— Egy mérleg elkészítésekor az örökség felleltározásával kell kezdeni. Tudjuk, Sepsiszentgyörgy vezetését kiürült városkasszával vette át, elmondta több ízben, elkészített tervek sem nagyon sorakoztak a polcokon, a megkezdett munkálat is elég kevés, ráadásul nehézségek is adódtak folytatásukkal.

— Nem szeretem azokat a politikusokat, akik azzal kezdik beszámolójukat, hogy mennyi csúnya dolgot örököltek az előttük tisztségben levőktől, én ezt nem teszem. Azt mondtam a kampányban is, hogy mindent, ami jó, folytatni szeretnék, és ami rossz, azt meg fogom változtatni. Erről szólt az elmúlt fél év: folytattam az elkezdett terveket, még akkor is, ha időnként ezeket módosítani kellett, hogy az én elképzeléseimmel összhangba hozzam a már elkezdett munkálatokat. Megpróbáltam megváltoztatni a rossz szokásokat, és amit nagyon fontosnak tartok: lendületet vittem a hivatalba, azt a vállalkozói szemléletmódot, ami engem jellemez, megpróbáltam átadni a munkatársaimnak is. Sokkal hatékonyabban és gyorsabban kezdtünk el dolgozni, mint fél évvel vagy egy évvel ezelőtt tették a munkatársaim, bár nyilvánvaló, még mindig nem vagyok megelégedve teljes mértékben azzal a sebességgel, amellyel a hivatal jelen pillanatban dolgozik. Mert én tényleg hiszem és tudom azt, hogy a polgármesteri hivatal munkatársainak, a polgármesternek is a lakosság érdekeit kell szolgálnia. Ez időnként áldatlan szerep, sokszor nem annyira látványos, mint amennyi időt és energiát elvisz. De ugyanakkor óriási megtiszteltetés is, és ennek megfelelően kell mindenkinek dolgoznia.

A népszerűtlen döntések éve

— Áldatlan szerep olykor, valóban. Négy évvel ezelőtt ugyancsak Ön mondta, hogy minden kormány beiktatásakor az első évben hozza meg a népszerűtlen intézkedéseket. Ön is jó néhány népszerűtlen intézkedéssel kezdte polgármesteri pályafutását.

— A lakosság többsége egyetért azzal, hogy rendet kell teremteni, de amikor ez a rendteremtés az általa létrehozott rendetlenséget is érinti, már nem mindig ért vele egyet. Ezt tapasztaltam az elmúlt fél évben. Ha tényleg hosszú távon akarok tervezni, márpedig én hosszú távon tervezek, akkor meg kell hozni a népszerűtlen döntéseket is.

— Hadd futtassuk meg ezeket.

— Bár mindannyian szeretjük a régi szép emlékeket, tudomásul kell vennünk, hogy a világ megváltozott, Sepsiszentgyörgyön ma már rengeteg az autó, az új problémákra új megoldásokat kell találni. A roncsautók elszállításával egyet takarítottunk a városban, régi-új parkolóhelyeket hoztunk létre, hiszen ezek az autók olyan helyeket foglaltak el, amiket aktív autók használhattak volna. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk nagyon sok parkolót építeni. Nagyon fontosnak tartom, hogy nem kötök kompromisszumot minőség dolgában. Az én mandátumom alatt a sepsiszentgyörgyiek nem fognak olyan járdajavításokat látni, hogy közben nem cseréljük ki a szegélyköveket, nem fognak olyan parkolófelújításokat látni, hogy csak félig-meddig végezzük el a munkát. Amit megcsinálunk, azt meg kell csinálni rendesen, még akkor is, ha most drágább, de hosszú távon biztos, hogy sokkal olcsóbb.

— Honnan lehet előteremteni a pénzt rá?

— Egyrészt okosabb gazdálkodással. Elsőként az alárendelt intézmények, illetve a hivatal költségeit néztem át, és el kell mondanom, hogy igenis, lehetett spórolni, és még nagyon sokat lehet az elkövetkező években. Másrészt jobban kell gazdálkodnunk a saját vagyonunkkal is, és van még másik két forrás: az egyik, úgy tűnik, most elfogy, a bukaresti kormányzást kihasználva, 95 milliárd lejt sikerült hozni a városba az elmúlt fél évben, ha az elindított programokat is beszámítjuk, akkor valahol 150 milliárd lejnél tartunk. És végül pályázati pénzekre kell gondolnunk, már be is nyújtottunk négy pályázatot az elmúlt fél évben, nyilván, ez újabb kiadásokat is jelent. Az elkövetkező egy-két-három évben azok az intézmények, amelyek nem termelnek semmiféle jövedelmet a város számára, egy kicsit szűkösebb erőforrásokkal fognak rendelkezni, hiszen rendkívül fontos az, hogy a pályázatoknál az önrészt tudjuk előteremteni, mert ez a kétszeresétől ötvenszereséig terjedő összegeket jelent a város számára.

Kevesebb pénz kultúrára

— A jövedelmet nem hozó intézmények alatt a kulturális intézményeket érti?

— A művelődési és a tanügyi intézményeket. De szeretném hangsúlyozni, nem az a cél, hogy elsorvasszunk bizonyos intézményeket, hanem azt akarjuk, hogy ésszerűbben gazdálkodjanak. Konkrétan: eddig aránytalanul kapott a Tamási Áron Színház és az Andrei Mureşanu Színház pénzt, matematikailag kiszámoltam, hogy például az Andrei Mureşanu Színház költségvetése soha nem lehet több, mint a Tamási Áronnak az egyharmada. Eddig ez nem így nézett ki. Nem tartom ésszerűnek azt sem, hogy meghatározzuk, minden évben öt új bemutatót kell a színházaknak tartaniuk. Ha csak hármat tartanak, és hoznak két vendégelőadást, ugyanott vagyunk, viszont sokkal kevesebb pénzből tudnak gazdálkodni. Összes-ségében azért a művelődési intézmények is több pénzt fognak kapni, hiszen elég nagy beruházásokat kezdtünk, az új stúdióterem építése több mint negyvenmilliárd lejbe fog kerülni, azt az elkövetkező két évben be szeretnénk fejezni.

— Építése megkezdésekor még arról volt szó, egy év alatt készül el.

— Akkor még kormányon voltunk. Nyilván, nincs kizárva, de tény, hogy lehetőségeinket az ellenzéki szerep bizonyos mértékig korlátozza.

Parkolók és parkolóházak

— Térjünk vissza a népszerűtlen intézkedésekhez. Beszéltünk a roncsautókról, beszéljünk az aktív autókról. Egy brassói cég a helytelenül parkoló, a városközpontban a közlekedést lehetetlenné tevő autókat elszállította néhány alkalommal, de egy ideje már nem jöttek erre. Miért?

— Ahol ez problémát jelentett, ott nagyjából az megszűnt. A Sugás Áruház mellett, a központban most már nem igazán parkolnak tilosban az autók, elterjedt a városban hamar, hogy ez egy elég drága mulatság. Azt mondtam, a város többi részére akkor terjesztjük ezt ki, amikor új parkolóhelyeket fogunk létesíteni. Ami elkezdődött ugyan, de nem olyan nagy mértékben, hogy 24 órából 24 órát egy ilyen jellegű cégnek a tevékenységét igénybe vegye.

— A lakónegyedi parkolóknál maradva: felvetődött annak ötlete, hogy ezeket a helyeket licitálja a város a lakóknak. Kristályosodott-e valamelyest az elképzelés?

— Igen, elkészült a parkolóhelyek térképe, a régieket, mielőtt felújítanánk, nem szeretném meghirdetni, hiszen ez nem lenne tisztességes. Kértünk egy felértékelést, hogy a város különböző övezeteiben milyen összeget lehetne kérni, és januárban elindítjuk a parkolóhelyek licitálását. Lesz egy kritériumrendszer, több pontot kap például az, aki a környéken lakik, mint aki három utcával odébb. Vagy ha egy család több parkolóhelyet igényel, kevesebb pontszámot kap. Nem az az elsődleges cél, hogy sok pénzt elvegyünk az emberektől, hanem hogy rendezett és civilizált parkolási rendszert próbáljunk bevezetni, és elsősorban a városlakók érdekében.

— Ez azonban még nem oldja meg a városközpontban a parkolási gondokat.

— Az elkövetkező egy-két évben számolunk azzal, hogy föld alatti vagy emeletes parkolót hozzunk létre. Azt szeretnénk, vállalkozók saját beruházásként hozzák ezeket létre, de ha ez nem tud megtörténni, akkor az önkormányzat megfinanszírozza. Már több céggel tárgyaltunk, a Nicolae Bălcescu utcában van telke egy csíkszeredai vállalkozónak, aki szeretne emeletes parkolóházat építeni, de felvettük a kapcsolatot magyarországi céggel is, amely föld alatti parkolókat épít és működtet.

— Több éve Kónya Ádám felvetette a Mihai Viteazul tér alatti mélygarázs lehetőségét, az ötlettel azonban komolyan nem foglalkozott a régi városvezetés.

— Négy helyszínt mutattunk meg a cégnek, az egyik éppen a Mihai Viteazul tér. A másik kicsit lennebb, a Bazársor előtti rész, harmadik a Szabadság tér alsó fele, a néhai Korzó, az az utcarész amúgy sétálóutca lesz. És végül a Nicolae Bălcescu utcában, ahol jelenleg a lókórház van. A vállalkozó január közepéig ígérte a tanulmányokat, az után tudjuk eldönteni, melyik helyszínt vagy helyszíneket válasszuk.

Butikháború

— Továbbvéve a népszerűtlen intézkedések sorát: butikháború. Bár ez nem új keletű, az elmúlt évek során Albert Álmos is többször meghirdette, véghez viszont soha nem vitte.

— 2008-ban, sajnos, olyan intézkedéseket kellett meghoznom, amelyeket normálisabb, nagyobb, civilizált városokban valamikor a 90-es évek közepén letudtak. Hogy ez idáig miért nem történt meg a mindenféle tákolt, törvénytelenül felhúzott építmények eltávolítása, nem tudom, most azonban folyamatban van. Volt egy rend butik, amelyet december 31-ig kellett volna lebontaniuk tulajdonosoknak, akik a felszólítás ellenére nem cselekedtek, azok helyett lebontjuk mi. Idéntől csak azok maradhatnak, amelyekben a lakosságot kiszolgáló tevékenység folyik, bár ezek helyett is korszerűbb, higiénikusabb butikot kell építeniük a tulajdonosoknak. Felvettük velük a kapcsolatot, tőlünk kell megkapniuk azt a tervet, ami alapján az új butikot felépíthetik.

— Ilyen lesz az ásványvizes is a Kórház utcai híd alatt?

— Igen, viszont nem biztos, hogy ott lesz helye. Vannak más elképzelések is azon a telken.

— Azt a helyet a várostól kapta a cég, cserébe a zenepavilonért.

— Tudok róla, de a kettőt nem szabad összekeverni, a pavilont a város megvásárolja, de nem úgy, hogy adja helyette azt a területet, ahová nem is lehet építeni a fővezetékek miatt. Ott parkolót lehetne létrehozni, vagy egy vendéglői teraszt, de így, ahogy kinéz, nem szeretném ebben az állapotban tartani. Annál is inkább, hogy a hidat is fel kell újítani.

— A legnagyobb felháborodást a Petrom benzinkút mögötti disznópajtasor lebontása keltette.

— Közben még megoldottunk egy hasonló gondot a Borvíz utcában, a város területére építettek ott is mindenféle disznópajtákat. Sepsiszentgyörgy azért elég nagy város, minden disznópajta ügye még nem jutott el a polgármesterhez, valószínű, az elkövetkező években is fogunk találkozni ilyen problémákkal, ezeket folyamatosan kell kezelni. Amit még nem oldottunk meg, a Micsurin-kertek az Olt partján. Ez is nagy felháborodást keltett, én továbbra is azt gondolom, mert valaki húsz éve használ törvénytelenül egy területet, nem jogosult arra, hogy még húsz évig törvénytelenül használhassa. Legalizálni valamit, ami nem legális és nem normális, azzal nem értek egyet. Keressük a megoldást arra, hogy mit hozzunk létre a helyébe, mert azt sem szeretném, hogy lebontsuk ezeket a kerteket, és utána felnőjön a burján, s ne történjék ott semmi.

Alakuló városkép

— Az Oltnál maradva, másik kényes kérdés a gyaloghíd, melyen továbbra is közlekednek, holott rég életveszélyes. Lévén, hogy a palló tulajdonosa füle botját sem mozdítja a városháza felszólítására, arról volt szó, az önkormányzat fogja elbontani a hidat.

— Azt a hidat nem szabad ebben az állapotban megtartani, le kell bontani, és az önkormányzatnak kell egy másik hidat építenie, hiszen átjáróra ott szükség van.

— A városrendezési tervben oda egy autós hidat képzeltek el.

— A városrendezési terven is változtattunk, az eredeti tervben oda akarták a nehézgépkocsi-forgalmat terelni, de én ezzel nem értek egyet. A várost sokkal messzibbről elkerülő terelőutat kell építeni, amely már Szotyor előtt kezdődik, és valahol a vámnál tér vissza a Brassó—Csíkszereda vonalon, lecsatlakozással az illyefalvi útra. Ez nagyon nagy beruházás, sok időt vesz igénybe, mert ki kell sajátítani telkeket, de idén ezt is el fogjuk kezdeni.

— A város központi részén is új közlekedési terv készül, erről immár lehet-e bővebbet tudni?

— Elkészült a terv, az a lényege, hogy nagyon sok egyirányú utca lesz, az Olt, Csíki, Kőrösi Csoma Sándor, Gábor Áron, ez három problémát old meg: gyorsabban lehet majd haladni, könnyebben lehet be-, illetve kimenni a központból, és új parkolóhelyek létesülnek. Ezzel párhuzamosan a bicikliutak is megjelennek a városban. A régi utcákat ugyanolyanra szeretnénk elkészíteni, mint a Csíkit, a vezetékeket a földbe helyezzük, kicseréljük a villanyoszlopokat, és az egész közvilágítást elkezdjük felújítani.

— Visszatérve a városközpont rendezési tervére, figyelemmel követte a lapunkban megjelent, Milyen lesz Sepsiszentgyörgy sorozatot?

— Meg kell köszönnöm a Háromszéknek és az építészeknek is, hogy megosztották a városlakókkal és nyilván velem is a véleményüket, sok jó ötlet fogalmazódott meg, és sok mindent figyelembe vettem. Nyilván, nagyon sok olyan gondolat is volt, amit már én is megfogalmaztam a magam számára, tehát találkoztak az elképzelések.

— Két kemény dió a városközpontban az Erzsébet park és a Mihai Viteazul tér felújítása. A parknak már október végéig el kellett volna készülnie.

— Valószínű, el is készült volna, ha nem utasítottuk volna vissza jó néhányszor azokat a termékeket — pad, lámpatestek, lámpaoszlopok —, amiket hoztak. Visszautasítottuk, mert ragaszkodtunk ahhoz, hogy tényleg olyan legyen ez a park, ahogy elképzeltük. És ez bizonyos értelemben időhúzás volt. De most már elkészül, és akkor néhány évtizedig nem kell hozzányúlni. Ami a Mihai Viteazul teret illeti, ott elkészültek az új tervek, a munkálatok is beindultak, akár egy év alatt is be lehet fejezni, a haladás annak függvénye, hogy mennyi pénzt tudunk Bukarestből szerezni, illetve hogy a román pártok milyen mértékben fognak pénzt szállítani a városnak.

— A tér felújítására annak idején még Emil Constantinescu volt államfő is ígért pénzt.

— Nagyon sokan ígértek, és én ezt fogom is hajtani. Nem csak a helyi politikusokra számítok, az elmúlt négy évben sikerült Bukarestben kialakítani a jelenlegi kormánypártokon belül is olyan kapcsolatokat, melyeket most ki fogok használni.

Politika és gazdaság

— Politikai síkon maradva: valamilyen módszert birtokol-e a polgármester, amellyel a város kialakult etnikai egyensúlyát befolyásolhatja? Utalok Albert Álmosnak arra a nagy vihart kavart kijelentésére, miszerint az ő tizenannyi éves városvezetése alatt voltak olyan befektetők, akiket azért utasított vissza, hogy ne telepítsenek be újabb román munkásokat a városba.

— Azt hiszem, tudunk olyan kritériumrendszereket megfogalmazni, amelyek elsősorban a helyieket támogatják. Nem akarok különbséget tenni román és magyar között, azt mondom, hogy a helyieket. Mondok egy példát: amikor területet adunk egy vállalkozónak, egy bizonyos pontszámot kap az, aki helyben született. Anélkül, hogy bármilyen szinten diszkriminációval lehessen minket vádolni, odafigyelünk arra, hogy elsősorban helyieket támogassunk.

— Erre nem mindig van jogi lehetőség, lásd uszoda: a helyieket nem tudjuk segíteni, hogy olcsóbban jussanak be az ő adólejükből fenntartott létesítménybe, mint a nem helyiek.

— Van rá megoldás, létre kell hoznunk a Szentgyörgy-kártyát, amit csak a helyiek válthatnak ki, és bizonyos, az önkormányzat által működtetett intézményekben kedvezményekre jogosít.

— Ha gazdaság: arra tud-e a polgármester, az önkormányzat hatni, hogy a gazdasági válság ne oly súlyosan érintse Sepsiszentgyörgyöt, mint más részét e világnak?

— Egyrészt abban tud segíteni, hogy azok a vállalkozások, amelyek itt vannak, jól érezzék magukat. De nyilván, kismértékben járul hozzá ahhoz a döntéshez, hogy maradnak vagy mennek, mert általában össze vannak kapcsolva külföldi gyárakkal, és ha az csődbe megy, vagy ott csökken a kereslet, akkor az alkatrészgyártás kereslete is csökken. Amit a város mindenképp meg szeretne valósítani, az a szépmezői ipari park. Ennek akadálya egy szerződés, amelyet tavaly áprilisban írtak alá, huszonöt évre szól, és most azon fáradozunk, hogy felbontsuk, mert csak akkor tudunk pályázni, ha a terület tiszta, és az önkormányzat használhatja. Ez olyan szempontból lenne fontos, hogy ingyen adhatnánk területeket olyan vállalkozóknak, akik legalább száz munkahelyet hoznak létre. Amennyiben ezt nem tudjuk megoldani, akkor területet fog vásárolni az önkormányzat.

Autonómia

— Végül egy próféciát: jutunk-e közelebb az autonómiához az elkövetkező három és fél évben?

— Azt hiszem, igen. Fontos mindannyiunknak tudni, hogy az autonómia tőlünk függ, akkora autonómiánk lesz, amennyit dolgozunk. Addig is, amíg meglesz az autonómia, végezzük a munkánkat. Addig is javítsuk az utakat, tegyük szebbé a várost, mindenki a maga helyén végezze a dolgát. És ami nagyon fontos, hogy legyünk nagyon szolidárisak az elkövetkező években. Úgy érzem, veszélyben van a székelység, nem olyan értelemben, hogy megpróbálnak minket kiirtani, hanem hogy megpróbálnak bennünket szétverni, egymásnak ugrasztani, lejáratni. Kezdjük el használni a szimbólumainkat úgy, ahogy mi már több mint négy hónapja a tanácsteremben elhelyeztük a székely zászlót, és az angyal meghozta az épületre is. Létrehoztuk a székely városok szövetségét is, elég jó együttműködés alakult ki a székely városok polgármesterei és a két megyei önkormányzati vezető között, ezt a munkát folytatjuk, és ami fontos, hogy az elkövetkező hetekben-hónapokban, amikor megszólítjuk a székelyeket, akkor jöjjenek velünk, legyünk együtt.

Lejegyezte: Váry O. Péter