Lapunk egyik korábbi számában Bálint Gábor útban hazafelé címmel Bakk Pál helytörténész közölt írást abból az örvendetes alkalomból, hogy a szentkatolnai székhelyű Bálint Gábor Egyesület kezdeményezésére a Kelet-kutató nyelvzseninek egész alakos szobrot fognak állítani a közeljövőben (Háromszék, 2008. február 12.).
Mára immár elkészült a szobor is Petrovits István műtermében (képünk), csupán (!) bronzba, időtálló, nemes anyagba való öntésre vár, hogy a tudós nevét viselő iskola parkjában felállíttassék. Bálint Gábor emlékezetének ébren tartásáért ennyit tehet, de ezt meg kell tennie a szülőfalunak, tudományos örökségét ugyanis a szakma ápolja, sőt, egyre nagyobb fontosságot tulajdonít annak. Az utóbbi két-három évben kézzelfogható jelei voltak ennek. 2005-ben Budapesten adott ki válogatást Bálint munkáiból a háromszéki származású Zágoni Jenő, 2006 decemberében emlékkonferenciát rendeztek jeles anyaországi és nyugati előadók részvételével ugyancsak a magyar fővárosban, s az ott elhangzott előadásokat kötetbe szerkesztve A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései címmel Obrusánszky Borbála 2007-ben megjelentette. Legújabban pedig a Hágában kiadott Mikes International 2008. április—júniusi számában jelent meg — a tudós életműve iránti növekvő érdeklődést igazolandó — egy, az Erdélyi Múzeum-Egylet keretében 1894-ben tartott Bálint-előadás szövege. A Minő fajúak a japánok (nipponiak)? eredetileg az Erdélyi Múzeumban jelent meg, de úgy tűnik, érvényességét az eltelt több mint száztíz év sem kezdte ki. Bizonyság erre, hogy a Magyar szellemi fórum alcímet viselő s a hollandiai Mikes International Alapítvány által kiadott rangos periodika fontosnak tartotta újraközlését. Az alábbiakban részletek olvashatók ebből a Bálint-dolgozatból.
