A kézdivásárhelyi Secuiana Rt. tavaly ünnepelte alapításának negyvenedik évfordulóját. A céhes város első gyára nehéz időszakát éli, de sikerült talpon maradnia. Először is arra kértük Dobra Lászlót, hogy röviden foglalja össze a negyven év történetét.
— A gyárat 1968-ban kezdték építeni, a termelés rá egy évre indult be. Az első években különböző próbálkozások történtek, különféle termékek készültek. 1973-tól tértek rá a nadrággyártásra, s ez lett a kizárólagos profil, s főleg exportra, a nyugati piacra ment az áru. 1989-ig a Secuiana jól kiérdemelt hírnévre tett szert, minőségi termékeivel helytállt a nyugati piacon. Az itthoni készruhaipari piacon szintén megbecsülésnek örvendett. Ezek a tényezők segítettek hozzá, hogy az 1989-es változások után sikeresen tudjunk alkalmazkodni a szabad piachoz, illetve a piacgazdasághoz. A gyár magánosítása 1992-ben MEBO-módszerrel történt, létrehoztunk Secuiana Rt. néven egy új részvénytársaságot. Az alkalmazottak és a vezetőség vásárolta meg a részvényeket. A külföldi kapcsolatok irányítását is átvettük a bukaresti Confex külkereskedelmi cégtől, és megkezdtük termékeink közvetlen exportálását.
A magánosítás után a gyár rohamos fejlődésnek indult, évente több mint egymillió márkát fordítottunk fejlesztésére. Ötven kilométeres körzetben új nadrággyárak jelentek meg: Esztelneken, Bereckben, Sepsiszentgyörgyön. Az akkori amerikai nagykövet ezért nevezte el a nadrágok völgyének a háromszéki medencét. 2004-ben, a csúcsidőben tizenhárom nadrágtermelő cég működött, ami évi hétmillió nadrágot jelentett. Ebből a Secuiana Rt. és leányvállalatai évi kétmillió-nyolcszázezret készítettek.
Miután felújítottuk a Secuianát, nem álltunk meg, hanem létrehoztuk a Secuiana-csoportot. Első leányvállalatunk 1994-ben a berecki Seconf Rt. volt, azután következett a szállítóvállalat, a Secuiana Trans. Kezdetben a Secuiana Rt. vásárolt négy kamiont, majd amikor megvettük a következő ötöt is, szükségét éreztük annak, hogy a szállítást egy különálló céghez telepítsük át. Megvásároltuk a Privatizációs Ügynökségtől az Agrotransport részvényeinek 95 százalékát, és ott hoztuk létre a Secuiana Trans Rt.-t mint önálló részvénytársaságot, mely konfekciófuvarozással foglalkozik. A következő lépés 1998-ban történt, amikor a nőinadrág-termelést önálló gyárba költöztettük át. Így jött létre az S’Mode Rt. az egykori tejgyár épületében. Ez a részvénytársaság kizárólag női nadrágok készítésére szakosodott. A dolgozói létszám szempontjából a csúcsot 1999 jelentette, amikor 2500 alkalmazottunk volt. Az általam felsorolt rt.-k alkotják jelenleg a Secuiana cégcsoportot. Ez a fejlődés 2004 novemberéig zökkenőmentes, lineáris volt.
— És akkor következett be a legnehezebb időszak a Secuiana-csoport, de elsősorban az anyavállalat életében...
— Addig évente befektetéseket eszközöltünk, osztalékot fizettünk részvényeseinknek, és alkalmazottjaink is jól kerestek. Időközben újabb gyárak jelentek meg, 2004-ben a lej kezdett erősödni az euróhoz viszonyítva. Az év novemberétől a következő év februárjáig tizenöt százalékot veszített az euró. És bekövetkezett a cég történetében a legfájdalmasabb pillanat 2005 tavaszán, amikor 350 alkalmazottunktól voltunk kénytelenek megválni, és rátérni az egy váltásra. Azóta nem került sor tömeges elbocsátásra, csupán kisebb méretű leépítésekre, amit a természetes fluktuáció megoldott. Jelenleg a Secuianában 730 személy dolgozik, és naponta háromezer nadrágot állítunk elő. Jobb időkben a napi termelésünk tízezer nadrág volt.
A 2004-es események vészharangot jelentettek számunkra, rájöttünk, hogy a bérmunka egyre inkább beszűkülőben, és a román piac felé orientálódtunk. 2005 tavaszától vagyunk jelen a hazai piacon, kezdtük fejleszteni üzlethálózatunkat. Míg 2004-ben csupán két saját üzletünk volt, ma harminchat saját és öt franchise-rendszerben működő üzletünk van. Bukarestben és az ország összes nagyvárosában jelen vagyunk. Sok időbe és pénzbe került, amíg megtaláltuk helyünket a hazai piacon. A négy legnagyobb bevásárlóközpont, a Carrefour, Cora, Auchan és Real hálózatának kereskedelmi galériáiban vagyunk jelen. Üzleteink kevés kivétellel jól működnek. Ami a jövőbeli hazai terjeszkedésünket illeti, nagyon óvatosak leszünk, habár már megkötöttünk öt-hat szerződést, megnézzük, hogy hol nyitunk újabb bemutatóüzletet.
— És idén bekövetkezett a gazdasági világválság, ami Romániát sem kerüli el.
— Az első fázisban hiába mondták azt, hogy minket nem fog érinteni, mi sem vagyunk immunisak a válsággal szemben, aminek sok ága, vetülete van, ami előbb-utóbb hozzánk is begyűrűzik. Az autóipar esett vissza a leglátványosabban, ez a beszállítókat is érinti, hiszen visszaesett a termelés, ami személyzetcsökkentést eredményez. Természetesen, a vásárlóerő is csökken, ami előbb-utóbb a készruhaiparra és ránk is kihatással lesz. A válság minket még nem érintett teljes mértékben, hiszen időbe telik, amíg begyűrűzik, ez nem történik egyik napról a másikra. A mi számításaink szerint februártól fogjuk jobban érezni a saját bőrünkön a válság negatív következményeit, ami külföldi megrendelőinket illeti. A belföldi piacon lehet, hogy még hamarabb érezni fogjuk a válság hatását. A Secuiana életében október és november egy kicsivel volt gyengébb, mint amire számítottunk. Január közepén van a szezon végi kiárusítás, amikor nagymértékben csökkennek az árak, tehát nem számíthatunk jelentős bevételre. A csökkenés a belföldi piacon február végén, március elején fog bekövetkezni. Mi erre már felkészültünk, tavaszi-nyári kollekciónkat jóval összébb húztuk és kisebbre méreteztük. Annak ellenére, hogy márciusban több üzletünk lesz, mint jelenleg, a válság miatt mégis kisebb eladásra számítunk. Megrendelésekkel február végéig nagyjából le vagyunk fedezve, de attól arrafelé nem igazán tudjuk, mi fog történni. Én bízom abban, hogy nem lesz jelentős mértékű termeléscsökkentés, és hogy nem lesz tömeges elbocsátás. Azt, hogy a világválság Romániát mennyire fogja érinteni, véleményem szerint senki nem tudja megjósolni.
— Hogyan látja ön a konfekcióipar jövőjét a nadrágok völgyében?
— A többi nadrággyár a miénkhez hasonló helyzetben van, véleményem szerint minden gyárban lesz termeléscsökkentés, de nem drasztikus mértékű, nem következik be a tömeges elbocsátás. Ami nincs összefüggésben a világválsággal, az a konfekcióipar áttelepítése a volt Szovjetunió államaiba és Távol-Keletre (Kína, India, Pakisztán, Banglades), ami többé-kevésbé mindenkit érint, de sajnos, minket érintett a leginkább, mert nagyon sok megrendelőnket elveszítettük, akik olcsóbb termelőket keresnek. Szerencsére a két leányvállalat, a Seconf és az S’Mode kliensei sokkal stabilabbak, és magasabb szintű minőségi és árszinthez tartoznak. Ezek a nadrággyárak egyelőre munkaerőhiánnyal küszködnek.
Kérdezett: IOCHOM ISTVÁN
