A Kisebbségi jogok háborúban és békében című beszélgetés elején Szili Katalin leszögezte: a magyar kisebbségi közösségnek magának kell eldöntenie, hogy milyen irányban szeretne haladni, „az anyaországból pedig ezt kell segíteni, a mi célunk az, hogy ehhez minden támogatást megadjunk”. Hisz a magyar alaptörvény is úgy fogalmaz, hogy Magyarország felelősséget visel a határon kívül élő magyarságért.
 

Háború és jogfosztás

A háborús körülmények vagy békében történő nemzetpolitikák között valójában nincs különbség, és mégis van, mert a háborúk árnyékában általában nem szoktak a nemzeti kisebbségek sorsáról beszélni. Tehát az első és legfontosabb szempontjuk a béke megteremtése, Magyarország ezt kéri mindenkitől, beleértve az Európai Uniót, mely valamiért folyamatosan táplálja ezt a háborút – mondta a miniszterelnöki főtanácsadó, majd felvázolta azokat a történéseket, melyek aggodalomra adnak okot. Ukrajna 2017 szeptemberétől az EU társult országa lett, és ezzel szinte egy időben megszületett az az oktatási törvény, mely valójában jogszűkítést vagy éppen jogfosztást jelent, 2022-ben pedig megalkották azt a kisebbségvédelmi törvényt, mely előírja, hogy az egyéneknek asszimilálódni szükséges – jellemezte röviden az ukrajnai helyzetet Szili Katalin. Minél inkább közeledik Ukrajna az EU-hoz, annál inkább elengedi a kisebbségi jogokat – jelentette ki.
 

Aggasztó törvények

A kárpátaljai Dobsa István kijelentette, hogy Ukrajnában kettős folyamat játszódik le: egyrészt van egy nagyon erős törekvés az euroatlanti integráció irányába, másrészt a nemzetállam megteremtése zajlik. Utóbbi rendkívül hátrányosan érinti immár évtizedek óta a nemzeti kisebbségeket, így a kárpátaljai magyar közösséget is. Ukrajna függetlenedése óta, 1991-től napjainkig folyamatosan romlott a helyzet, már Viktor Juscsenko ideje alatt elhintették a nacionalizmus magvait, melyek 2017-ben szökkentek szárba. Dobsa István három olyan dátumot emelt ki, amely segít megérteni az ukrajnai helyzetet.

Petro Porosenko hatalomra kerülése után úgy tűnt, hogy jobb irányt vehet Ukrajna és Magyarország kapcsolata, 2017 szeptemberében mégis aláírásra került a társulási egyezmény Ukrajna és az EU között, és néhány napra rá megszavazta az ukrán parlament az oktatási törvényt. Ennek idén szeptemberben kellene hatályba lépnie, de a Velencei Bizottság véleményezésére ezt ismét elhalasztották egy évvel, 2024 szeptemberéig. Ez a törvény nyelvi kasztokra osztja az anyanyelven történő oktatást, és a magyar közösségnek elemi szinttől középiskolás szintig folyamatosan kell áttérnie a tantárgyak ukrán nyelvű oktatására, ami hosszú távon a magyar iskolák teljes felszámolását jelentheti – mutatott rá a politikus.

2019 áprilisában, már Zelenszkij ideje alatt elfogadták a nyelvtörvényt, mely lényegében a magánélet és az egyházi élet falai közé szorítja vissza az anyanyelv használatát. Ez a törvény szintén szembemegy az európai törekvésekkel és iránymutatással, amit az érdekképviseleti szervek nagyon sokszor hangoztattak minden fórumon, koncepciókat dolgozva ki, hogyan lehetne úgy fejleszteni az oktatást, hogy mellette ne történjen jogfosztás. Minden kárpátaljai magyar érdekelt abban, hogy az állam nyelvét megfelelően ismerje, de ehhez megfelelő módszertant kérnek – mondta Dobsa István.

2022 decemberében elfogadták a nemzetiségi közösségről szóló törvényt, mely előfeltétele annak, hogy Ukrajna tagjelölt státust kaphasson. De ez sem garantálja a nemzetiségi nyelvhasználatot, anyanyelven történő oktatást, sőt, visszautal a 2017-es oktatási és 2019-es nyelvtörvényre. „Mi nem vagyunk nemzetbiztonsági kockázat, csak egy dolgot szeretnénk: békében élni, és használni azt a nyelvet, amellyel megszülettünk, és amelyet a szülőföldünkön több száz éve használunk. Mert a legsötétebb sztálini korszakban is lehetőségünk volt erre, és mert az a kisebbség, amely egy uniós nyelvet beszél, és amely számos kapcsolattal rendelkezik a hátországban, sokkal inkább erőforrás, mint nemzetbiztonsági kockázat” – fogalmazott a politikus, hozzátéve: közvélemény-kutatások szerint a magyarok az ukrajnai idegengyűlölet egyik célpontjai, ami durva dolgokat vetíthet előre. Szili Katalin az őshonos közösségekről és a régiókról szóló törvényekkel egészítette ki az elhangzottakat. Előbbi nem tekinti őshonosnak az egyébként szülőföldjükön élő magyarokat, utóbbi pedig olyan határokról rendelkezett, hogy azokban a térségekben, ahol még többségben volt a magyarság, megváltozzon ez a helyzet.
 

A megértés nehézségei

Magyarországot és Szerbiát kivéve egyetlen trianoni állam alkotmányában sem szerepel államalkotó tényezőként az ott élő nemzeti kisebbség – emlékeztetett Szili Katalin. Vajon hogy lehetne segíteni az európai jog fejlődését, hogy lehetne előírni minden európai országnak, hogy alaptörvényükben ismerjék el államalkotó tényezőként a nemzeti kisebbségi közösségeket? – tette fel a kérdést. Kijelentette: amikor EU-s soros elnök volt Magyarország, akkor derült ki számára, hogy Nyugat-Európa számos döntéshozójának fogalma sincs a kelet-európai viszonyokról, hisz egyes európai országokban nem is tanítanak történelmet, csak földrajzot. Az őshonos nemzetiségi jogi státus megoldást jelenthetne az anyanyelven történő oktatásra és a nyelvhasználatra is Ukrajnában – tette hozzá Dobsa István.

Szilágyi Mátyás arról beszélt, hogy a háború lélektanilag is rendkívüli módon befolyásolja a lakosság döntéseit, megszabja egyes közösségi képviselők mozgásterét, retorikáját, amit mi nehezen tudunk megérteni, hisz Magyarországon több évtizede nem volt háború. Amíg főkonzul volt Beregszászon (2018–2021), azt tapasztalta, hogy ott nyugodtabb, történelmileg toleráns légkör érvényesült, amit jó lenne megőrizni, de ezt csak úgy lehet, ha megpróbáljuk megérteni a másik fél, másik közösség gondolat-, érzésvilágát. 1990 után sokkal jobb helyzet volt, papíron megvolt a viszonylag rendezett nemzeti kisebbségi jogérvényesítés lehetősége, de ez elkezdett megváltozni az új állami identitás, a modern Ukrajna felépítésével. Chișinăui nagykövetként (2012–2017) tudja, hogy a bukovinai románok esetében még súlyosabb problémák vannak: iskola-összevonások és -felszámolások, illetve az egyházi fennhatóság kérdésével kapcsolatosan is háború dúl.

Szili Katalin megjegyezte: nincs az a háborús helyzet, amely igazolhatja a jogfosztást, sajnálatból és együttérzésből nem lehet felmentést adni erre.
 

Álproblémák, korrupció

A következő kérdés az volt: miért kell védeni az ukrán nyelvet a magyartól vagy tatártól, miért veszélyeztetné a 150 ezres magyarság például az ukrán nyelv használatát?

Szili Katalin szerint sajátságos folyamat indult a Baltikumban: nem a nemzeti kisebbségek nyelvét, hanem a többségi társadalom nyelvét kezdték el védeni. Dobsa István szerint nagyon veszélyes, amikor a reálpolitikát érzelmi alapú politikára cserélik, az álproblémák kreálása elfedi „a piszkos nagy valóságokat”. Mint mondta, Ukrajnában figyelik a telefonokat, a közösségi médiát, és akik próbálnak tenni a jogcsorbítás ellen, azok vegzálásnak vannak kitéve. Európai felügyelet pedig nincs – mutatott rá.

A nemzeti kisebbségi jogok olyan helyeken sincsenek tiszteletben tartva Európában, ahol béke honol – tette hozzá Szili Katalin. Ezt mutatja a Minority SafePack is, mellyel ugyanúgy nem foglalkoznak az európai döntéshozók, pedig rendkívül fontos lenne hosszú távon is Európa számára.

Szilágyi Mátyás szerint régebbi keletűek ezek a kérdések, Ukrajna és Oroszország a legkorruptabb európai országok a Transparency International szerint, pedig amit ők látnak, az csak a jéghegy csúcsa. Erre kellene koncentrálnia az Európai Uniónak, csak így lehetne előrehaladás.

A közönség kérdéseire is válaszoltak a meghívottak, melyek a kárpátaljai esetleges autonómiáról, az Európa Tanácsnak a kisebbségekkel kapcsolatos pozitív döntései­ről, a fegyvergyártásról és az ebben érdekelt államoknak a háborús helyzet fenntartásában való szerepéről, a pénz társadalmakat formáló hatalmáról szóltak. Végezetül elhangzott egy szomorú következtetés: a kárpátaljai magyarságra a nyelvet illetően a moldvai csángók sorsa vár.