Kávébarnára színeződött az Olt vize egy esős nap után. A megduzzadt folyó hátán tőkés récék utaztak, ám amint közel kerültek hozzám, kiemelkedtek a vízből és a folyón felfelé, a víz fölött repültek, szorosan egymást követve. Majd száz méterrel arrébb újra a vízen landoltak.
A víz sodrása erősebb volt, mint máskor, így pillanatok alatt hozta felém a récéket, és amikor az emberrel szembeni tűrés határáig értek, hápogva emelkedtek újra a magasba, ám ezúttal nem a víz fölött repültek, hanem elhagyták a folyómedret, és az ártéren egy nagy kört leírva húztak vissza a folyóra. Azonban a sodrás egyre gyorsabban hozta felém a récéket, ezért a parttól eltávolodtam, hogy ne zavarjam és jobban szemügyre tudjam venni a tőkéseket.
Alig tettem pár lépést az ártéri kaszálón, a cipőm máris beázott. A fű ugyan még csak most zöldell, a csalán is csak arasznyi, de ez elég volt ahhoz, hogy a következő órákat vizes lábbal töltsem el. Így már nem kellett különösebb gondot fordítanom arra, hogy nehogy megmerüljek, amikor egy vizes ároknál békák után leselkedtem.
A tőkés récék velem egy irányba kerültek, de ezúttal a közöttünk levő távolságot kellően biztonságosnak találták, és mintha kíváncsiak is lettek volna rám, nem hagyták sodortatni magukat az árral, a part túloldalán egy helyben lebegtek a vízen.
Mindhárom gácsér volt!
Egy hónappal korábban még párban láttam őket, most a tojók valahol a parton ülnek puhára bélelt fészekben a tojásokon, a hímek nem vesznek részt a költésben.
Első megállapításra jó területet választottak a récék, hogy biztonságban kiköltsék a tojásokat, hiszen katonasági terület húzódik hosszan a part mentén, civil ember oda be nem teszi a lábát.
Egyszer, amikor az őszapók fészkelését figyeltem, gyakrabban jártam ki az adott partszakaszra, mert az őszapópár igen alacsonyan kezdett el építkezni a talajhoz, és tudva, hogy egy nagyobb áradás elragadhatja a fészket, kíváncsi voltam, mi fog történni. Eközben rám is felfigyeltek, és három katonát küldtek ki, hogy megtudakolják, mit tevékenykedem, és mondták, hagyjak fel a távcső használatával. Többszöri próbálkozás után sem értettünk egyet, és valahányszor kimentem, túloldalt megjelent pár katona. Az őszapók bizalmas madarak, de ez a felállás senkinek nem volt jó, sem nekünk, sem a fészket építő őszapóknak, ezért bementem a laktanyába, ahol közös nevezőre jutottunk, persze meg kellett mutatnom a fészket, cserébe nem végeztek ott bokorirtást, nem zavarták azt a részt.
A terület valóban háborítatlan, két éve fácánok jelentek meg, ma már a megyében több helyről is kapunk hírt fácánok jelenlétéről. A kotló récék az érintetlen part mentén mégsem lehetnek teljesen biztonságban, mivel már láttam rókát azon a szakaszon ólálkodni.
Kelemen László
