilyenként imádkozni! Csak éppen engedni kell a lélek munkáját, hogy sokszor elfakuló látásunk újból tisztán láthassa mindezt.
Lássatok és higgyetek, kedves Testvéreim! – szólít a főpásztor. Ünnepeljük együtt a bennünk, zsigereinkben megbújó isteni erőt, imádkozzunk és tegyünk együtt azért, hogy ez az idén is, a jövőben is újra meg újra lángra lobbanjon!
A pünkösd abban is különbözik más ünnepeinktől, hogy nemcsak a csoda felismerésére és tudatosítására hív, hanem a személyes részvételünket kéri, cselekvésre szólít fel. Arra, hogy továbbvigyük és tegyünk annak érdekében, hogy a pünkösdi csoda ne egyszeri alkalom legyen, hanem minél gyakrabban megtörténjen személyes és közösségi életünkben egyaránt! Hív arra, hogy erősítsük magunkban a Szentlélek erejét. Mert hiszem és hirdetem, hogy ez tesz képessé élénken tartani hitünket, ez tesz képessé érvényre juttatni igaz ügyeket, akaratunkat összhangba hozni a jó Isten akaratával, cselekedeteinket összhangba hozni Jézus tanításával. Hiszem és hirdetem, hogy ez az erő valóban képes csodát művelni, teremteni, miként az első pünkösd alkalmával megteremtette a világot átformáló keresztény egyházat. (sz.)
