Bármennyire is logikusak az érvelések, melyekkel a gyógyszerek elmúlt napokban bekövetkezett, helyenként meghökkentő drágulására igyekeznek magyarázattal szolgálni, próbálják elhitetni, hogy az árrobbanás elviselhető, a romániai átlagpolgár számára mindez sovány vigasz.
Bizonyára igaz, hogy az előző kormány áprilisban kényszerből fogadta el az augusztus elsejétől érvényes áremelést több mint háromezer készítményre, engedve úgymond a gyártók elvárásainak, illetve megelőzendő, hogy adott gyógyszerek eltűnjenek a piacról, a kisember számára azonban ez csak egy dolgot jelent: újabb termékekért kénytelen még mélyebbre a zsebébe nyúlni. Ráadásul egyre többen kongatják a vészharangot, hogy az elkövetkező időszakban a regnáló kormány tervezett, „mindenáron és bárhonnan pénzt szerezni” intézkedései miatt újabb áremelkedésekkel kell majd szembenéznünk, nagy valószínűséggel az alaptermékeknél és az alapszolgáltatások – áram, gáz, víz – áránál.
Lehet, jól hangzik, miszerint a szaktárca még áprilisban úgy sáfárkodott, hogy főképp az olcsóbb készítmények dráguljanak, illetve azok is csak az éves infláció körüli mértékben, ám ha a távolról sem biztató előrejelzések bejönnek, akkor bizony a bűvös 14, illetve 7 százalékos ugrás is igen fájdalmas lehet. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy egyes széles körben használt, ajánlott készítmények, mint a folsav ára messze nem ennyivel ugrott meg, hanem nagyjából a duplájába kerül. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyes készítmények olcsóbbak lettek, és ezek valamelyest billentenek a mérlegen, viszont a teljes képet nézve ez kevés a megnyugváshoz.
De talán nem is maga a drágulás az, ami a legelkeserítőbb ebben a történetben, hanem az a tény, hogy ismét fény derült arra, az ország mennyire kiszolgáltatott a gyógyszergyártás és -beszerzés területén. Jobb helyeken talán vészjelzésként szolgálna, hogy az elérthető árú gyógyszerek alapanyagának legkevesebb nyolcvan százaléka Kínából és Indiából származik. Tegyük itt hozzá, hogy ráadásul a gyártás meghatározó része is külföldi kézben van, a kevés hazai pedig képtelen felzárkózni és legalább valamelyest egyensúlyban tartani a hazai piacot, hogy ne legyünk ily mértékben kiszolgáltatva a gyártási, szállítási árak ingadozásának.
Egy másik szintén aggasztó elem, amiről az illetékesek nem szívesen beszélnek, hogy olyan országban élünk, ahol a lakosság általános egészségi állapota egyre rosszabb, és bizony a gyógyszerek megvásárlása az állami kompenzáció mellett is egyre komolyabb megterhelést jelent a családoknak. De lévén, hogy olyan termékekről van szó, melyek sokszor nélkülözhetetlenek, sajnos, a drágulásokat is kénytelenek vagyunk lenyelni, és közben tudjuk, lehetne akár másként is.
Borítókép forrás: Pixabay