Szembejött egy oldalon, hogy több orvos felmondott a sepsiszentgyörgyi kórház neurológiai osztályán. Mindenkori kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, beleolvastam a kommentekbe. Már csak ilyen kíváncsi fajta vagyok. Az emberi természet sokféleségére, a mindenfajta helyzetekben való, annyiféle ember megnyilvánulására. A leggagyibb (van ilyen szó?) tévéadásokon is képes vagyok ott ragadni, mert ott is emberek mutatkoznak meg, és szinte túlzás nélkül tanulmány minden ilyen találkozás az emberi sokszínűséggel. Kellett ez nekem valamiért mindig. Néha a mazochizmus határait feszegetem a gagyiságok követésével. De mindegy is, ez az én bajom. A témákhoz való viszonyulás azonban, a mindenhez való „hozzáértés” már nem csak az én saram. Szerény véleményem szerint. Ijesztő az a – nem tudok továbbra sem más kifejezést találni rá – mindent tudás, amellyel mindennek nekifutunk. Lehet, hogy túldramatizálom, de engem mindenképp egyre jobban aggaszt. Valamelyik este a barátainkkal beszélgettünk arról, hogy kihalófélben vannak az utolsó polihisztorok. Ma már maga a kifejezés is lassan ismeretlen. Volt szerencsém párhoz, és az egyik utolsónak, akit ismerek, kívánok még jó éveket! Nagyon hiányozna… Fog is sokunknak, úgyhogy maradjon még! Tudom, hogy felpörgött a világ, értem, hogy nem lehet leragadni elmúlt század(ok)ban, de akkor sem tetszik, ami van…

Kicsit elkalandoztam a neurológiai felmondásoktól, de valószínűleg nem véletlenül. Hogy miért történt meg az, ami megtörtént, azt nem az én tisztem firtatni. De az több mint vicces, hogy azok, akik mindent tudó hozzáértéssel hozzászólnak ehhez (is), simán összemossák a neurológiát a pszichiátriával. Mert az „ideg” bekavar. Pedig nem kell polihisztornak lenni ahhoz, hogy az ember különbséget tudjon tenni a két orvosi szakterület közt. Vagy ha mindenképp szakértője akar lenni valaminek, nézzen utána! Ott az internet. A fent említett, furcsa „kasztnak” – lásd a polihisztoroké – nem állt rendelkezésére a mai technika. Vagyis, bocsánat! Akiről én tudok, egyik utolsó mamutként, ügyesebben használja a technikát, mint igen sokan mások. Mert ezt is megtanulta. De valamiért nem okoskodik…

Borítókép: Albert Levente