Farcádi Botond
Hét év, hat miniszter – a romániai medveprobléma pedig ez idő alatt nemhogy megoldódott volna, vagy legalább elindult volna valamilyen jónak nevezhető irányba, de egyre csak súlyosbodott, mára pedig gyakorlatilag tarthatatlanná vált. Segélykiáltásnak is beillő sajtótájékoztatót tartottak kedden Sepsiszentgyörgyön a medvekérdés ismerői – Sárkány Árpád, a Romániai Vadgazdálkodók Országos Szövetségének elnöke, illetve a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöke, Vincze Loránt európai parlamenti képviselő, Mihai Fedorca, a brassói Transilvania Egyetem tanára, Benedek Barna, a vadásztársaságok képviselője és Gheorghe Neagu, a megyei környezetvédelmi hivatal vezetője –, nagy kérdés azonban, hogy segélykiáltásuk elhallatszik-e a villanypásztoron túlra: Bukarestbe, ahol a problémára végre megoldást kellene találni az emberi élet védelmében.
E hét év alatt hat miniszter követte egymást a környezetvédelmi minisztérium élén, a megoldást jelentő megelőzési kvóta bevezetéséről szóló, az idei évben 426 medve kilövését engedélyező rendelet kiadására azonban csak a tárca legutóbbi vezetőjének, Tánczos Barnának volt bátorsága. De hiába, mert ezúttal is, mint Romániában igen sok más ügyben, erősebbnek bizonyul a kormánynál az „árnyékkormány”: valahogy mindig akad egy olyan szerv, testület, intézmény, látható vagy láthatatlan hatóság, amely keresztbe tesz. Most a Román Tudományos Akadémia eddig alighanem a bennfentesek számára is ismeretlen bizottsága a soros gáncsoskodó, amely negatívan véleményezte a dokumentumot. A Tánczos Barnát váltó Mircea Fechet miniszter pedig közölte: e testület jóváhagyása nélkül a rendelet nem léphet érvénybe. Akkor sem, ha amúgy a bizottság véleményezése csupán konzultatív jellegű, tehát nem lenne kötelessége figyelembe vennie az ajánlását.
Persze, ne legyenek illúzióink, ezek a kormánynál is sokszor erősebbnek bizonyuló, látható vagy láthatatlan struktúrák, hatóságok, intézmények nem önálló entitások, hanem a román mélyállami rendszer tartópillérei: ama szerkezet alkotóelemei, amely a tényleges hatalmat gyakorolja Romániában. Részei e rendszernek a titkosszolgálatok, a Cotroceni-palota, az alkotmánybíróság, a Román Tudományos Akadémia, a Legfelső Védelmi Tanács, az igazságszolgáltatás különféle intézményei, az erőszakszervezetek, a bukaresti román média jelentős része – így áll össze az egész egy olyan erős, megdönthetetlen és állandó struktúrává, mely fölött a Romániában amúgy is jobbára kérészéletű kormányoknak alig van befolyásuk.
A Sepsiszentgyörgyről elhangzó segélykiáltásnak így nem sok esélye van áttörni e falakon, az új liberális környezetvédelmi miniszternek valószínűsíthetően nem lesz bátorsága érvénybe léptetni a rendeletet. Csakhogy e gyávaság pusztító hatású, e felelőtlenség pedig könnyen gyilkossá válik, hiszen mindeközben a medvék szaporodnak, és nem csupán arról van szó – bár mindez önmagában is súlyos lenne –, hogy bővül a nagyvad által okozott károk listája, az állattartók felhagynak tevékenységükkel, telefonunkra egyre gyakrabban érkezik majd a riasztás, lassan a városokban élők sem merészkednek majd utcára sötétedés után, leszokunk a kirándulásokról, túrázásról, de beavatkozás nélkül valószínűsíthetően egyre gyakrabban támad majd emberre a medve, és így borítékolható, hogy újabb és újabb tragédiák következnek be.
Borítókép: Albert Levente
