A múlt század ötvenes éveiben, amikor mikós kisdiák voltam, a szentgyörgyi textilgyár kirándulást szervezett munkásainak a Rétyi Nyírbe. Édesanyám magával vitt, ez volt az első kirándulásom a Nyírbe. Nyitott teherkocsin robogtunk a nyári hőségben. A kiruccanást még csak Sugásfürdő előzte meg, mely közel volt szülőfalumhoz, Árkoshoz, de azt csak gyalog lehetett megközelíteni. Jól emlékszem, mit csomagolt édesanyám, és egy gyári mérnök bácsi magyarázta a Nyírben, hogy nyírfa mindenütt van felénk is, de ilyen sok és ilyen szép csak itt, a Rétyi Nyír ezért híres kirándulóhely!
Ha Nyírvidék, akkor előbb a nyír
Nem találom túlzásnak a Nyírvidék nevet, mert ez a hely sok szempontból meghatározó szomszédságba gyűjti Réty települést és a hozzá tartozó falvakat, de az uzoni kötődésű Szentivánlaborfalvát és Sepsimagyaróst is: akár a tüzelő, akár a mezőgazdasági és a legeltetési, akár pedig a tájképi értéket nézzük.
Jóval az 1989-es rendszerváltás előtt, 1970-ben jelent meg néhai Kónya Ádám (1935–2008) és Kovács Sándor (1928–1984) sepsiszentgyörgyi tanárok, természettudományi írók tollából egy akkor újszerűnek mondható, alig 36 oldalra rúgó népszerűsítő jellegű kiadvány. Értéke miatt kiadására még a megyei pártvezetés is rábólintott. Ötvenhárom esztendő telt el azóta, s már akkor egyfajta aggályaik voltak a szerzőknek a védelemre szoruló Nyír sorsával kapcsolatosan. 1970-ben a Székely Nemzeti Múzeum botanikusa, Kovács Sándor ezeket írta:
„A tájnak nevet adó nyírfa boreális reliktum, akárcsak a hely növényritkasága, a vidrafű, a tőzegeper. Jellegzetes szárazságtűrő növénye a homoktövis. A buckák között kéklő tavak víztükreit a békalencse, a békatutaj, békaszőlő és a tócsagaz szövedéke fedi. Ritka növényfaj is él itt: a rovarevő aldrovanda és a tenyérnyi fehér virágait egész nyáron nyitogató fehér tavirózsa (Nymphaea alba). A tőzegesek mohagyepében él a szintén ritka kerek levelű harmatfű a tőzegpimpó és a fürtös lizinka társaságában. Itt találnak otthonra a böjti récék, tavaszi madárvonulás idején pedig a bíbicek, csérek, szerkők ütnek tanyát. Szívesen időzik itt a vöcsök, a szárcsa. Népesebb az éneklőmadarak hada, a nádasok apró madárvilága. A Nyír állandó lakója az őz, a szarvas. Gyakori a róka, a borz, a mókus, vadmacska, mezei nyúl és a vaddisznó. A tavak-lápok kedveznek a kétéltű fajoknak: a tarajos és pettyes gőtéknek. A sok-sok békafaj között egy sztár is van. Ez a reliktumnak tekinthető mocsári béka. Párzásuk idején a hímek világoskék színű nászruhát „öltenek”, s annak végeztével azt „levetkőzik”.
Rétyi utcakép
Ma már nem annyira az emberi tevékenység, mint bolygónk éghajlatának sejtett és bejött változása okozza a kistáj élővilágának veszélyeztetettségét, mert szárazabbra változott a térség. A lejtőre jutott védett terület regéjéből is érezhető már egyfajta régebbi kétely. Íme, hogy szól a rétyi Salamon Margittól közel fél évszázada gyűjtött legenda. „Régen a Nyír nem ilyen volt. A tavak mélyén, díszes palotákban szépasszonyok – tündérek – laktak manók társaságában, óriáskígyókkal, teknősbékákkal. Nappal soha sem mutatkoztak. Este, amikor minden elcsendesedett, a partra jöttek, fürödtek, táncoltak, zsivajt rendeztek. A szomszéd falvakban is hallatszott dévajkodásuk. Vidámságuknak neszét vették a szacsvai vár rablólovagjai. Meglesték őket, és hírüket vitték a vár urának. Az azt parancsolta, hogy az összest elejébe vigyék! A rablólovagok rátörtek a szép tavi lakókra. De lett is riadalom, sírás-rívás, s a környék lakói kapákkal-kaszákkal siettek segítségükre. Későn érkeztek: mind ellovagoltak velük Szacsva felé a zsiványok. Az ott maradt tavi lakók éneke egyre szomorúbb lett, s egy idő után az is elmaradt. Eltűntek a vidékről a tündérkisasszonyok is, kiszáradtak a lakatlan tavak, megfogyatkozott a kupánvirág is, pusztulni kezdtek a nyírfák. Azóta az itteni népek sem becsülik.”
Tökéletes a fél évszázados jóslat: düledeznek már a vén nyírfák, megcsappant a vizes tavak száma, kevesebb a ritkább és régebben jelzett növények-állatok egyedszáma, a mutatós és hangulatos nyírfa helyébe tolakodik az erdei fenyő, az éger, s még az újból megjelent cserjeféle, a seprűzanót is.
Az természetes, hogy az élőhelyek egyfajta pusztulásnak vannak kitéve, ez az oka annak, hogy a Nyírrel kapcsolatos írások zöme baljóslatú, nekünk, élőknek azonban azt kell védenünk, arra kell vigyázni, ami jelenleg még érték, ritkaság és kuriózum. Ebben értettünk egyet volt tanítványommal, Szőcs Zoltánnal, akivel – mint a kérdéskörben jártasabbal – a Nyírrel kapcsolatos gondokat-elképzeléseket osztottuk-szoroztuk.
Dombora Lehel polgármester
Háromszék Szaharája
De honnan van a homok? Miképpen keletkezhetett itt a dűnéket alkotó homok, melyet később meghódított a növényzet, s melynek nyomán Orbán Balázs Háromszék Szaharájának nevezte e helyet?
Bulla Béla (1906–1962) geográfus és akadémikus közelítette meg a választ az Olt völgye szakaszos geomorfológiai eredetű kialakulását kutatva 1948-ban, aki a Rétyi Nyírben is járt. A Nyír az általunk Rétyi-szorulatnak nevezett térségben helyezkedik el, ott, ahol megszakad a Bodoki- és a Bodzafordulói-hegység egyébként azonos geológiai összetételű vonulata. Feltételezzük, hogy a kiszáradt Felső-Háromszéki-medence uszadékhomokját kapta fel és rakta le az erős jégkorszaki szél a szorulatban, ahol elvesztette erejét, ugyanis a Nyírhez hasonló dűnés terület máshol sehol sem ismert a Székelyföldön.
A több éve emlegetett általános felmelegedés okozhatta, hogy alaposan leesett a talajvíz szintje, károsodott a vízre alapozó élőhelyek élővilága, ezek képezték-képezik a közel 15 négyzetkilométer terjedelmű homokdűnés alapú, részben erdővel borított természetvédelmi területet, a kimondottan védett terület csupán 2,5 négyzetkilométer, mely még tavirózsáiról és különleges flórájáról híres.
A védett területnek két fontos része van: a központi fekvésű Nyíres, valamint a Szentivánlaborfalva és Uzon közötti maradék tóvilág igen fontos övezete.
A Rétyi Nyírnek könyvtárra menő irodalma született az utóbbi másfél évszázadban. Jelenleg olyan botanikai és dendrológiai szaktanulmány érdekelné a Nyír-barát tábort, amely pontosan leírja, melyek azok a reliktum (jégkorszaki maradvány), avagy nem reliktum eredetű, de ritka növények vagy állatfajok, amelyek átvészelték az eddig eltelt szárazabb időszakot, és még megtalálhatók most is a Nyírben. Van, aki látott kerek levelű harmatfüvet a Nyírben, mások nem. Van, aki látott homoki tövist, mások nem. Van, aki azt állítja, hogy nemcsak a Nyírben él a kék mocsári béka (Rana arvalis arvalis), hanem a szentiványi Kupán-övezetben is (Kupán-tó, Béldi-tó, Harangos-tó).
A Nyírnek jelenleg két nagyobb vizes tava van: az Ásott-tó és a Nicole Kidman ausztrál-amerikai Oscar-díjas filmszínészről elnevezett. Utóbbi onnan ered, hogy 2002-ben a Rétyi Nyírben forgatták a Cold Mountain (Hideghegy) című film néhány jelenetét, melyben több neves színész mellett szerepel Nicole Kidman is.
A Nyírben már nem élnek az évtizedekkel ezelőtt oda telepített fácánok, a szintén telepített népesebb dámvad csorda viszont jelen van. Kelemen Gellért szakavatott vadász elmondta, hogy kirándulók, látogatók, legelő állatok miatt 2016 óta nem folyik vadászat a Nyírben. Nyolc medve azonban ott él, köztük bocsos is, a Nyír árnyékában töltik a napot, s éjjel látogatnak ki a környező mezős területekre. Kétségen kívüli, hogy a Nyír arculata állandó változásban van, jelenleg Réty község térségének vonzó turisztikai övezete.
Dombora Lehel polgármester szerint jelentős pénzalappal rendelkeznek, amit már régebb arra a célra kaptak, hogy nyírfacsemetékkel telepítsék be a kihalt-kidőlt nyíresek helyét, de a védelmüket szolgáló fémsövény felszerelése egyelőre környezet- és tájvédelmi akadályokba ütközik. Miképpen a védett terület bekerítése is, aminek azonban anyagi és más akadályai is vannak.
Deák Botond lelkész
Élet és mese a Nyírperemen
Nyáron sincsen szünet itt, zajlik az élet. A Rétyhez tartozó települések mintegy 24 mellékutcájára hamarosan aszfalt kerül mintegy hat kilométer hosszúságban – fogadott a jó hírrel Dombora Lehel polgármester –, készül az ivóvíz- és kanálisrendszer bővítésének tervezete. Új tetőzet épült a rétyi református lelkészi lakra a Bethlen Gábor Alap, a helyi önkormányzat támogatásával és az eklézsia önerejéből, a templomtorony javítását és festését a községi tanács fizette – egészítette ki Deák Botond lelkész, aki 23 éve pásztorolja a községközpont híveit. Sikerrel zajlott le a napokban a püspöki vizitáció. Felavatták a komollói ravatalozót, hamarosan avatni fogják az egyházközség tulajdonában levő felújított kultúrotthont is.
A falu nevét „dallamosnak” nevezte a 90. életévében lévő dr. Nagy Lajos nyugalmazott rétyi családorvos és helytörténész, a falu történetírója. Komollón római katonai tábor állott. A helyi legenda ide helyezi Kámélusz király várát, s tőle eredeztetik a falucska nevét is. Ő emeltette a várat, rabszolgái surcukban (kötényükben) hordták össze a Várhegy temérdek földjét. Velük ásatta ki a mély sáncokat is, a Várkutat – mesélték nekem is a régi öregek. A vársánc vizét az Angyalos pataka táplálta, a kút nagyon mély volt. Ha valaki abba le merészelt menni az ott elrejtett temérdek kincset megkeresni, örökre megnémult.
Vidékszerte fél évszázaddal ezelőtt ismert volt egy szólásmondás is: „Kuporog, mint Komolló végében a mennykő.” A nagy víz, a Feketeügy vonzotta az istennyilát – magyarázták a régiek. Komollón egymást követték a villámcsapások és az azok okozta nagy tüzek. Mára már a szólásmondásnak is csak az emléke maradt. Amióta a falu közelében halad el a magasfeszültségű villanyvezeték, fémből készült tartóoszlopain villámhárítókkal, ismeretlen a faluban a villámcsapás – magyarázzák eltűnésének okait a ma élők.
Komolló új ravatalozója
Komolló szomszédja: Munkásfalva
Nem más ez, mint Szentivánlaborfalva, abból is kiemelten Laborfalva. A régiek szerint a falu neve a labor deák szóból származik, ami munkát jelent. Ugyanis a szomszéd komollói vár urának, Kámélusznak itt laktak volna a munkásai, Laborfalva régen tehát Munkásfalva lehetett.
A község határán halad át az úgynevezett Laborvölgye, ez is a labor régi kifejezést őrzi – magyarázzák a mindent tudó helyiek. Ezen keresztül valamikor régen szintén „rézhíd” állt, amit Orbán Balázs is megemlít mint regetöredéket, de ismerik Laborfalván is, mert a szentiványi krónikás, Kányádi N. Mihály is ír róla Összeházasodott falvak című munkájában (2020).
Vagyon tovább az Égető-domb, melyen köztudat szerint a bűnösöket égették meg – él tovább a rege a maiak ajkán. A Feketeügy és a mogyorósi Cserefarka között valamikor kiterjedt tölgyerdő állt – így tovább a krónikás –, méretes uszadékfáit megtalálták az árterület lecsapolási munkálatainak alkalmával. Ekkor pusztult el a folyó menti számos maradéktó, melyekben a sárga tavirózsával együtt – amit kupánvirág néven ismernek a környékbeliek – még élt itt a fehér tavirózsa is. Jelenleg a Kupán-tó és a Béldi-tó őrzi a hajdani vízvilágot. A rege szerint a mongol hordák idején uzoni Béldi János éppen az utóbbi tó nádasaiban rejtőzködött, feltételezhető, hogy a tó neve is őtőle származik.
Dezső László lelkész
De hadd mosolyogtassuk meg az olvasót egy újabb kori szentiványi történettel is. „Ferenc Károly kovácsmester és horgász ismert ember volt a faluban. Ha valakinek szívességet tett, szerszámot javított és fent, a kapott lejecskét szivarra, italra valóként eldugta felesége elől egy kidobott főzőkályha rejtekébe. Pecázásból érkezett haza a Feketeügyről, meghívott volt Hidi Jancsi kocsmájába. Észrevette, hogy nincs a helyén a vaskályha. Hova lett a kályha? – kérdezte feleségét, Piroskát. Valami cigányok ócskavasat kerestek és eladtam 50 lejért! – jött a felelet. Az öreg a fejéhez kapott és bevallotta az asszonynak, hogy a kályha hamutartójában több mint 200 lej dugott pénze volt. Felesége felmérte a bajt, majd elájult bánatában. Nem volt mit tenni: idegen cigányok voltak, hiába keresték volna. Se kályha, se pénz!”
Ebben a faluban is van nyír, a Szentiványi Nyír. Valamikor Szentiványi Miklós ültette, a nagyobbik nyíres folytatásában – tudtam meg. Az évtizedek folyamán a sarjerdőből fenyves lett, még a fekete gólyák is szeretnek abban fészkelni – írta a krónikás, régen még téli tüzelővel is ellátta a falut.
Munkás nyárban jártuk a falut. A természetvédelmi terület déli részén most van épülőben a Feketeügy új betonhídja, a terv szerint nem fogja károsítani védett környezetét. Uzon keleti kijáratának övezetében aligha veszélyeztetné valami a Nyír Feketeügy menti partvonalát, ahol a folyót követő keskenyebb övezetben néhány holtmeder-maradvány, ritkább vízkedvelő növényfaj még élhet. Ez a hely a védett terület legdélibb pontja. Az Uzonban hamarosan beinduló földgázvezetés csak a községközpont déli részén szeli át majd Illyefalva és Uzon között a Szépmező egy részét. Az Uzon és Sepsimagyaros között kiépített korszerű aszfaltozott útszakasz alatt átereszek épülnek a Csere-hegy felől a Feketeügy felé tartó felszíni vizek lefolyásának megkönnyítése végett.
Lisznyó és Sepsimagyarós települések távolabb esnek a természetvédelmi terület délkeleti határától. Szerettem volna tisztázni Sepsimagyarós felől a Rétyi Nyír védett területén áthaladó szekérúttal kapcsolatos aggodalmakat, de a szakavatott személyt szabadságolása miatt nem tudtam elérni.
Új híd a Feketeügyön
A nyíres világ keleti peremén
A keleti széleken már nem a természetvédelmi területet fenyegető veszélyeket kutattuk, hiszen mind Egerpatak, Szacsva, mind Bita a Nyír határvonalán kívül helyezkedik el, de a haladást, a tudni- és látnivalót ezeken a településeken is szemmel követtük.
Szacsvát már aszfaltos úton közelítettük meg, ami majdnem a Vadaskert bejáratáig tart. Kelemen Gellért, az Abies Hunting Kft. vadászati szakembere elmondta, hogy keresett a Szacsvai vadaspark, melyben jelenleg kárpáti szarvas, dámvad, őzek és muflonok élnek, Szacsván működik a cég vadász vendégháza is. Dezső László Levente egerpataki református lelkipásztor örömmel jelentette, hogy kezdetét vették a szacsvai műemlék templom restaurálási munkálatai, melyről lapunk is beszámolt olvasóinknak. Bitán lencsevégre kaptuk a Feketeügyön áthajló vadonatúj hidat, a falu közötti új aszfaltos útszakaszt, jelezték a helyiek, hogy újra működik a borvizes furat, nagy kincs a hideg szénsavas víz nyáron a mezőföldi kánikulában. Szabó Ernő falufelelőssel és egyházgondnokkal, Könczei Katinka református lelkipásztorral a település és az egyházközség napi gondjait osztottuk meg.
