Az elmúlt napokban, hetekben a román politikai osztály összes kicsinyessége, szennye megmutatkozott. Látszott azon, ahogy a tanügyi sztrájkot kezelték – előbb semmibe vették, majd két kézzel szórták a juttatásokat, csakhogy befogják az elégedetlenkedő és egyre dühösebb pedagógusok száját és végre zöld utat kapjanak politikai játszmáik –, illetve azon is, amint belevetették magukat a kormánycsere okán az osztozkodásba. Nem volt egyéb kicsinyes, egyéni és pártérdekeket szolgáló útszéli marakodásnál.
Románia vezetőinek élvonalából hiányoznak a nagy formátumú, okos, vízióval rendelkező, hosszú távban gondolkodó politikusok. A középszer üli lakomáját és ez minden fronton megmutatkozik.
Klaus Iohannis államelnök, miután vérig sértődött tanárkollégáira, amiért nem reformtervét ünneplik, hanem képesek megélhetésükért harcolni, elvonult a tengerpartra sebeit nyalogatni, majd visszatérve a fővárosba még egyszer beletenyerelt a politikai játszmákba. Természetesen csakis az általa szétvert liberális párt érdekeit szem előtt tartva. Összehozta valahogy a vetésforgót, de közel sem a másfél évvel ezelőtti ígéretek szerint, épp csak meglett, s korábbi álma is szertefoszlani látszik, hogy megbecsült, európai szinten is elismert, példamutató elnökké váljon. Nem is méltó rá, jól tükrözte ezt az a kicsinyesség is, ahogy csak egyes – az általa kedvelt – pártok képviselőivel fogott kezet az elnöki meghallgatáson.
A liberálisokat és a szociáldemokratákat csak egyetlen cél vezérelte, minél többet megkaparintani a koncból, bárhogyan, bármi áron. Jelentős, pénzes minisztériumokat, hogy osztogathassanak a jövő évi kampányban, felvonulhassanak szalagot vágni. Taktikáztak, hogy minél nagyobb befolyásuk és minél kevesebb felelősségük legyen, és a pártokon belüli érdekcsoportok igényeit is kielégítsék. A nagy osztozkodásban pedig kiderült, ismét sok az eszkimó és kevés a fóka, így kipenderítették az RMDSZ-t a kormányból. Miközben naponta többször elmondták, mennyire szeretnék, ha a magyarok maradnának, milyen megbízhatóak, mennyire jó szakembereik vannak, egymásra mutogatva mosták kezüket, amiért mégsem jött össze.
Az RMDSZ is jól belemerült az alpári, balkáni játszmába. Sorra adta fel tisztségeit, csak-csak sikerül felkapaszkodnia a szekérre, mind lennebb eresztette a lécet, míg ki nem derült, legfennebb a szinte semmiért maradhatna. Megalázó helyzetbe sodorta magát (sodorták?), s ő sem moshatja le magáról, hogy szinte bármire képes egy cseppnyi hatalomért. A magyar közösség érdekében? Saját és klientúrájuk hasznára? – lehet találgatni.
Ma délben 12 órakor beiktatták Románia új kormányát, amely alig különbözik a régitől. Programjában ismét nagy ígéretek, teljesíthetetlen vállalások sorával. Az ország pénzügyi, gazdasági helyzete egyre gyatrább, a társadalmi elégedetlenség mind nagyobb, a kínált megoldások nem szakértők, hanem hatalomhajhász politikusok ötletelései. Megvívták csatáikat a koncért, immár kapaszkodhatnak székeikbe, a nép, az istenadta pedig lesheti, mikor robban ki újabb válság, mert valamelyik kormánypárt úgy véli, azzal javíthat jövő évi választási esélyein. Újra bebizonyították, nem az ország fejlesztéséért, nem polgárai életszínvonalának jobbításáért folyik a nagy küzdelem, hanem csakis az önző érdekeket szolgáló hatalomért.
Borítókép: Inquam Photos / George Călin