Jogászként hathatós segítséget nyújtott a református, majd a római katolikus egyháznak is, hogy visszaszerezhessék elkobzott javaikat, de szívén viselte a szerényebb anyagi háttérrel rendelkező tehetséges diákok sorsát is, ezért tekintélyes örökséget hagyott a Székely Mikó Kollégium Alapítványra. A volt lakóháza – ma a Székely Nemzeti Tanács székhelye – homlokzatán elhelyezett emléktáblánál koszorúztak tisztelői.

Keresztes László alapítványi elnök köszöntőszavaiban Könczei László szakmai tudását emelte ki: a fordulat utáni első években, amikor még sok minden homályos volt, sokat számított, hogy olyan jó jogász támogatását élvezhették, mint Könczei László. Hasonlóképp méltatta az adományozásban elöljáró önzetlen embert is, akinek köszönhetően ma diákok továbbtanítását és az oktatás ügyét szolgálhatják. Pályázatokon való sikerességüket többek közt annak köszönhetik, hogy a rájuk örökül hagyott pénzből megelőlegezhetik a kiadásokat – mondotta.

Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium volt igazgatója az ügyvédi feladatait „a félbalkáni viszonyok közt” is kiválóan végző, azáltal pedig a magyar családoknak jelentős földvagyont visszaszerző emberről emlékezett meg, és kitért az alapítvány bejegyzésének pillanatára is. Mint mondotta, olyan korán kezdtek neki létrehozásának, hogy még odavágó törvény sem volt, de Könczei László kitartó munkával kiderítette, létezik egy 1924-ben elfogadott, a múlt érában csak felfüggesztett, de hatályon kívül nem helyezett törvény, amely alapján célt érhetnek.

Cserey Zoltán történész hozzászólásával arra világított rá, hogy Könczei László számára miért volt olyan fontos a tehetséges diákok támogatása. Valószínűleg azért – magyarázta –, mert ő maga is hasonló segítséggel végezhette jogi tanulmányait Debrecenben. Özvegy Könczei Sándorné Könczei Ágnes 1913. december 11-én Kézdivásárhelyen közjegyző előtt tett végrendeletében rendelkezett arról, hogy vagyonából szegény sorsú torjai vagy kézdivásárhelyi „eredeti székely nemes családból” származó, „eredeti református vagy római katolikus vallású”, és „kifogástalan magyar hazafias érzésű” fiatalok oktatását támogassák.

Tóth-Birtan Csaba alpolgármester arról emlékezett meg, hogy Könczei László nemcsak az alapítványra, hanem a városra is jelentős pénzt hagyott. A feladatot  – hogy azon személyiségek munkásságát, akikről utcát neveztek el, az utcanévtábla mellé helyezett kisebb táblán bemutassák – még nem végezték el, de nem is feledték. Hely- és művelődéstörténészek – Cserey Zoltán, József Álmos, Jánó Mihály – és Váry O. Péter újságíró bevonásával próbálnak tenni az ügy érdekében. Azt reméli – mondotta –, hogy év végéig, „ahogy az adományozó megszabta”, elkészülnek a munkával.

Az alpolgármester jelezte, szívesen venné, ha fiatal és tettre kész jogászok jelentkeznének, hogy a Könczei László nevét viselő, jelenleg nem működő egyesületet újjáélesszék és tartalommal töltsék meg.

József Álmos nyugalmazott tanár személyes emlékeket idézett fel a valaha édesapja mellett ügyvédbojtárkodó Könczei Lászlóról, majd arról szólt, milyen hirtelen jött a halála. Mint 2003-ban Albert Álmos néhai polgármester is szóvá tette, azért nem kapott Könczei László 2002-ben Pro Urbe díjat, mert jó erőben volt, úgy gondolták, előbb más idősebbeknek kell azt odaítélni.

József Álmos is kitért az ügyvéd nevét viselő egyesület tevékenységére: ha valaki a Háromszék régi lapszámait fellapozza, láthatja, milyen sokrétű volt érdeklődése. Fontos volt számára a székelység önrendelkezése, az erdélyi és helyi írott és elektronikus média helyzete, a románság és magyarság kölcsönös megismerésének érdekében indítványozta a román és magyar nyelvoktatást, buzdított a környezettudatos nevelésre, sőt, részt vállalt sportesemények, például a Fradi női kézilabdacsapatával való találkozó megszervezésében is.

Fodor Pál mérnök tőszomszédjáról és jóbarátjáról emlékezett meg. Néhány évig csak köszönő viszonyban voltak, de aztán kiderült, igencsak talál a szó. Könnyű volt szeretni és tisztelni, mert ő mindenkihez kedves volt. Általa ismerte meg a reformátusok közösségét, ő pedig hatására vállalta a Szent József egyházközség jogtanácsosi feladatait, és sokat dolgoztak együtt többek közt a Csíki utcai templom építése érdekében. „Életem egyik ajándékának tartom azt, hogy Könczei Lászlóval ilyen közeli barátok lettünk” – mondotta.

Bucsi Zsolt vártemplomi lelkész arról beszélt, személyesen nem ismerte Könczei Lászlót, de tudja, a reformátusok sokat köszönhetnek munkájának és adományainak. Az egyházközség jegyzőkönyveiből olyan ember képe rajzolódik ki, aki tényleg jó szívvel szolgálta közösségének ügyét és kész volt áldozatot hozni érdekükben. Hagyatékában külön rendelkezett például arról, hogy a ravatalozó részére vásároljanak hangosító berendezést, a gyászhuszárok számára pedig bocskait. Jótékony hatása érződik ma is, ha láthatná, milyen tehetséges és kiváló fiatalok fejlődéséhez járult hozzá, minden bizonnyal mosolyogna. Könczei László és a hozzá hasonló önzetlenül cselekvők munkásságát népszerűsíteni kell, hogy minél többen tudomást szerezzenek róla – hátha akad majd olyan, aki megpróbál felnőni hozzájuk – jelentette ki.

Az eseményen a Székely Mikó Kollégium Alapítvány két ösztöndíjasa, a végzős Vidám Szabolcs és a XI. osztályos Farkas Beatrix is felszólalt, köszönetet mondtak a támogatásért.