A kezdetek

Izsák Balázs az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács húsz évvel ezelőtti megalakulásában jelölte meg a kiindulópontot és kiemelt néhány fontos eseményt, amelyek felkeltették a közfigyelmet: a Kárpát-medencei Autonómiatanács megalakulását és Tőkés László 2008-as levelét a NATO vezetőihez. Az akkor megfogalmazott célok és eszközök azóta sem változtak: a jog és demokrácia útján, ezek eszközeivel szeretnék elérni az autonómiát – fogalmazott.

Székely István szerint az erdélyi autonómiamozgalom nem 2003-ban kezdődött, hanem évtizeddel korábban, ő az origót az 1992. október 22-i, ugyancsak Tőkés László által kezdeményezett Kolozsvári Nyilatkozatban jelölte meg, amely pontosan vázolta, hogy mi, magyarok hogyan képzeljük el a jövőt Romániában.
 

A román állam döntése

Székely István vázolta a mindenkori román hatalom viszonyulását az autonómiához. Felidézte: 1997-ig gyakorlatilag nem foglalkoztak e kérdéssel, az év tavaszán volt egy érdekes vita, ahol néhány társadalomtudós járta körbe, hogy mit kezdhet a román állam a magyar kisebbséggel. Két alternatívát vázoltak: jogokat adni, hogy saját dolgaikat intézzék – ez lenne az autonómia –, illetve az államigazgatás keretében teremteni lehetőséget a közösség sajátos problémáinak megoldására. Ez a fórum – amelynek háromnegyede a román titkosszolgálatok embereiből állt – az utóbbi változat mellett döntött, ekkor rögzült az, hogy az RMDSZ-nek kormányzati szerepvállalásától függetlenül lesz államtitkára az oktatási minisztériumban és megbízottja a  kisebbségi államtitkárságon.

Következő fordulópontként Adrian Năstase kormányzásának kezdetét, 2000-et jelölte meg, ekkor született a számunkra kedvező közigazgatási törvény, az oktatási törvény, majd a Tăriceanu-kormány elfogadta a kisebbségi törvényt (ezt azóta sem szavazta meg a parlament – szerk. megj.), amelyben ugyan nincs benne a kulturális autonómia, de egyeztetési jogot szavatolna fontos kérdésekben. Székely István szerint Románia 2007-es EU-csatlakozása minden intézményi reformot leállított. Meglátása szerint egyetlen remény maradt: Moldova EU-csatlakozása vagy Romániához csatolása hozhat olyan új közigazgatási berendezkedést, amely autonómiát ad a moldáv elitnek, de a létező gagauz autonómiát is be kell illeszteni valamilyen formában a majdani közigazgatásba, és ez lehetőséget teremthet Székelyföld autonómiája számára is. Azonban látnunk kell, egyre több az olyan „jól értesült” hang, amely a gagauz autonómia felszámolása mellett kardoskodik. Székely István szerint az autonómiaküzdelmet fenn kell tartani, bár ő úgy látja, legfennebb a kulturális önrendelkezés elérésére van némi esély, a területi autonómiára egyre kevesebb.
 

Töréspontok

Toró T. Tibor egyetértett, hogy az origó valóban az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat, de szerinte a magyarság jogérvényesítésének akadályozásában igen jelentős szerepe volt a Neptun-folyamatnak. (1993 júliusában a tengerparti üdülőhelyen az RMDSZ három élvonalbeli politikusa, Frunda György szenátor, Tokay György és Borbély László képviselő szövetségi mandátum nélkül részt vett a Project On Ethnic Relations – PER – által szervezett tárgyaláson a román hatalommal.) Ott született meg az a döntés, hogy autonómiáról szó sem lehet, és ez vezetett a magyar politikai elit megosztottságához is.

Toró T. Tibor az autonómiaküzdelem korábban már említett sarokpontjait kiegészítette az első autonómiastatútum 2005-ös beterjesztésével, 2007-tel, amikor Tőkés László független képviselőként bejutott az Európai Parlamentbe, ahol több mint egy évtizedig képviselte az autonómia ügyét, és 2018-cal, amikor megszületett az elvi nyilatkozat a három erdélyi magyar párt között, amely tisztázta a fogalmakat, és az addig széttartó, pártpolitikai érdekek mentén megfogalmazott értelmezéseket visszaterelte az 1992-es nyilatkozatban leszögezettekhez.

Székely István ezen a ponton tartotta fontosak leszögezni, hogy autonómia nem azért nincsen, mert nem volt erről magyar–magyar konszenzus, hanem azért, mert a román hatalom nem hajlandó ezt megadni, az RMDSZ-nek erről a kérdésről nem a többi magyar párttal, hanem a román állammal van vitája.

Sándor Krisztina azonban fel­idézte: az erdélyi magyar társadalomban a legnagyobb törésvonalat az autonómia elérésének módja körüli vita okozta, és a legnagyobb frusztráció is e kudarc miatt alakult ki. Tulajdonképpen a két nemzeti tanács 2003-as létrejötte hozta vissza a süllyesztőből az autonómia kérdését. Volt egy nagyon eredményes időszakuk, de mára az ügy elveszítette mozgalmi jellegét, minden bizonnyal nem volt megfelelő a politikai és mozgalmi eszközök összehangolása. Hogyan lehetne mindezt újraéleszteni – tette fel a kérdést?
 

A mozgalmi eszközök és a politika

Izsák Balázs felidézte a székelyek nagy menetelését 2013-ban és a sikeres európai polgári kezdeményezéseket: mindkettő összefogással jöhetett létre. Véleménye szerint van lehetőség további cselekvésre. Toró T. Tibor bizalmi válságról beszélt, nemcsak a különböző táborok politikusai között, de a közösség és politikusai között is, mert ha a tömegek azt látják, hogy összehoznak egy jelentős, jó dolgot – lásd székelyek nagy menetelése –, de a politikum nem használja ki, nem kezd vele semmit, elvész a közösség hite a mozgalomban. Meglátása szerint jövő évben újabb esélyt kap az erdélyi magyar politikum az összefogásra, de ez alkalommal a jobb eredményt sugalló puszta számoknál többre, lelki töltetre is szükség lesz.

Elbeszélnek egymás mellett – hívta fel a figyelmet Székely István. Az autonómia nagyon fontos az identitás, a jövőkép szempontjából, de sok esetben eszköz lett a magyar–magyar ellentétek szításában. E vita során is elhangzott, hogy vannak autonomisták és vannak RMDSZ-esek, azaz jó magyarok és „fékezett habzásúak, azaz csökkent értékűek”. Visszatért arra, hogy a román politikai hatalomnak egyetlen ajánlata volt a magyarság felé, és az nem az autonómia, ami járni jár ugyan, csak éppen nem jut. A SZNT a 2000-es években valóban visszahozta az autonómia kérdését, de a magyarságon belül tette ezt, és ez semmilyen elmozduláshoz nem vezetett a román társadalomban. Véleménye szerint azt is számba kell venni, hogy az autonómia meg nem szerzése frusztrációt okoz az erdélyi magyarságban és erősíti a negatív folyamatokat.

Ezen a ponton szólt bele a vitába a közönség soraiból Tőkés László. Az RMDSZ maga szorította ki soraiból az autonomistákat – idézte fel –, cinkosságban a román hatalommal tulajdonképpen az autonómia leépítéséhez asszisztált. Victor Ponta nyilatkozta azt, hogy az RMDSZ kormányszinten soha nem vetette fel az autonómia kérdését – emlékeztetett. „A mozgalom valóban kifáradt, mert mint partra vetett halat, évtizedekig fárasztották” – mondotta, és az újrakezdésre biztatott, meglátása szerint a majdani NATO-béketárgyalások új esélyt jelenthetnek.
 

Hogyan tovább?

További bő félórás adok-kapok után, végül a kérdésekre adott válaszokból kerekedett ki valamiféle jövőkép. Az RMDSZ álláspontját képviselő Székely István szerint az autonómia ügyét napirenden kell tartani, ebben nincs vita, de rövid távon nem tartja életszerűnek a megvalósulását, és úgy látja, sok politikus saját cselekvőképességének hiányát igyekszik kimagyarázni az autonómia hiányával. Addig is a román állam által felkínált konszociatív modellt kellene erősíteni, a kisebbségügyi és az oktatási államtitkár mellé kulturális és egyházügyi, de akár ifjúsági megbízottal, és fontos lenne egy ilyen magas rangú hivatalnok az önkormányzatoknál is. A legfontosabbak azonban az önkormányzatok, ott tudjuk felülírni kisebbségi helyzetünket, sok pragmatikus kérdésre megoldást kínálhatnak – fejtette ki.

Toró T. Tibor szerint a továbblépéshez szükség lenne a Neptun-folyamat kibeszélésére, a politikai elitnek közösen kell értelmeznie az akkori történéseket és következményeit, ez a bizalom újraépítésben is segíthet. Ezt követhetné annak vállalása, hogy nem mondanak le az autonómiaküzdelemről, majd mindebből kiindulva egy új keretmegállapodást kellene kötni, amely csak részben szólna a jövő évi választásokról, tartalmazná a további stratégiai célokat, lépéseket. Izsák Balázs időhiány miatt csak jelezte, vannak terveik, elképzeléseik, de tudják, hogy ezek csak akkor lehetnek sikeresek, ha friss szellemi energiával töltik fel. „Minden siker mögött alkotás, tervezés, tanulás áll, ezt meg tudom ígérni, és azt is, hogy nem adjuk fel” – zárta a beszélgetést.