A lemorzsolódás óriási: Ștefan Vlaston nyugalmazott matematikatanárnak az Adevărulban közölt összesítése szerint 2009-ben 228 ezer gyermek született Romániában, ők a mai nyolcadikosok, ám a vizsgákra csak 154 ezren iratkoztak be. A különbség meghaladja a 73 ezret: ennyien nem jutottak el a nyolcadik osztály végéig sem, akik pedig igen, azok közel egynegyede nem írta meg az átmenő jegyet a képességvizsgán. Tehát ebből a generációból 110 ezer gyermek esetében vallott kudarcot a hazai oktatási rendszer, habár sok tanár szerint könnyebbek voltak a tételek, mint korábban, éppen az előző négy évre való tekintettel.

Az idei végzősök helyzete ugyanis több szempontból más, mint az elődeiké. Ők azok, akiknek korábban nem látott nehézségekkel kellett megküzdeniük: ötödik-hatodik osztályban a koronavírus-járvány alatt az elszigeteltséggel és az uniós szinten legtovább tartó, többnyire rosszul működő távoktatással, a négy év végén pedig a pedagógusok háromhetes sztrájkjával, a lezárást és a vizsgákat övező bizonytalansággal. Közben „reformok” is voltak: félévek helyett modulokra szabták a tanévet, eltörölték a félévi dolgozatokat s bevezették a zöldhetet (anélkül, hogy a többi tananyagból lefaragtak volna), korábbra időzítették a tanévkezdést, mozgathatóvá tették a sívakációt, betiltották az osztálypénzt és a diákok kicsapását, egyszóval volt bőven változás. Ám ezek valahogy mind elkerülték a lényeget, magának az oktatásnak a minőségét. Ennek egyik mutatója a gyermekek esélyegyenlősége lehetne, de nálunk csak mélyül a szakadék ezen a téren is.

Döbbenetes és elfogadhatatlan, hogy a falusi diákok 40 százaléka az ötöst sem írta meg, és 70 százalékuk a középszintet (a hetest) sem érte el. Az sem segít rajtuk, ha esetleg biológiában, sportban vagy bármi másban jobbak voltak: a most lezárult képességvizsgák legfontosabb újdonsága, hogy a nyolcadikosoknak az idén először nem számítják be a négyévi általánosukat a középiskolai osztályokba való rangsorolásnál. Érthető, ha azt nézzük, hogy sok falusi iskola magas általánossal rendelkező diákja hasal el csúfosan a kisérettségin, de nem az a megoldás, hogy két-három „fő” tantárgyon kívül teljesen tét nélkülivé váljon a tanulás mindenki számára, hanem az, hogy országszinten azonos értékű legyen minden egyes jegy, akár egy menő városi iskolában, akár egy világtól elzárt kistelepülésen adják. És számítson!

Így talán visszanyerhető valami a tudás becsületéből. Ha ugyan érdekel ez valakit azok közül, akik előmozdíthatnák az oktatás szekerét, amely rossz döntések és reformnak nevezett felszínes intézkedések sorozata miatt került ekkora kátyúba. Az iskolából évről évre kihulló városnyi diák ugyanis elsősorban Románia, az 1989 utáni kormányok és az oktatási miniszterek szégyene.

Borítókép: Presidency.ro