Az Erdély Café sátorban az is elhangzott: e helyszínen fontosnak tartják Tusványos régi szellemiségét is, a magyar–román párbeszédet. A Tudor Giurgiu és Kósa András László részvételével tartott, Erdély-kép a kulturális diplomáciában című panelbeszélgetés ehhez az elképzeléshez illeszkedett, az előadókat Pataky István, a Maszol.ro főszerkesztő-helyettese kérdezte.

A kolozsvári származású, jelenleg is ott élő Tudor Giurgiu a TIFF születéséről elmondta: a 23 esztendeje ott kezdeményezett s azóta évente megszervezett filmfesztivált kulturális projektként találta ki. A kétezres évek elején a Funar nevével is fémjelzett Kolozsvár kulturális értelemben sivár helyszínnek számított, szükség volt változásra, ő maga is úgy érezte, cselekednie kell, a városban alig történt valami, miközben az értelmiség, a diákok várták a kulturális rendezvényeket. Az is célja volt, hogy a filmfesztiválra külföldi vendégek is eljöhessenek, miként arra is gondolt, magyar alkotásokat is be kell mutatniuk, tekintettel a kolozsvári Janovics Jenő örökségére is.

Húsz év után a TIFF már jelenséggé nőtte ki magát – állapította meg Tudor Giurgiu –, egy-egy rendezvény minden eseményére már ő maga sem jut el, s úgy véli, nagyon fontos, hogy nyomokat hagyjanak a legfiatalabbak fejében, lelkiismeretében. Úgy vélekedett, az is a filmesek szerepe, hogy hidakat építsenek az emberek között, így egy filmfesztivál tanulási lehetőséget jelent, a különböző kultúrájú és nemzetiségű résztvevők megismerhetik egymást.

Kósa András László megjegyezte: a bukaresti Liszt Intézet a kezdetektől a TIFF támogatója, ugyanis a kolozsvári filmfesztivál révén tudják magyar kultúrával megszólítani a román közönséget. 2018-ban, a centenárium évében Tudor Giurgiu vállalta, hogy a TIFF-en életműdíjat adományozzanak három magyar filmesnek, ez példátlan gesztus. De a fesztiválon túl is együttműködnek, a Transilvania filmforgalmazó többször vásárolt már magyar filmeket, amelyeket eljuttat a romániai mozikba. Emellett Tudor Giurgiu élen jár a román–magyar filmes koprodukciók létrehozásában is, ez is kiemelten fontos, most Fóton éppen a Hunyadi-filmet forgatják.

Kósa András László fel­idézte, 2012. szeptember elejétől vezetője a bukaresti magyar kulturális intézetnek, intézményük egy központi, százéves épületben található, a kormánypalota árnyékában, s eleinte úgy képzelte, ott folyamatosan történnie kell valaminek, ám mostanra egyértelművé vált, fesztiválok világát éljük, így ők is ezeket a rendezvényeket karolják fel, s mára már nincs olyan jelentős román kulturális fesztivál, amelynek ne lennének partnerei. Lehetővé teszik, hogy minél több román nemzetiségű ember számára láthatóvá váljék a magyar kultúra.

Két, általa igen fontosnak tartott rendezvénysorozatot említett meg Kósa András László, amelyet az elmúlt években a bukaresti Liszt Intézet szervezett: nagyon pozitív román fogadtatásban részesült az Erdély másfél évszázada című, három évig tartó előadás-sorozat, a másik pedig egy néprajzi rendezvénysorozat, melynek során szintén három éven át néptáncestek révén bemutatták Erdély néprajzi tájegységeit. De támogatják a Duna-delta településein szervezett Ivan Patzaichin Fesztivált is, ugyanis a névadó, 2021-ben elhunyt, lipován származású olimpiai bajnok és Wichmann Tamás magyar kenuvilágbajnok között legendás barátság alakult ki. E fesztivál kapcsán azzal is szembesült, hogy a tulceai sportiskola igazgatója egy háromszéki magyar ember.

Tudor Giurgiu beszélt az erdélyi színházi és filmes alkotókról is, megjegyezve: Erdély nagyon különbözik Románia más térségeitől, de a magyarországiaktól is. Fontosnak érzi, hogy felkarolják a kolozsvári filmes és színházi képzést nyújtó egyetemeket, s hogy felhívják a figyelmet az erdélyi rendkívüli tehetségekre. Visky Ábel fiatal filmrendezőt említette, aki már Budapesten is elismert. Azt is megjegyezte, segíteni próbálják a Magyarországon is dolgozó fiatal, tehetséges erdélyi alkotókat is, megpróbálják őket bevonni a romániai filmgyártásba is.