Szekeres Attila
Gondozatlanul áll Sepsiszentgyörgy és Árkos határában Grigore Bălan tábornok emlékkeresztje, a kiskertben ki tudja, mikori, elszáradt koszorú hever. Az ezredes – majd csak halála után léptették elő dandártábornokká – itt kapott végzetes sebet 1944. szeptember 9-én, négy nap múlva Sinaián belehalt sérüléseibe. A tüzérségi repesz harc közben érte egy nappal azután, hogy a parancsnoksága alatt álló román csapatok lerohanták Sepsiszentgyörgyöt. A várost sikerült elfoglalniuk, a hivatalos történetírás szerint „felszabadították”.
A főtiszt 1896-ban született, az év most nem fontos, hanem a nap, hisz nemrég, július 14-én volt születési évfordulója. Az említett koszorú kifakult szalagja még hirdeti: „hála a nép hőseinek”. Ám nem úgy tűnik, mintha az utókor mostanában kifejezné „háláját”, inkább más népek hősi temetőjét gyalázzák meg, úzvölgyi magyar sírokat bolygatnak, randalíroznak, nem ott nyugvó hősöket bohóckodva „ünnepelnek”.
