Bakcsi Csilla nyugalmazott magyartanár kezdeményezésére vasárnap délután népes érdeklődő – helybeliek és meghívottak – jelenlétében avatták fel az albisi református műemlék templom tornyának belső falán azt a Dicsőség a hősöknek feliratú fekete márvány emléktáblát, amelyen ötven név olvasható. Közülük tízen az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején, tizenegyen az első világháborúban, a legtöbben, huszonkilencen pedig a második világháborúban vesztették életüket a magyar haza határain belül vagy messze, idegen földön.
A megemlékezés elején Bakcsi Csilla József Attila A Dunánál című verséből idézett pár sort, amivel rávilágított az emlékezés fontosságára, „ugyanis az emlékezéssel visszahozzuk a múltat a jelenbe és átadjuk a jövőnek”. Arról is szólt, hogyan kezdett érdeklődni és kutatni jó pár évvel ezelőtt barátnőjével, Kisgyörgy Bertával az elesett albisiak után, kiemelve azt a tényt, hogy mindkettőjük családjában voltak elesett honvédek. Elmondta, hogy a táblán szereplő ötven személyen kívül hárman – Elekes Károly, Gidófalvy Domokos és Kovács Dániel – nem a harctéren, hanem menekülés közben veszítették életüket, vagy itt, a faluban lőtték agyon a vörös hadsereg katonái, az ő nevük nincs az emléktáblán. „Legyen ez a mai nap is az összetartozás napja” – mondotta a nyugalmazott magyartanár, aki beszédét Illyés Gyula Ne feledd a tért című versének soraival zárta, majd felkérte Kisgyörgy Zoltánt, lapunk főmunkatársát, hogy méltassa a különleges eseményt.
„A falunak, az egyházközségnek van egy különleges hangulata, sok kedves ismerőssel” – mondotta a vidék, a kis falu kiváló ismerője, aki rövid beszédét a rá jellemző humoros történetekkel színesítette. A táblát Bakcsi Csilla felkérésére Kisgyörgy Zoltán és Kisgyörgy Berta leplezte le. Az emlékjelt Tódor Béla, az egyházközség lelkipásztora áldotta meg, majd a faluközösség nevében két albisi megkoszorúzta azt.
Az ünnepséget Bakcsi Csilla nyitotta meg
A nem mindennapos esemény a műemlék templomban kulturális műsorral folytatódott. A szervezők a műsorszámokat az ünnephez méltó irodalmi és zenés alkotásokból válogatták. Elhangzottak Petőfi Sándor, Majtényi Flóra, Gyóni Géza, Radnóti Miklós és Váczi Mihály versei Berde Zalán, Daragics Patrik, Albert Erika, Vizsuly Boróka és Bod Lívia, valamint a versmondó csoport előadásában. A szavalatok között fellépett az egyházi énekkar. Az ünnepség végén elhangzott a magyarok világhimnusza, a magyar és a székely himnusz.
A rendezvény a művelődési otthonban a Tudásunkkal kézen fogva a közösségekért elnevezésű szakkörtámogatási program keretében készült, különféle munkákból álló kiállítással és szeretetvendégséggel ért véget.
