Egy rövid könyvismertető gyanánt ez a sommás összefoglaló talán elegendő is lenne egy erdélyi értelmiségi elmúlt fél évszázadot átfogó pályáját, annak belső mozgatórugóit is érintő interjúkötet bemutatására. Az interjúkötet azonban jóval több, mint egy rendkívül aktív életút motivációinak sommás áttekintése. Bakk Miklós ugyanis olyan mélyen benne volt a rendszerváltás előtti és – főleg – utáni közélet sűrűjében, hogy visszaemlékezése a jól strukturált beszélgetések révén a kötetet egyfajta szubjektív korrajzzá is teszi. Ráadásul a saját szerepét talán túl szerényen felelevenítő megközelítés korántsem elítélő, netán vádaskodó hangnemben tárja az olvasó elé a politikai szereplők ténykedéseit, a közélet folyamatait az érdekvédelmi szervezet belső életétől a magyar közösség legfontosabb törekvésein át az anyanyelvű felsőoktatás intézményrendszerének alakulásáig.

Mert Bakk Miklós a közélet sűrűjében – az RMDSZ politikai főosztályán dolgozott évekig – is az elméleti megalapozás felette szükséges voltát tartotta szem előtt. Így érthető, hogy onnan „szabadulva”, újságíróként, majd egyetemi tanárként, politológusként a higgadt elemzés talaján maradt. S ez jellemzi visszaemlékezéseinek minden egyes gondolatát. Pedig bizonyára volna néhány, a politikai cselekvés kudarcaiból fakadó történet, amelyről – belső információk birtokában – le tudná rántani a fátylat. Hiszen nem csupán az RMDSZ kilencvenes évek elején alakuló politikai boszorkánykonyhájában lehetett „szakács”, hanem később az önálló állami magyar egyetemért folytatott harcban is a közvetlenül érintettek egyike volt, hogy a kétezres évek elején alakuló nemzeti tanácsokban vállalt szerepéről, na meg a román–magyar együttműködést szorgalmazó transzilván gondolat támogatásáról ne is beszéljünk. Bakk Miklóst mégsem „fertőzték meg” a hatalmi játszmák, s ha valamiért utólag sokan úgy érzik, hogy az erdélyi magyar politikai elit a közösség érdekében több kudarcot, mint eredményt mutatott fel az elmúlt bő három évtizedben, nos, abban korántsem a cselekvések szellemi megalapozásával foglalkozók a ludasok. (Talán érdemes lenne például a szövetség politikai főosztályán született háttéranyagokat egészében közszemlére bocsátani...)

E rövid könyvismertetőben aligha térhetünk ki az életút változó állomásaira. Aki erre kíváncsi, lapozza fel bizalommal a magvas gondolatokkal teli, ugyanakkor – a jól irányított beszélgetés okán – olvasmányos kötetet. Megismerheti egy olyan értelmiségi életútját, aki – ahogy a záró fejezet címe is jelzi – ténylegesen, de szimbolikusan is körbeélte Erdélyt, a kezdeti, némileg kényszerből választott műszaki pályát elhagyva a politikai tudományok doktora lett, olyan széles körű elméleti tudással felvértezett oktató, aki nem csupán az egyetemi katedráról, hanem a napi sajtóban és szaklapokban is rendszeresen publikált írásaival, elemzéseivel, sőt, új fogalmak elméleti megalapozásával (lásd: a nemzeti régiók fogalma) egy egész közösséget volt képes tanítani. És amely életút korántsem ért véget.

* Tóth László: Sorsformálók. Erdélyi színterek, politikai spektrumok. Beszélgetés Bakk Miklós politológussal, Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2023