Bár létezik egy 2006-beli, 407-es vadászati törvény, amely kimondja, hogy a vadkárt elszenvedők kártérítésben részesülnek, az alkalmazási szabályozás azóta is váratott magára. Csak a múlt év utolsó napjaiban jelent meg az 1679-es számú kormányhatározat, mely szabályozza a hivatalos eljárást a kárfelmérésre és a kártérítési összeg megállapítására növényi kultúrák, erdészeti faiskolák és haszonállatok esetében.

A határozat szerint vadkárnak számít a terméskiesés a mezei kultúráknál, a gyümölcsösökben, a szőlősökben, a legelőkön, a kaszálókon, az állatoknál pedig megbetegedés okozása, illetve az állat elhullása. A vadkár tényének megállapítását, értékének felmérését és a felelős megnevezését egy bizottság végzi, amelynek tagjai a helyi tanács, a környezetvédelem és a mezőgazdasági igazgatóság egy-egy kinevezett képviselője.

A vadkár megállapítását és az érték felmérését a helyi tanácsnál kell a károsultnak kérvényeznie az esemény megtörténését és észlelését követő 24 órán belül. A bizottságot a polgármester értesíti, az engedélyezett időtartam erre is a kérvény iktatása utáni 24 óra. A bizottsági tagok 48 óra alatt kötelesek felmérni a kárt. A határozatot a bizottság szavazás alapján hozza, egyenlő szavazatarány esetén döntő a helyi tanács képviselőjének a voksa. A felmérésnek és a kármegállapításnak a károsult személy jelenlétében kell történnie.

A kártérítési összeg, amelyet a bizottság határoz meg, függ a károsított növénykultúra létesítésére fordított, a mezőgazdasági szakember által megállapított összegtől, valamint az állat piaci értékétől. Ha az állatot az általános piaci árnál drágábban vásárolták (pl. importból), akkor a számlán szereplő értéket kell figyelembe venni.

A bizottság típusjegyzőkönyvbe rögzíti az adatokat — természetesen különbözik a növényi kultúrákra, illetve az állatokra vonatkozó űrlap. Az állatkár megállapításánál szükséges az állatorvosi hatóság képviselőjének jelenléte is, illetve az általa kiállított bizonylat. Az állatorvos a még élő háziállat állapotának függvényében javasolhatja a kényszervágást is.

A kormányhatározat értelmében a kártérítést igénylőnek egy dossziét kell összeállítania és iktatnia az erdészeti hivatalnál. Ez tartalmazza az igénylő kérését, a bizottság összehívását bizonyító értesítést, a bizottság kárfelmérő jegyzőkönyvét, a károkozást igazoló fényképeket, videofelvételeket, tanúvallomásokat vagy egyéb igazoló bizonyítékokat, valamint a bizottság által kitöltött jegyzéket, amely szerint a kárvallott megtette a szükséges intézkedéseket a kármegelőzésre.

A kármegelőzési kötelezettségeket a kormányhatározat melléklete tartalmazza. Eszerint a növénytermesztőnek szerepelnie kell a gazdalajstromban, kérnie kell a vadállomány hivatalos kezelőjét, hogy a vadkárok kritikus időszakaiban hozzon megelőző intézkedéseket, biztosítsa az őrzést ezekben az időszakokban, fix vagy mozgó, szag- és hangriasztókat szereljen fel. Az állattulajdonos kötelezettsége, hogy állata szerepeljen a gazdalajstromban és legyen fülszámozva, gondoskodjék az állatok őrzéséről, csak a megszabott területeken legeltessen, éjszaka az állatokat bekerítve és felügyelet mellett tartsa, és az erdészet képviselőjével közösen megállapított utakon hajtsa azokat itatni és a legelőre.

A határozat a vadállomány kezelőjének kötelezettségére is kitér. Eszerint az évente meghatározott kilövési kvótát teljesítenie kell, biztosítania kell a vadállatok számára a kiegészítő etetést, vadtávoltartó intézkedéseket kell hoznia (pl. riasztó lövések) a támadásoknak leginkább kitett területeken, ha szükségesnek látja, pluszkvótát kell kérnie, a potenciális veszélyt jelentő vadállatokra pedig kilövési engedélyt.