Az ünnepi szentmise elején Hajdú János főesperes köszöntötte az ünnepeltet: kívánta, hogy a jó Isten áldja meg papi életét továbbra is, hogy hűségben, szeretetben és odaadásban tudja végezni azt, amit vállalt, amire meghívást kapott. Majd tolmácsolta Kovács Gergely érsek és Kerekes László segédpüspök erre az alkalomra írt elismerő és köszöntő gondolatait, jókívánságait: „Hálatelt szívvel köszönjük meg a jó Istennek, hogy Főtisztelendőséged papi élete állandó visszhangja volt újmisés jelmondatának: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Ez nagyfokú nyitottságot és alázatot feltételez: Istenre figyelni, nem másra. Majd meghallani és megtenni, amit Isten akar. Nagyon sokan hálásak, mert látták és tapasztalták eddigi 25 éves lelkipásztori szolgálata alatt azt az alázatos Istenre figyelést, hogy a szeretet Istenét szolgálja a szentségek kiszolgáltatásában, az igényes családpasztorációs munkájában, odafigyelő lelkipásztori tevékenységében. Mindezt kitartó szeretettel végezte, teljes szívvel akkor is, amikor nehéz volt, amikor nem tapasztalt hálát és köszönetet, és amikor munkája kevésbé volt látványos. Biztos volt abban, hogy Istennek csak szeretettel lehet és kell szolgálni. ”

Ezután Sebestyén Ottó, Zsögödön szolgáló plébános, Kalot-elnök köszöntötte Szén­égető István Barnabást, aki amikor 25 évvel ezelőtti primíciás, első szentmiséjét mutatta be a Szent József-templomban, akkor is őt kérte fel a prédikáció megtartására. Sebestyén Ottó lelkigondozó visszaemlékezett, István már középiskolás korában, a Mikes-iskola diákjaként talán kicsit más volt, mint a többi fiatal: „Az élet értelmes keresése, a hivatás mélyebb csíráinak a kutatása már akkor különlegessé tett téged. Miután a papi hivatás megtalált téged, keményen tanultál és kiváló teológiai tudást szereztél. De vigyáztál arra, hogy ne csak kiművelt intellektusod legyen, hanem folyamatosan kapcsolatban maradtál belső spirituális igényeiddel. Ezért papi életedben nemcsak tanítani tudtál, hanem közösségeket és egyéneket is az Isten útján kísértél. A plébániai és házas mozgalom közösségének nemcsak tanítója, hanem kiváló lelki irányítója is tudtál maradni. Valahányszor a papi listára írtál, mindig megcsodáltam benned az emberséget, a probléma magas szintű érzékelését, és a tolakodás nélküli, lelket emelő, szakszerű válaszaidat.”

A szentmise végén Ilyés Zsolt atya a plébániai közösség nevében köszöntötte az ünnepeltet. Abban a közösségben és templomban, ahol felnőtt, ahol a hivatást kapta, majd megszületett a döntés, és 25 év papi szolgálat után itt köszönthetik. Felidézte azokat a közös emlékeket, amikor sokszor, sokféleképpen a jó Isten titokzatos gondviselése egymás mellé helyezte őket Marosvásárhelyen és Rómában. Megköszönte, hogy annak idején odaadta a jó Istennek az életét az ő szolgálatára, hogy a hívekért, a családokért dolgozik: „Két nagy fontos támasza van a te munkádnak, amitől hiszem én, hogy nagyon gyümölcsöző és áldásos. Az egyik az imádság, tudom, hogy nagyon sok munkádat imával érleled, döntéseidet úgy hozod. A másik: a szerető szíved benne van a munkában, szívvel teszed azt, amit teszel.” Kívánta, hogy a jó Isten adja meg az erőt továbbra, hogy szeretni tudjon és annyi örömet adjon, amennyire szüksége van. Ugyanakkor köszöntötte Gábos Zoltán málnási plébánost, aki vele együtt ezüstmisés, és többször segít az egyházközségben a gyóntatásban, misézésben. A köszöntések sorát Bajcsi Tibor gondnok folytatta. Kiemelte az imádságos lelkületű szülőket, akik biztonságot nyújtottak gyermeküknek, hogy gyümölcsöző munkát tudjon végezni az egyházmegye életében. Megköszönte, hogy István atya támogatja a lelkiségeket, a megújulást az egyházban. „Idáig lelkes voltál, most már bölcsnek  kell lenned, mert erre van szükség ebben a nehéz világban” – zárta gondolait Bajcsi Tibor.

Szénégető atya megköszönte Istennek, hogy Neki vannak titkai, hogy kit miért, hova választ ki, hova küld. Kiemelte a jelen fontosságára való figyelést: Isten most is hív. Isten az igazság, az életünk középpontja, Ő az, aki ma is egyben tart mindent, az ő szeretete egyben tartja a világot. „Csodálatos, ahogyan Isten engedi, hogy új napra új nap jöjjön. Csodálatos Teremtő Isten, életet adó, életbe lendítő Isten, és abban sincs tragédia, hogy a halál része ennek. Mindig a jelen pillanatban, éppen itt, éppen most segít Ő, hogy tudjunk menni előre.” Záróbeszédében elmondta, hogy nagyon sokat köszönhet a papoknak, az egyházközösség plébánosainak, őket hívta meg egyedül erre az ünnepre: Csató Béla főesperest, Szabó Lajos esperes atyát, Ilyés Zsolt atyát, a jelenlegi plébánost, mind a hármójuk felé nagy köszönettel tartozik, mint ahogy a teológiai tanárainak is. Sebestyén Ottóknak a szavait, aki számára mentor, lélekformáló, az útját meghatározó. „Az üzenete nagyon fontos, amit a jó Isten üzenni akart általa, Mózes életének három szakaszát követhetjük. Az első szakasz Mózes mindennapjairól szól, a második az ő népe sorsának alakulásáról, a harmadik azonban felemeli a figyelmünket Isten mindenhatóságára, Mózes élete vége felé megérkezett a belső önmagához: ahol Isten és az ember meghitt módon találkozik. Imádkozzatok, kérlek, hogy én is tudjak ezen az úton járni.” A szentmise befejező mozzanataként kihangsúlyozta, hogy az ezüstmisével együtt jár a teljes búcsú, ezért Gábos Zoltán málnási plébánossal együtt kérték a teljes búcsút hozó áldást a jelenlévőkre.

Húsz éve a családok szolgálatában

Szénégető István Barnabás 1972. december 24-én született Sepsiszentgyörgyön, középiskolai tanulmányait a Mikes Kelemen Líceumban végezte, majd Gyulafehérváron szentelték pappá 1998. június 21-én. Két év segédlelkészi szolgálat után a főpásztor Rómába, a Lateráni Egyetem II. János Pál Intézetébe küldte házasságteológiát és családpasztorációt tanulni. Hazatérése után a főegyházmegyei családpasztorációs munka megszervezését, a családok szolgálatát bízta rá a főpásztor, amely szervezetten 2003-ban kezdődött el a Gyulafehérvári Főegyházmegyében. Brassóban egy Isten közelségében megélt baráti összejövetelen születtek az első tervek, álmok, amiből később kialakult a Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottságán belüli családmunkacsoport szerkezete. Ott született meg az őszi családos konferencia, illetve a nyári családos tábor gondolata is. Az első családos tábort 2005 nyarán a Székelyudvarhely melletti Ivóban szervezték meg, majd a következő években más helyszíneken is sorra került. Később beindultak a jegyeskurzusok a házasságra készülő párok számára. 2006-tól időszakosan jegyesoktató pároknak és lelkiatyáknak is szerveztek képzéseket, az első ilyen alkalomra Székely­udvarhelyen került sor. 2008-ban a családpasztorációs magcsoport feleségeinek igénye hívta életre a feleségek és édesanyák hétvégéjét. Az ő példájukon felbuzdulva 2009-ben először kerül megrendezésre a férjek és édesapák hétvégéje Csíksomlyón. Ugyanebben az időszakban szervezték az elváltak és újraházasodottak, illetve az özvegyek lelki napjait is. 2013 májusában több száz család részvételével Székelyudvarhelyen ünnepelték a 10. jubileumot. 2020 óta a Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottságának jogi személyiséggel rendelkező intézményévé váltak Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központja néven. A családirodájuk Marosvásárhely székhellyel jelenleg egy főállású munkatárssal és 13 házaspár szolgálatával működik. Munkájuk lelkét jelenti, hogy együtt dolgoznak önkéntes – marosvásárhelyi, gyimesközéploki, gyergyóremetei, gyergyószentmiklósi, árkosi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, szentegyházi, csíkbánfalvi, csíkkarcfalvi és csíkmadarasi – házaspárokkal, akik mások szolgálatára felajánlják szabad idejük egy részét és tudásukat. Legutóbb június elején rendeztek szakmai napot házaspároknak, házaspárok felé szolgáló papoknak és szerzeteseknek. Folyamatban van egy Erasmus+ pályázaton belüli, tapasztaltcserére épülő animátor házaspárképző is.

Időközben felépült Marosvásárhelyen a Szent Család templom. A köréje formálódott, elkötelezett családokkal élik a szorgos mindennapokban a családpasztorációs szolgálat jelszavát: a hit kegyelem, a család áldás, a gyermek jövő.