Az egyik ilyen pokolgép a népesség elöregedése, mely a legutóbb közzétett hivatalos adatok szerint évről évre hangsúlyosabb, és a jövő sem mutat túl rózsásan. A becslések ugyanis a folyamatok alakulása szempontjából legfontosabb generációk (az óvodás- és iskoláskorúak) számának további zsugorodását vetítik elő, illetve már most csökkenést jeleznek az aktív lakosság meghatározó korosztályai esetében (20–44 évesek) is. Továbbá a lakosság átlagéletkorának alakulása, másrészt az elöregedés sebessége szempontjából sem túl biztatóak az előrejelzések. Előbbi évről évre lassan de stabilan kúszik felfelé, utóbbi pedig szintén gyorsul, azaz a 65 éven felüliek aránya a népességen belül egyre jelentősebb. Itt fontos megjegyezni, hogy a közzétett adatok 2022 januárjára vonatkoznak, viszont így is jól mutatják a trendet, és a helyzet – a korábbi években közzétetteket figyelembe véve – csak romlani fog.

A felsoroltakkal kapcsolatosan lényeges ugyanakkor megjegyezni, hogy a társadalom elöregedése nem csak Romániát sújtja, Európa államainak jelentős része ugyanezzel a jelenséggel küzd hosszabb ideje, és megnyugtató megoldást még nem sikerült találni. Esetünkben viszont az egészet messze súlyosabbá teszi, hogy a bukaresti döntéshozók csak tessék-lássék hajlandóak az egész jelenséggel foglalkozni. Mi sem mutatja jobban ezt a viszonyulást, mint az, hogy hosszú éveken keresztül az országnak nem volt sem egy életképes családpolitikája, sem egy, a fiatalokat itthon tartó támogatási, ösztönzési rendszere, és a megélhetés, az életszínvonal szintjén sem történt semmi biztató. Ezek egyik következménye pedig, hogy nem sikerült érdemben mérsékelni az ifjabb generációk elvándorlását, és ezáltal csökkenteni az aktív és az eltartott népesség közötti, így is jelentős számbeli aránytalanságot. Mindezeknek pedig hamarosan meglesz az igen fájdalmas böjtje. Más országokkal ellentétben Romániában ugyanis pár éven belül hatalmas számú ember vonul majd nyugállományba (elsősorban az úgynevezett „dekrét-generáció” tagjai), ami óriási nyomás alá helyezi majd az így is sok sebből vérző nyugdíjrendszert. Az aktív népesség lélekszámának apadása közben pedig kérdéses, meddig bírja egyáltalán, mikor robban majd ez a szociális és gazdasági bomba. Erről persze a mindenkori döntéshozók előszeretettel megfeledkeznek.

De legalább ennyire aggasztó a fentebb említett hozzáállás egy másik hozadéka: már most képtelen az ország méltó segítséget, szociális szolgáltatásokat nyújtani az idősek egyre népesebb táborának, és nagyjából borítékolható, hogy az egész csak siralmasabb lesz. A napokban tapasztalt hátborzongató történetek fényé­ben még belegondolni is rossz, mi várható majd pár év múlva, amikor jóval több idős emberről kell majd gondoskodnia a társadalomnak úgy, hogy talán még a becsülettel kiérdemelt járandóságuk biztosítása is komoly kihívássá válik.

Borítókép: Pixabay.com