Az előjelek igen biztatóak, mert vezéreink megígérték, hogy spórolni fognak. Ezért tudni lehetett, hogy megszüntetik az ifjúsági és sportminisztériumot, amelyet beolvasztanak a családügyi tárcába, így a minisztert, Novák Károly paralimpiai világ- és Európa-bajnokot kibicikliztetik a kormányból. De megeshet, vele együtt kibiciklizik az egész RMDSZ is.

Végül is jó, hogy a kormánycsereberétől függetlenül, a tanügyi sztrájk segítségével az oktatási problémák nagy része megoldódik, legalábbis, ami a juttatások megemelését illeti.

Sajnos, egyelőre még Románia az első helyen áll Európában az idő előtti iskolaelhagyások számát tekintve. De mivel a sztrájk miatt nem kellett iskolába menni, javult a helyzet, mert az iskola hagyta el a gyermekeket, így nem lehet senkit iskolaelhagyónak tekinteni.

A digitális felkészítés következtében a digitális hozzá nem értésben is jeleskedünk, és elsők vagyunk. Tanulni sem kell sokat, mert akinek van pénze, könnyedén szerezhet doktori és egyéb titulusokat összemásolt dolgozatokkal. Mesterséget meg minek tanuljon a gyerek, hisz látja, hogy ha tanult szakmáját gyakorolja, akkor sajnos sztrájkolással, tüntetéssel, tiltakozással nem tud fizetésemelést elérni, csakis több munkával.

Az új kormánynak újabb elfoglaltsága lehet – ha már megoldódtak az ügyes tanügyesek gondjai (úgy-ahogy), akkor majd a többi sztrájkolni készülő állami alkalmazottéval is foglalkozhat.

Nem mondhatni, hogy a Művelt Románia projektnek nem voltak eredményei, mert nem csak az oktatáson múlik a gyermekek nevelése. Abban például nagy szerepe van a televíziónak, amelyet mindenki néz kortól függetlenül, így az ifjak is, sokszor reggeltől estig, sőt, estétől reggelig is. No, a tévéadásokban aztán van látni- és azokból okulnivaló. A tévécsatornákon például rengeteg nevelő hatású, erőszakos cselekményeket népszerűsítő filmet láthat a szépreményű ifjú is (akinek nincs kedve iskolába járni), amelyekből például önvédelmet tanulhat. Az adásokat reklámokkal fűszerezik, és eligazítják őket abban, hogy miket vásároljanak, fogyasszanak, ha kell, ha nem.

2020 júniusában egy törvénykezdeményezéssel be akarták tiltatni az elektronikus cigaretták és dohányhevítő eszközök reklámozását, de azt a kulturális bizottság elvetette, mert azt mondták, hogy akkor meghal a kultúra. A füstölésipar nagyon erős lobbijának sikerült a törvényt kifüstölnie a parlamentből. Ennek meg is volt a hatása, mert a középiskolások 50 százaléka – a Nemzeti Egészségügyi Intézet szerint – fogyasztott, illetve használt már ilyesmiket. Erre fel az említett intézmény dohányzásellenes kampányt indított. (Lehet, hogy azt is a dohányipar reklámjaiból befolyt pénzekből finanszírozták?)

Sajnos, már nincsenek olyan kecsegtető piramisjátékok, mint a Caritas vagy a FNI, amelyek áldásos tevékenységének következtében könnyen lehetett meggazdagodni (és még könnyebben leszegényedni). Azok virágzása idején a mostani gyermekek szülei is hitték azt, hogy a semmiből lesz pénz és könnyedén lehet vagyonokat szerezni. Most már, hogy ezek megbuktak (és sokan belebuktak), nem maradt más hátra, mint a másféle szerencsejátékok reklámozása. Hadd tanulja meg a mai ifjúság is, mely látja, hogy bizony sokan vígan élnek munka nélkül is, hogyan s miként lehet meggazdagodni, ha szerencséje van az embernek: egy jó fogadással. Azt a törvényjavaslatot is sikerült megakasztani, amely kérte a fogadóirodák iskolák melletti működtetésének betiltását.

Aztán hallhattunk többször is arról, hogy az iskolákban kábítószer-terjesztő hálózatok tevékenykednek. Így megtanulhatják a szomorkodó fiatalok, hogy droghasználat segítségével, ha rövid ideig is, de rózsaszínben láthatják a világot. Azt már nem, hogy utána befellegezhet nekik.

Borítókép: Facebook / Guvernul României