Berlusconi péntektől orvosi ellenőrzéseken vett részt a milánói San Raffaele Kórházban, miután az elmúlt időszakban negyvenöt napig kezelték az egészségügyi létesítményben leukémiával és tüdőfertőzéssel. Bár a kórházi felvétel a tervezettnél korábban történt, az akkori kommunikáció szerint nem kapcsolódott „semmilyen kritikus állapothoz vagy riasztáshoz”, és az orvosi gyakorlatban szokásos klinikai kritériumoknak felelt meg.

Berlusconi egészségi állapota az elmúlt években romlott meg: 2016-ban volt egy szívműtéte, és többször is járt kórházban, amióta három évvel ezelőtt megfertőződött a koronavírussal.

A vállalkozói pályafutását 1994-ben politikai karrierre váltó Silvio Berlusconi, aki ugyanabban az évben a Hajrá, Olaszország! nevű párttal megnyerte a választásokat, négyszer volt miniszterelnök. Utoljára 2008 és 2011 között vezette a kormányt a jobbközép koalíció élén. Azt követően az FI szenátora volt.

2013. november 27-én a felsőház visszavonta Berlusconi mandátumát, miután az általa birtokolt Mediaset médiacsoport adócsalása miatt jogerősen kevesebb mint egy évre ítélték, valamint öt évre eltiltották a közügyektől. Aznap Silvio Berlusconi a római palotája előtti utcai megmozduláson búcsúzott el választóitól. 2014-ben a politikus egy Milánó közeli idősotthonban végzett munkával töltötte le büntetését. Berlusconi az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mely 2021-ben semmisnek nyilvánította az FI elnökének parlamenti kizárását.

Silvio Berlusconi színre lépésével új politikai korszak kezdődött Olaszországban, amelyet második köztársaságnak neveztek el. A Hajrá, Olaszország! 1994-ben az olasz politikát és az akkori „hagyományos” pártokat, főleg a kereszténydemokratákat és a szocialistákat magával sodró Tiszta Kezek (Mani Pulite) korrupcióellenes ügyészi vizsgálatsorozattal egy időben született meg. Az FI ötletét, szlogenjeit, programját Silvio Berlusconi és legközelebbi munkatársai dolgozták ki. A párt alapítója volt többek között Antonio Tajani, az Európai Parlament korábbi elnöke, olasz külügyminiszter is.

Elemzők szerint az FI forradalmi újdonságot képviselt a több mint negyedszázaddal ezelőtti Itáliában. Teljesen új politikai módszereket és új politikai nyelvezetet honosított meg: Berlusconi szlogenje az volt, hogy ha sikeres volt vállalkozóként, politikusként is hasonló eredményeket lesz képes felmutatni. Elsőként személyesítette meg a multimilliomos, menedzser-kormányfőt, aki az országot vállalataként kívánta sikerre vezetni.

Berlusconi volt az első politikusok egyike, aki saját média- és televízióbirodalmát politikai eszközként használta fel. Bekerült az olasz politikai kommunikáció történetébe, amikor 1994. január 26-án saját kereskedelmi csatornáin videóüzenetben jelentette be, hogy az FI indul a választásokon, és ő lesz a párt miniszterelnöke. „Itália az az ország, amelyet szeretek” – szólt Silvio Berlusconi elhíresült első mondata. Három hónappal később, az 1994. áprilisi parlamenti választásokon az FI húsz százalékkal a legnagyobb párt lett, és kormányra került az Umberto Bossi vezette Északi Liga, a Gianfranco Fini vezette Nemzeti Szövetség (AN) és a kereszténydemokrata pártok támogatásával.

Berlusconit halálára reagálva az olasz sajtó egybehangzóan az AC Milan legendás tulajdonosának nevezte. 1986-ban megvásárolta a klubot, majd 31 évig irányította, ez idő alatt pedig 29 trófeát nyert a csapat. A Nemzeti Sport összefoglalója szerint egészen pontosan: 8 bajnoki címet, 5 BEK/BL-t, 1 Olasz Kupát, 7 Olasz Szuperkupát 5 Európai Szuperkupát, 2 Interkontinentális Kupát és 1 klubvilágbajnoki címet. Az AC Milant végül 740 millió euróért adta el Berlusconi 2011-ben.

A Corriere della Sera egy korábbi visszatekintése szerint Berlusconi nem volt hibátlan. A napilap azt tartotta legnagyobb tévedésének, hogy hagyta: öregedésével párhuzamosan meggyengüljön az olaszországi jobbközép szavazóbázisa. Politikai erejét csorbította szertelen magánélete.

A Hajrá, Olaszország! és a most elhunyt Silvio Berlusconi majdnem harmincéves története elválaszthatatlanok egymástól, az FI nem más, mint maga Berlusconi. Nem véletlen, hogy a pártvezérnek haláláig nem akadt utódja – olvasható a Hirado.hu összeállításában.