Pontosabban minden bizonnyal korábban is rájöttek erre, már az első negyedéves adatokon látszott, hogy hiba csúszott a kalkulusba – a bukaresti kormányok azonban mindig szerették megvárni a nyarat az elkerülhetetlen korrekciós intézkedésekkel. Most előbb a tanügyi sztrájk, majd a kormányzati vetésforgó körüli viták miatt szorult háttérbe a költségvetés ügye, aztán a koa­líciós egyeztetések is elhúzódtak, lényegében az intézkedések jelentős részéről máig nincs megállapodás – ez mind igaz, de a korábbi kormányok is általában nyár derekára, augusztusra időzítették a népszerűtlen döntések bejelentését. Afféle hagyomány ez itt Romániában, talán a Victoria-palotában úgy ítélik meg, könnyebb elviselniük az embereknek a rossz híreket, ha közben hét ágra süt a nap, csábít a tenger, hívnak a hegyek. Lehet is ebben valami, de ha ideig-óráig működik is ez a stratégia, legkésőbb ősszel mégiscsak lehull a lepel, a döntések következményeit pedig mindenki a saját bőrén, saját zsebén érzi majd.

Ha a Marcel Ciolacu kormányfő és Nicolae Ciucă szenátusi elnök által bejelentett, illetve a sajtón keresztül megszellőztetett döntések mögé nézünk, akkor azt látjuk, hogy a hatalom szükségszerű és igazságosnak tetsző kiadáscsökkentési program révén próbálja elterelni a figyelmet a mindenkinek fájó bevételnövelési intézkedésekről. Kétségkívül, igen jól hangzik, és szükséges is az államapparátus karcsúsítása, bizonyos intézmények összevonása, az „indokolatlan” pótlékok megszüntetése, a vezető tisztségek számának csökkentése, tetszetős az államtitkárok számának csökkentése, az állami vállalatoknál a takarékossági csomag is – minderre voltaképpen akkor is szükség lenne, ha történetesen fél év után nem tátongana 37,21 milliárd lejes lyuk az államkasszában.

A hivatalosan bejelentett kiadáscsökkentő intézkedésekkel nem csupán az a baj, hogy egyelőre kérdéses, mennyire hatékonyak, hiszen egy sor „megszorításról” máris kiderült, azok már érvényben vannak, hanem az is, hogy a költségvetés még így sem kerül egyensúlyközeli állapotba, a deficit jóval meghaladná a tervezett 4,4 százalékot. Az már világos, hogy ezt nem tudják tartani, a cél az, hogy valamiképpen 5 százalék alatt maradjanak, és így elkerüljék az uniós források egy részének megvonását.

A hatmilliárdos kiadáscsökkentési csomag mellett ezért szükség van a bevételek növelésére is, ugyancsak hatmilliárd lejjel. Erre pedig más megoldást nem látnak a kormányzók, mint a vállalatokat és a lakosságot sújtó adók és terhek növelését. Így aztán készül is az adótörvénykönyv módosítása: tervezik többek között bizonyos kedvezmények eltörlését az építő- és élelmiszeriparban dolgozók, informatikusok körében, az általános forgalmi adó növelését, a mikrovállalkozások adózásának módosítását, illetéket vetnének ki az ingatlantranzakciókra, növelnék az osztalékadót.

Nincs vállalkozás, amelyet valamilyen módon ne érintetnének a tervezett intézkedések, aligha akad olyan magánszemély, aki közvetlen vagy közvetett módon ne érezné majd a zsebén a megszorításokat – és nem enyhít ezen a problémán sem az állami kiadások visszafaragása, sem az augusztusi kánikula.

Borítókép: Facebook / Marcel Ciolacu