László Zsuzsa
Hogy is van azzal a bizonyos pohárral? Amelyik félig tele, félig üres, és aztán rajtunk áll, hogy melyik felét nézzük. Egyébként is, folyton a szemünk előtt lebegtetik a „think positive” (gondolkodj pozitívan) tanítást. Már így angolul, ahogy minden zeng manapság. De ezt biztos mindenki érti, még ha angolból nem is jeles. Én is értem, csak bármennyire is próbálom alkalmazni, nem mindig sikerül. Legalábbis bizonyos helyzetekben hirtelen elboruló agyam nem mindig megfelelően reagál.
Történt ugyanis, hogy a kis pirossal, a már nem fiatal, de igen hűséges autómmal indulunk haza. Ragyogó napsütés, gyönyörű táj, szól a zene, a hátam mögött három remek hét a világ legszebb, legegyszerűbb pontján, ahol bennem minden a helyére kerül. Aztán… Beérek a legközelebbi kisvárosba, harminc fokban ötméterenként le kell állni, vezetik a gázt, az ott lakók megérdemlik végre. Csakhogy igen nehéz haladni, és egyszer csak a kis pirosnak elege lesz, a sok ki-, bekapcsolást megunja, nagyot csattan, hatalmas fekete füstöt okád ki magából elég ijesztő hangok kíséretében. Rémületem majdnem akkora, mint pár nappal azelőtt, a macilátogatás idején.
Mit lehet ilyenkor tenni? Nagyon óvatosan, csak félig-meddig félrehúzok, nem merem tovább burrogtatni ebben az állapotban az autót, nehogy felrobbanjunk! Hívom a szerelőmet, persze majd’ kétszáz kilométerről, látatlanban nem sokat tud segíteni. Hívom a lányomat, hogy ne várjon, nem tudom, mi lesz. Szerencsére kiegyensúlyozottabb, mint az anyja, két perc alatt kikeres az interneten egy ottani szervizszámot, küldi. Hívom őket, kedves hang ígéri, hogy amint lehet, érkeznek. És megteszik, kihalásznak a forgalmi dugóból, kicsi autóm bekerül a szervizbe, megszületik a diagnózis, hát egyáltalán nem biztató…
Nem fogom most az egész történetet elmesélni, de a kicsi piros egy utánfutón és jómagam előtte, egy csendes ember mellett, mikor csevegve, mikor nem, valahogy hazaértünk. Nem ingyen történt, és még nincs vége, az autó további diagnózisokra vár. És itt jön vissza a fele üres, fele tele pohár története. Nem fogok azon siránkozni, hogy a gatyám rámegy erre a kis autós mesére, mindaddig, amíg… történhetett volna az erdő közepén, ahol nincs jel, nem tudok félrehúzni, és esteledik. Vagy amikor az autót leteszik az itthoni szerelőmnél, kínlódhatok a sok csomagom hazahurcolásával, ha egy barátom két perc alatt nem terem ott és haza nem visz.
Azt nem is mondtam, hogy a maroshévízi autószerelő műhely (mert ott történt) épp készült bezárni, amikor hívtam őket. Hát akkor hogy is van azzal a pohárral? Ez is egy tapasztalás, és végképp nem a világvége…
Borítókép: Pixabay
