„Néhány évvel ezelőtt azt mondtam, hogy amikor Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke megjelenik Sepsiszentgyörgyön, akkor mindig valami fontos dolog történik. Ha Tusványoskor jelenik meg, akkor megnyitó az EMŰK-ben, ha pünkösdkor jön, akkor általában valamilyen gyárnak az alapkövét helyezzük el, és most úgy alakult, hogy délelőtt egy telephelyet nyitottunk meg, most pedig itt vagyunk” – mondta elöljáróban Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere a Jándi Dávid-emlékkiállítás tegnap délutáni megnyitóján az Erdélyi Művészeti Központ emeleti kiállítóterében.
Az elöljáró a továbbiakban ígéretet tett arra, hogy eljön az a pillanat, amikor Németh Zsolttal közösen elhelyezik az alapkövét annak a kulturális központnak, amely Sepsiszentgyörgy belvárosában épül fel. „Nem mondtunk le erről, halad a dolog, és meg fogjuk építeni úgy, ahogy azt vállaltuk és ígértük, Erdély legmodernebb kulturális központját” – fogalmazott Antal Árpád, majd több neves vendég köszöntése után átadta a szót Németh Zsoltnak, aki immár nyolc éve minden Tusványos alkalmával megnyit egy kiállítást az EMŰK-ben.
Az Erdélyi Művészeti Központnak is otthona lesz abban a bizonyos új kulturális központban, hisz Erdély „nemzeti galériájának számít”, ahol évente ilyenkor van egy számára nagyon fontos pillanat, de akik nyomon követik az EMŰK munkáját, láthatják, hogy itt egész évben a legmagasabb színvonalú munka zajlik – reagált a polgármester szavaira Németh Zsolt, majd röviden méltatta Jándi Dávid festőművész (1893–1944) munkásságát és a mostani kiállításon bemutatott alkotásait. Elemi erejű képek ezek, mégsem annyira közismertek, mint más nagybányai festők képei – mondta a magyarországi politikus –, holott a nagybányai festők társaságának tagja volt, sőt, 1929-től központi tagja. Épp ez a feladata az EMŰK-nek, hogy megismertessen velünk olyan festőket, akik ilyen csodákat alkottak – fogalmazott.
Mint megtudhattuk, a művészt eredetileg Léderernek hívták, és „a 20. század sűrűjében élt”, amikor nem volt könnyű zsidónak lenni: az első világháborúban hadifogságba esett, a másodikban elesett. A deportálásból való szökés közben lőtték le, családja valamennyi tagja a holokauszt áldozata lett. „A művészet szempontjából a háború az a korszak, amikor hallgatnak a múzsák, de ő még az internálótáborban is alkotott” – mondta Németh Zsolt, hozzátéve, az idei Tusványos mottója: A béke ideje. A mostani háborútól „csak” annyit szenvedünk, hogy fegyverekre megy el a pénz, és nem jut annyi a művészetre sem, de hogy az anyagi vonzaton túl az alkotói lélekre milyen hatással van ez a romboló valóság, azt talán csak évek múltán tudjuk meg – jelentette ki.
„Vajon egy írott életrajz vagy ezek a festmények mondanak el többet egy életről, egy ember személyiségében zajló folyamatokról?” – tette fel a kérdést a politikus, majd Jándi művészetéről, mentorairól is beszélt a hallgatóságnak. Nem pusztán Nagybánya, hanem Európa és a keresztény civilizációnk, fontos bibliai témák is tükröződnek a képein. Tőle félteni a keresztény kultúrát példátlan dolog volt a 40-es években. A kiállítás ma egyfajta bocsánatkérés, mint ahogy a sírjára került bibliai idézet is az: „Legyen lelke bekötve az élők láncolatába.”
Végezetül az EMŰK vezetője és a kiállítás kurátora, Bordás Beáta is méltatta Jándi Dávid életművét, annak különböző korszakait és művészettörténeti jelentőségét, hangsúlyozva, hogy más nagybányai alkotók munkáit is szeretné megismertetni a közönséggel az általa képviselt intézmény. 57 alkotás, közöttük egy szobor is látható a mostani kiállításon, mely munkákat 17 helyről gyűjtötték össze – közölte a művészettörténész, név szerint is köszönetet mondva valamennyi gyűjtőnek, intézménynek, támogatónak, és kollégáinak is, akik a kiállítás létrehozásában közreműködtek.
A kiállított festményekben való gyönyörködéssel és pezsgőzéssel ért véget a rendezvény, a kiállítás augusztus 26-áig látogatható.
