Az ünnepélyes eseményt Szőcs Botond zongora-előadása vezette fel, majd Fábián Helén óvónő köszöntötte a jelenlévőket, ismertetve: a Pro Urbe díj a második legfontosabb kitüntetés, amelyet a városi tanács odaítélhet egy arra érdemes személynek. „Pro Urbe díjat kaphat bármely kézdivásárhelyi vagy Kézdivásárhelyen élő személy, aki tevékenységével hozzájárult a város hírnevének öregbítéséhez, tettei kimagaslóak, és betöltötte 70. életévét. 2023-ban különleges évet írunk, idén először valóban a város napján adjuk át a kitüntetést. Kézdivásárhely tavaly jelölte meg június 28-át mint a város napját annak apropóján, hogy 460 éve volt annak, hogy Kézdivásárhely elnyerte ma is használatos megnevezését” – mondotta az ünnepség levezetője.

Az idei díjazott Baka Mátyás pedagógusi és politikai munkásságát Farkas Ferenc történelemtanár, a dr. Csiha Kálmán Református Kollégium igazgatója méltatta. „Baka Mátyás egy szívével gondolkodó, cselekvő, közösségéért élő személyiség, akire büszke lehet minden munkatársa, tanítványa, Kézdivásárhely, Felső-Háromszék és Kovászna megye minden lakója, hisz sok minden, ami körülvesz minket, részben az Ő munkáját is dicséri. Több évtizeden át azon dolgozott, hogy szűkebb vagy tágabb körben ápolja népe hagyományait, átadja a tudás hatalmát tanítványainak, és építse közösségét. Mindig tudta, hogy a tudás hatalom, és nem egy évre, nem húsz évre. Generációknak tervezett, embereket tanított tudásra, hitre, becsületre, igazságra és szeretetre. Mindezért méltónak tartom a Pro Urbe díj megszerzésére. Isten áldása legyen további életén és munkáján” – fogalmazott Farkas Ferenc.

A laudációt követően Bokor Tibor polgármester szólt a jelenlévőkhöz. „A társadalomban mindig is fontos szerepet töltöttek be a tanító emberek, hiszen ők alapozzák meg a jövő generációját, ők azok, akik a gyerekekben és a fiatalokban elültetik azt a magvat, ami oda vezet, hogy vágyakozni kezdjenek a tenger mérhetetlen végtelensége iránt, ami ez esetben a tudást jelenti. Faluhelyen azt mondták egykoron, hogy a közösséget egy jó pap és a művelt tanító viszi a hátán. Mondták ezt úgy, hogy akkoriban kevesebb volt a tanult ember. Ez szerencsére mára változott, de most is meghatározóak az olyan pedagógusok, mint Baka Mátyás, akinek keze közül generációk kerültek ki, mi több, tanítógenerációk. De Baka Mátyás nemcsak a diákokért dolgozott, harcolt az iskoláért, azért a magyar tannyelvű tanítónevelő intézményért, amelynek sok volt a láthatatlan és látható rossz­akarója is. Kedves Mátyás! Barátságunk régi keletű, ismertük egymást két iskola reálszakos tanáraiként, majd a későbbiekben a politika nem mindig szívderítő porondján is összefonódott életünk. Te voltál ugyanis az RMDSZ felső-háromszéki szervezetének elnöke egy politikailag zűrzavaros időszakban, amikor valóban egy matematikus éleslátására, logikus gondolkodására volt szükség, hogy a magyarság számára jó, életképes döntések és javaslatok szülessenek a felsőbb vezetés irányába. A későbbiekben tőled vettem át ennek a stafétáját, így ebben a funkcióban én is tanítványoddá váltam” – mondotta a polgármester.

Beszédét követően nyújtotta át az oklevelet és az emlékérmét. Baka Mátyás köszönőbeszédében elmondta: egy évtizede nem állt mikrofon elé, így Kányádi Sándor szavai jutottak eszébe: nehéz a szó. „Amikor megtudtam, hogy jelöltek, az első ami eszembe jutott, hogy ez igen nagy elismerés, egyedül egy ember nem érdemli ki, sokan vannak mögötte. Három hónap alatt pörögtek le negyven év történései, események, beporosodott emlékek. Köszönöm a helyi tanácsnak, hogy leporolták a port. Nem volt könnyű időszak, de úgy érzem, hogy a fontos eseményeknél jelen voltak az emberek, a kollégák, a diákok és a szülők. Így ez a Pro Urbe-díj nem engem illet, mindössze én veszem át, viszont minden egyes segítőtársam megilleti” - mondotta, majd felidézett néhány markánsabb emléket.

Az esemény Szőcs Botond zongora-előadásával ért véget.