S hogyne idéznék az akkori diákok azt a szép májusi estét, amikor fogtuk magunkat, s az akkori 1-es számú líceum, azaz Mikó-kollégium bentlakásából késő este a zenekar tagjaival „felfegyverkezve” elindultunk éjjeli zenét adni a pécsi diáklányoknak, akik a 2-es líceum leánybentlakásában talán éppen a másik oldalukra fordultak. Nem volt különösebb zenebona, de azért volt bentlakási ablak, ahol halovány gyertyafény pislákolt (akadtak „árulkodó” fiúk), s a nagy öröm, a kifejezhetetlen öröm tényleg határtalan volt. Dancs Árpád meg jómagam voltunk a pécsi tanárokkal együtt a felvigyázók, s bizony mondom, emlékezetes eseményeink közé ez is besorolódott. És persze, ott volt a már egyetemista ifjabb Jandó Jenő, aki aztán másnap éppen úgy elbűvölt bennünket a zongorajátékával, mint mi őt, őket ezzel az éjjelizenés történettel.

Jandó Jenő világhírű zongoraművész, kiváló zenepedagógus, hihetetlenül sok zongoraverseny győztese, a legrangosabb állami és művészeti díjak elhódítója ez év július 4-én hunyt el Budapesten. Őrizzük emlékét, mint a Bartókét. Bartók befutott művészként járt Sepsiszentgyörgyön, Jandó Jenő pályakezdő zongoraművészként lépett be a sepsiszentgyörgyiek szívébe. Mi úgy tartjuk, hogy ez a fél óra volt ragyogó pályája első csillaga. Engedtessék tehát meg nekem, hogy a hetvenedik születésnapjára írt méltató soraimmal idézzem fel emlékét!

Jandó Jenő évtizedei

A világhírű zongoraművész február elsején töltötte hetvenedik születésnapját (2022. február elsején – szerk. megj.). Ez a név, lehet, nem sok olvasónak mond sokat. Ám akinek mond valamit, abban felelevenedhetnek az emlékek, s ha büszkék vagyunk arra, hogy annak idején Bartók Béla ellátogatott Sepsiszentgyörgyre, nagyon sikeres koncertje is volt, s a háromszékiek nem is felejtették el a nagy művész idelátogatásából fakadó örömüket, úgy büszkék lehetünk Jandó Jenőre is. Ő már világhírű művész volt, amikor megtisztelte jelenlétével az ittenieket. Nos, miért is a Jandó Jenő emlegetése, éppen Bartók kapcsán? Avagy inkább Jandó Jenő kapcsán szólhatunk Bartókról? Ez is állja a helyét. Nekünk, akik megismerhettük, kezet rázhattunk az utóbbi évtizedek egyik legelismertebb, világszerte ismert és ünnepelt zongoraművészével a kezdet kezdetén, ma is élményként elevenedik meg az a forró este, amikor az akkor még alig húszéves, még zeneakadémiás ifjú művész zongorajátékának tapsolhattunk.

Már túl volt néhány, ifjú tehetségeknek kijáró rangos elismerésen, díjon, de azért mi úgy hittük, s ma is úgy tartjuk, itt, Sepsiszentgyörgyön mutatkozott be művészi pályája első, nagyon megtapsolt önálló, félórányira kerekedett műsorával. A hangszer nem volt ragyogó állapotban, talán az egyetlen, ember elé való zongora volt akkor Sepsiszentgyörgyön, úgy emlékszem, azt is a színház kölcsönözte valakitől, de tény, hogy a nagy termet zsúfolásig megtöltő, főleg diákokból álló közönség a legrangosabb előadóművészt látta benne. S aki így látta, nem csalódott. Jandó Jenő nagyon messzire eljutott, az ütött-kopott zongorától Liszt Ferenc saját zongorájáig, melyen lemezre játszott egy bő Liszt-válogatást.

Aki a családját ismeri, tudja, ez esetben tényleg nem esett messze az alma a fájától. Édesapja a nálunk is nagyon tisztelt zenetanár és zeneszerző, ugyancsak Jandó Jenő, aki Pécsről idevezetett leánykórusával többször is melengette szívünket, édesanyja koncertpianista volt, felesége pedig a budapesti Operaház kedvelt operaénekese. Hármunknak – Péter Albertnek, Dancs Árpádnak és nekem – abban a megtiszteltetésben volt részünk évekkel később, hogy meghívót küldtek a Brassóban tervezett egyéni koncertjére. Édesapja kísérte el, s könnyezte végig a brassói közönség roppant meleg ünneplését, amelyet mi öten aztán az egyik rangos brassói vendéglőben idéztünk fel. Ez a brassói találkozás is arra sarkallt, hogy próbáljuk nyomon követni pályáját, amelynek lenyűgöző állomáshelyeit felsorolni is nehéz.

Egyik legnagyobb vállalkozása a japánok felkérésére ott, Japánban valósult meg: lemezre zongorázta Bartók Béla összes zongoraművét. A világhírű zenepedagógus és zongoraművész Kadosa Pál tanítványaként, évfolyamtársaival együtt, akik ugyancsak a zongora világhírű virtuózai lettek – Kocsis Zoltán, Kurtág György, Ránki Dezső, Schiff András, Kiss Gyula –, a magyar zeneművészet ragyogó csillagává emelkedett.

Bartóktól indultunk el, Jandó Jenőnél kötöttünk ki. Jandó Jenő is, mint Bartók Béla, bár egészen fiatalon, megerősítette bennünk azt a meggyőződésünket, hogy zenében, különösen zongorában a magyar előadóművészet képes a legnagyobb varázslatokra is.

Péter Sándor