Mostanra jobb helyeken sikerült olyan törvényeket alkotni, mint az Egyesült Államokban, ahol egy elnök csak kétszer négy évig uralkodhat. (Esetleg nyolc év után utódja „örökölheti” a hatalmat, mint a Bush család esetében is történt.) Pedig néha egy-egy országban bőven elég lenne, ha egy elnök vagy miniszterelnök csak négy évig lenne hatalmon. Vagy még addig sem.

Ha netán kiesnek a hatalomból, akkor könnyebb vádolni és letartóztatni a volt vezéreket, csak az a baj, hogy lehet, már túl késő. Nemrég tartóztatták le egy 1917-es kémtörvény megsértése miatt Donald Trumpot, akit azzal vádolnak, hogy titkosított iratokat tárolt egy fürdőszobában. (Pedig neki több is van.) 37-rendbeli bűncselekménnyel vádolják, és ezekért néhány száz év börtönt is kaphatna. De tudjuk, hogy Amerikában jó ügyvédek vannak, és ha felmentik, akkor akár ismét az Egyesült Államok elnöke lehet. (Nálunk a ’89-es forradalom óta 23 minisztert és egy miniszterelnököt ítéltek el.)

Kínában is volt egy törvény, amely szerint az ország első embere csak két ötéves mandátumot tölthet be, de ezt a szabályt 2018-ben eltörölték, és így Hszi Csin-ping akár élete végéig is a Kínai Kommunista Párt főtitkára és így az ország vezére lehet.

A mostani amerikai elnököt (még) nem vádolják semmivel. De az ő fiának fején is van némi vaj (és zsebeiben gyanúsan szerzett pénzek). Adócsalás ügyében ő bűnösnek vallotta magát (kétszázezer dolláros eset.) Emellett a droghasználóként történt illegális fegyvertartás ügyében is meg fog állapodni a vádhatósággal (ez az úgynevezett „édes megegyezés”), és így vígan, szabadon élhet. Még tán elnök is lehet belőle.

Nagy baj, hogy a nagy országok vezetői nem elégednek meg azzal, hogy csak országuk felett uralkodjanak, hanem világhatalmi szerepre is vágynak. Ebből aztán olyan rivalizálás támadhat, mint amilyen most is, aminek nemcsak saját alattvalóik, hanem más országok védtelen lakosai is megihatják a levét, mint most Putyin ukrajnai háborújának. És úgy néz ki, ő is élete végéig Oroszország cárja akar maradni.

Most a világ vezetői licitálnak is egymásra. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szegényített uránlövedékeket akar adni Ukrajnának. Annyi szegényített urán áll feleslegesen a világon, hogy azzal is kellene valamit kezdeni. (Az Egyesült Államokban van belőle 700 ezer tonna.) Ezek a lövedékek nem okoznak nagyobb sugárzást, de ha a közelünkben robbannának, akkor ne lélegezzük be a felkavart port.

Putyin megmondta kerek perec, hogy atomfegyvereket csak akkor fognak használni, „ha szükségesek lesznek” szuverenitásuk megvédése érdekében. Szép kilátás, mert abból a sugárzásból aztán már mi is megkaphatjuk (fej)adagunkat.

Közben a nagyhatalmak úgy tesznek, mintha nem a háborúra, hanem a békére készülnének. Ezért ment el az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken Kínába tárgyalni és csökkenteni a feszültséget a két nagyhatalom között. Találkozott a kínai elnökkel, Hszi Csin-pinnel is. Kína állítólag megígérte, hogy nem küld fegyvereket az oroszoknak. Bár kifejezték kölcsönös óhajukat, hogy tárgyalni akarnak, ez nem nagyon sikerül. Az amerikai elnök, Biden másnap be­gorombult, és tisztán megmondta, hogy Hszi Csing-pin egy diktátor, de ennek ellenére találkozni szeretne vele. Biztosan azért, hogy ezt a szemébe vágja. Csoda, hogy Hszi Csin-ping nem hívta ki párbajra. (Isten őrizz, hogy Kína Amerikával párbajozzon!)

A múlt héten aztán Biden az indiai elnököt, Narendra Modit nagy szeretettel fogadta Amerikában. Indiának már több lakosa van, mint Kínának, és ezért jó lenne, ha a maga oldalára tudná állítani. Lehet, hogy rábeszélte arra is, India ne vásároljon olcsó kőolajat az oroszoktól, hanem drágát Amerikától?

Borítókép: Facebook / Donald Trump