Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntőjében a naplók jelentőségére hívta fel a figyelmet, kiemelve: azok személyes jellegük mellett a történelem egy részecskéjébe nyújtanak betekintést. Az est házigazdája, Bedő Zoltán, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének elnöke kérdésekkel ostromolta a szerzőt, rákérdezve a családra, a szerző személyére, családtörténeti kutatásaira, a könyv keletkezési körülményeire és tartalmára.

Köntzey Tamás elmondta, Sepsiszentgyörgyön született (1952-ben), Kézdivásárhelyen végezte a középiskolát, Marosvásárhelyen az orvosi egyetem magyar szakán szerzett gyógyszerészdiplomát. Tizenkét évig Sepsiszentgyörgyön dolgozott gyógyszerészként, aztán Székelyföld elhagyására kényszerült (1988-ban). Svédországban telepedtek le, a szakmában dolgozott, majd gyógyszertárakat működtető céget létesített. A svédországi gyógyszerészeti szövetség elnöke is volt (2002–2018 között). Két gyermeke és öt unokája van.

A családkutatásra a régi fényképek nézegetése ösztönözte, aztán a nemzetség tagjaitól gyűjtött anyagot. Tudta, hogy a Könczei család levéltárát leadták a Székely Nemzeti Múzeumnak, onnan meg elvitte az állami levéltár. A régi rendszerben oda nem engedték be, utóbb meg külföldről személyesen nem tehette. Így megbízottja kereste ki az anyagot, melyet ő rendszerezett. Több évtizedes munka árán megírta A Könczei nemzetség történetét. Nyugdíjas, van ideje, most kiadta a naplót, amelyet Köncei Elek leszármazottai őriztek meg, egyik szépunoka tulajdonában van. (Dr. Kiss Ildikó meg is mutatta.) A könyv családtörténeti adatokat tartalmaz, megjelenik benne a kéziratos napló hasonmása, valamint Köntzey Tamás átiratában, lábjegyzetekkel ellátva, a régi kifejezések magyarázatával.

A szerző családtörténeti érdekességeket is elmesélt. Három jelentősebb család élt Karatnán, amely akkor Felső-Fehér vármegyéhez tartozott, de ugyanolyan székelyek voltak, mint a szomszédos Kézdiszéken. A Könczeieken kívül a Kunok és a Bodó család, akik tagjai össze is házasodtak. A Bodókkal tettlegességig fajuló vitában állt Köncei Elek családja. A Bodók bepanaszolták a református egyházi hatóságnál, hogy elöl ülnek, elsőként vesznek úrvacsorát, elsőként mennek ki a feltorjai templomból. A különbség csak annyi volt, hogy ők néhány évtizeddel korábban kapták meg a nemességet 1632-ben I. Rákóczi György fejedelemtől – jelezte Köntzey Tamás. Végül a vita azt eredményezte, hogy Karatna is önálló egyházközséggé vált, s a két család tagjai külön templomba jártak.

A naplóíró 1809-ben született, a marosvásárhelyi Táblán tanult jogot, majd visszatért szülőföldjére. Felső-Fehér vármegye szolgabírája lett, ám az 1848–1849-es szabadságharcot követő önkényuralmi rendszerben lemondott, majd az 1867-es kiegyezés után ismét vállalt közszolgálati tisztséget. Naplója gazdasági jellegű, de a családi eseményeket, valamint a főbb társadalmi-politikai történéseket is megörökíti.

1861-ben lejegyezte: „Ezen évbe April havába az önkényuralmat a bécsi ministerium megszűntetvén, őcsászári királyi felsége jóváhagyásával, a 12 év nyomasztó lég után szabadabban kezdettünk lélegzeni, a hazába főispánok neveztettek ki. Felső Fejér vármegyébe lett főispán méltóságos Láday Ágoston oláh nemzetbeli, de magát úgy viseli, mint jó haza polgára. Már abba a hiszembe vala minden jó honpolgár, hogy az alkotmányunkot az 1848. évi értelmibe visszakapjuk, de csalatkoztunk, mert a pénzügyet és a katonaállítást önhatalmúlag a két hazától megtagadták, s azok felett azt akarja a felség, hogy a birodalmi gyűlés határozzon. Mire egy becsületes honpolgár sem áll, így a magyarországi országgyűlés hogy eztet el nem esmerte, szétoszlatott, úgy a megyei főispánok s tisztviselők is tömegesen mondanak le a haza törvényes jogából egy hajszálnit is nem engedve. Reánk, erdélyiekre is ez a sors vár. Én is szolgabíró lévén a hidvégi járásba, negyvennyolcra esküdtem meg több tiszt társammal együtt, s én is készülök a búcsúhoz”. A következő évbeli feljegyzés ennek folytatása: „(…) Mely pátens szétküldésire a főispányok és főkirálybírák mind lemondottak, kivéve Ládayt, a felső-fehérit, s még vaj kettőt, úgy a tisztviselők is, s én is január 13-án innen megszűntem szolgabíró lenni, mind ki az önkényuralom alatti hivataloskodást nem szabad alkotmányos polgári elhivatásnak nézém, hanem hazaárulásnak”.

Mintegy hitvallását illusztrálva, Köntzey Tamás egy Csikós Attila-idézettel zárta előadását: „Aki nem jön sehonnan, sehova se megy”.

Az esten szavalattal közreműködött Tánczos András, zongorán és énekkel Könczey Csaba belvárosi református kántor. Bedő Zoltán indítványára a könyvbemutató himnuszaink eléneklésével zárult.